Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-21 / 29. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiarttf-hivatal : Hornyán szky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz, és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor. ; egész évre: IS korona. Egyes S"ám ára 40 fii. Az 1848: XX. törvényezikk, Lapunk folyó évi 26-ik száma közölte a »Magyar Szó« czímű politikai lapnak az 1848: XX. törvényezikk végrehajtását illető fontos kérdéseit, és pedig azzal a kéréssel, hogy szóljunk azokhoz és tárgyaljuk meg e reánk nézve életbevágó dolgot. Azt hittem, hogy a kérdésekhez lesz egynéhány hozzászólás már a következő számban; de bizony nem volt egy sem. Hogy miért? Talán a nyári szorgos munkaidő, vagy a mi hagyományos közönyösségünk miatt? —• nem keresem, hanem a helyett hozzászólok a kérdéshez magam, nehogy tárgyalatlanul maradjon lapunk hasábjain, s nehogy oly elemek kevertessenek belé, a melyek ahhoz nem valók. Legelső sorban e hozzá nem való elemektől kell megtisztítanunk a kérdést. A »Magyar Szó« úgy vetette fel az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtásának ügyét, mint a melyet a közelgő képviselőválasztások alkalmával politikai kérdéssé kell tenni, s a melyre nézve igérelet kell venni a képviselőjelöltektől. Nem tudom más mint gondolkozik ez indítvány felől, én azonban a magam részéről nemcsak helyesnek nem, sőt épen veszedelmesnek ítélem. Sokszor hangoztattuk már e lap hasábjain, hogy egyházi, felekezeti kérdéseinket ne keverjük össze a politikával, mert a tapasztalat szerint a politika rovására mindig az egyházi érdek húzza a rövidebbet. Most is ezt hangoztatom. Az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtásának ügye nem politikai, hanem állami, nemzeti és felekezeti kérdés. Helyes, megnyugtató megoldása csak az e törvény által érintett legmagasabb állami, nemzeti és egyházi érdekek elfogulatlan mérlegelése ós kiegyeztetése mellett lehetséges. Epen azért a kérdést a párt- vagy épen felekezeti politika sekélyes talajára hurközvéleménynek ós felekezeti elfogulatlanságnak kell szerepelnie és érvényesülnie, a mely magát a törvényt létrehozta. Párt- vagy felekezeti politika terére hurczoltatva azonban a kérdés egyoldalúvá is tétetnék, szükségtelen: és a megvalósítást lehetetlenné tevő politikai és felekezeti ellentéteket támasztana. Politikai és felekezeti ellentét van már túlon-túl is elég; végzetes hibát követnénk el, ha azokat az 1848: XX. t.-czikk végrehajtásának politikai kérdéssé tételével is szaporítanánk. Hadd maradjon csak ez a törvény abban az ideális körben, a melyben született. Ha végrehajtását óhajtjuk, van módunk annak sürgetésére a politikával való összekeverés nélkül is. Tartsuk tehát távol e kérdéstől a politikát, akár párt-, akár felekezeti politika legyen is az, mert általában is, de különösen mai politikai és felekezetközi viszonyaink mellett igen félő, hogy hozzá nem tartozó elemekkel összekeverve nemcsak nem hoznánk azt közelebb a megoldáshoz, sőt még távolabb vetnénk attól. A kérdésnek a politikától távoltartását hangoztatva azonban épen nem azt mondom, hogy megoldása sürgetését szükségesnek és időszerűnek nem tartom. Ellenkezőleg, az a véleményem, hogy nagyon is időszerű és hogy égetően szükséges a helyes megoldás sürgetése. Kétségtelen dolog, hogy az az egyénjogúság ós viszonosság, a mely az 1848: XX. t.-czikkben kivan mondva, csak a papiroson van meg, de nem a valóságban, a felekezeteknek akár egymással szemben való tényleges helyzetét, akár az államhatalomhoz való viszonyát tekintsük is. Kétségtelen, hogy ha a főrendiházi reform, a protestáns egyházaknak s iskoláknak adott államsegély, a tanítói és lelkészi kongrua rendezése s az új egyházpolitikai törvények némileg enyhítik is azt czolni s belőle párt- vagy felekezeti kérdést a nagy különbséget, a mely az 1848: XX. t.-cz. csinálni nem lehet és nem szabad. A végrehajtásnál ugyanannak az állambölcseségnek, nemzeti megalkotása után is megvolt ós megvan a római kath. és a protestáns egyházaknak egymással