Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-28 / 30. szám

vállalatok nem fejtenek ki kellő erőt. Az államok tönkre mennek, ha az állampolgárok nem végeznek kellő munkát. Es az egyházak elpusztulnak vagy megszűnnek igazán egyházak lenni, ha igazi hitéletet nem élnek a buzgó tagok százezrei. Es nagyon természetes az is, hogy a mint minden jóravaló gazda a viszonyok változtával új meg új eszközöket szerez, úgy az egyháznak is új meg új szerveket kell alkotnia, hogy az erőkifejtés eredményes legyen. A hitnek alapja mindig ugyanaz, s ezt az alapot be kell plántálni minden szívbe, de világos, hogy ma, midőn az élet százféle érdeklődést kelt vallásos érdeklődés nélkül, más eszközökre is van szükség, úgy a Krisztusnak a szivekbe plántálására, mint ezen az alapon a tovább építésre, mint a XVI. században, a mikor a főérdeklődós a vallásos érdeklődés volt. Ha pedig ez eszközöket nem alkalmazzuk, ha a Krisztusban vetett hit ereje még arra sem képes, hogy az igazán szegény egyházakat a gazdagabbak felsegítsék, akkor hiába kérünk állami segítséget s hiába rejtőzünk az »egyház szó« mögé : utódaink ki fogják ránk mondani a kárhoztató ítéletet ós méltán! Mert elhitettük magunkkal, hogy hit van elég, pedig ha igazi élő hitünk lenne, akkor pénzünk is benne, igazi élő hitünk pedig bizonyosan lenne, ha az igazi evangéliumot szótárasztanánk s építő munkára toborzanánk azokat a milliókat, a kik most csak passziv szerepet játszanak az egyházban vagy pedig már teljesen el is szakadtak tőle, ha névleg hozzá tartoznak is. Szabó Aladár. Krisztus evangéliuma s a mai morálfilozófia. (Folytatás.) 3. A morál vallásos alapja. A morálfilozófia kifogásolja azt, hogy az ethikának egy általános és megdönthetetlen érvényű alapelvre való eljuthatás czéljából idáig a vallásos hitre volt szüksége. Tagadja azt;

hogy az erkölcsi követelmények biztos megállapítása czéljából egy isteni tekintélyre volna szükségünk. Szerinte a hasznosság vagy az evoluczió természeti alapelvéből egészen természetesen fejlődik ki az erkölcsi követelmény, s a mennyire szüksége van, annak feltétlensége általában. Ezzel szemben a keresztyén világnézet álláspontján feltétlenül ragaszkodnak ehhez, hogy a naturalizmus álláspontján lehetetlen érintetlenül fentartani az erkölcsi élet önállóságát és feltétlenségét, Azt a vitát azzal véli Paulsen kiegyenlíthetni, hogy a világelvnek szellemi jelleget tulajdonít. Spinozista alapon s a német idealistikus bölcselet, főleg Lotze útján a theizmusra, jobban mondva a pantheismuzra jutott el, és pedig oly módon, hogy a szellemi jellegű világelvet mint postulátumot a világon létező erkölcsi tényekből vezette le. De Paulsen is határozottan védekezik Gizycky ama állítása ellen, a mely szerint az etllikának theol. és metafiziikai megállapítására törekszik. A morál, úgymond, tisztán immanens alapon építendő fel. és Sigdvick angol morál filozófussal egyezőleg vallja, hogy „a morál a természet bámulatos alkotásának tekintendő, mely évszázados fejlődésből keletkezve az eszközöknek és komplikált czéloknak ugyanazt a finom alkalmazkodását mutatja mint a fizikai organizmus műremeke". Az ethika theol. megállapítása egészen más oly immanenczia álláspontján, mely a természetes világfolyásnak tisztán csak theisctikus megítélését vallásos igazságnak deklarálja, mint az evangéliumnak azon az álláspontján, a mely a személyes Istennek bejelentését történeti alapon a Jézus Krisztus személyiségében ismeri el. A pantheizmus épen nem tud az evangélium igaz álláspontjára fölemelkedni. Ettől a tudományos kérdéstől, hogy vájjon lehetséges-e egy valódi ethika a naturalizmus álláspontján, lényegesen különbözik az a gyakorlati kérdés, hogy a teljes erkölcsiség létre jöhet-e a nélkül, hogy az egyes, vagy a közösség vallásos alapokon nyugodnék? Erre azt feleljük, hogy ez a kérdés a tapasztalati tényektől függetlenül, azaz a priori épen el nem dönthető, sőt, miután az emberiség történetében nem találkozott olyan ember vagy nép, a mely vallásos nem volna, egyáltalában el nem dönthető. Megközelítőleg e kérdés a vallásos az erkölcsiség szoros összefüggése javára használható fel. Waitz e téren a legkompetensebb bíró, „a természeti népek anthropológiája" cz. művében azt mondja, hogy „alig van megbízhatóbb ismertető jele és biztosabb mértéke valamely nép kulturális magaslatának, mint az, hogy mily arányban támogatják az ő vallásos tanai a tiszta erkölcsiség követelményeit". Melyik elfogulatlan ne értene azzal egyet? De egy Spenczemok, a ki a vallást pusztán atavizmusnak tartja, azzal sincs semmi sem bebizonyítva. A vallás szerepét ma az észszerűen s tudományosan megtisztult belátásnak kell átvennie. De ha ma a morálfilozófusok lehetségesnek tartják az erkölcsi kulturemberiségnek tudományos alapon való megállapítását, úgy itt a tudománynak a társadalomra való hatása tekintetében igen nagy tévedésben vannak. E tudománynak tehetetlenségéről meg kellene győződniök akkor, ha a vallástalanoknak az evangélium élettája helyett sajátjukból kellene élniök. Mi e moralistáknak azt jövendöljük, hogy az ő moráljukra ugyanaz a sors vár mint minden más moralizmusra. Az idő ezt be fogja igazolni. De ezzel nincs az megmondva, mintha egy vallástalan morál ideig-óráig ne létezhetnék, főleg akkor, ha az a ker. világból meríti erőit és javait s a ker. vallásból nyeri fejlődésképes magvait. Már kisebb hatalmak is, mint az erkölcsi ideálok, éltették az embereket. A szülők és a tanítók iránti tiszteletnek és szeretetnek gyökerei nem pusztán a vallásban rejlenek, s azok a vallás nélkül is i hatásosak lehetnek. Csak egyet állítunk, s ez az, hogy a keresztyén ember nem hódolhat a vallástalan morálnak, mert azzal magát a keresztyénséget tagadná meg. Nem lehet hinni egy élő Istenben, ki nem csupán metafizikai princzipium, hanem ura a világnak s a mi atyánk, hogy aztán az élet legfontosabb funkezióinál cserbe hagyjuk. Különösen erkölcsi nyomorúságainkban nagy szükségünk van az Istenre. Nincs azaz alkalom, a melyben komolyabban kereshetnők, mint a bűn, s nincs az a tapasztalat, a melyben oly hálásak volnánk iránta, mint a kiengesztelés bizonyossága s a szent lélek segedelme a jóért való küzdelmünkben Az a kifogás, hogy tekintsük mindenkire nézve nyilt kérdésnek a vallást, nem nagy dicsőségére válik az ethikai kultura társulatának. Oly semmit-