Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-30 / 26. szám

Egy „nagyfontosságú határozat". Az erdélyi ev. ref. egyházkerület egyházi értekezlete május 30—31-én Székely-Udvarhelyen tartotta első évi közgyűlését. Az értekezlet második napjáról most ad számot az Erdélyi Protestáns Lap. Több megvitatott kérdés mellett tárgyalás alá került az országos belmissziói egylet alapszabály-tervezete is. A közgyűlés Nagy Károly titkár (theol. tanár) részletes és beható ismertetése alapján erre nézve a következő határozatot hozta: „Az Erd. Ev. Ref. Egyházkerületi értekezlet „Országos belmissziói Egylet'' alakítását általánosan és elvileg szükségesnek nem tartja, mivel az egyházkerületi Ertekezletek általában ugyané czélt szolgálják és pedig a kerületek autonom élete körén belül és tapasztalt szükségeinek megfelelően. A jelen tervezet alapján létesítendő egyesületet pedig épen veszedelmessé válhatónak is ítéli, s tekintve azt, hogy tagsági feltételéül kivánt vallásos jellege által nagyon alkalmas arra, hogy a történelmileg kiképződött s államjogilag bevett vallásfelekezetek egyházainak keretét szétrombolja s a szekták bomlasztásának még inkább kiszolgáltassa: egyházunk hű fiai által támogathatónak nem ítéli, sőt a magarészéről egy ilyen tervezet alapján létesülő egyesület belügyminiszteri engedélyezése ellen a magyarországi ref. egyház országos törvényei által biztosított egyházi jog védelme érdekében tiltakozásra hívná fel ref. egyházunk hivatalos őrállóit". Kemény határozat ez. a melylyel Erdélyből az egyöntetű evangéliumi munkát száműzni kívánják, mintha csak erdélyi híveink nem éreznék szükségét a nagyobb gondozásnak és a hitélet fejlesztésének. Kissé különös'egy egyházi értekezlet határozatából olvasni azt, hogy keresztyén egyesület, a mely czéljául az evangéliumi munkát tűzi ki, veszedelmessé lehet és hogy tagsági feltételéül kivánt vallásos jellege miatt ellene tiltakozni és fenyegetődzni kell. Húszezer koronás alapítvány. Özv. Perczel Pálné szül. Magyary-Kossa Ludovika úrnő, a rákospalotai ev. reform, egyháznak igazi jóltevője. A mult év végén a rákospalota-ujfalui részen levő ref. imaházba két kis harangot öntetett s most újabban ismét fényes bizonyságát adta áldozatkészségének és egyháza iránti szeretetének azzal, hogy az ujfalui részen építendő ev. ref. templom alapjára húszezer (20,000) koronát adományozott oly kikötéssel, hogy az összeg mindaddig, míg a templom építésére szükség leend, a pesti hazai első takarékpénztárban kamatoztassék. E valóban fejedelmi adományért az egyháztanács úgy szóval, mint írásban kifejezteőnagyságának köszönetét; de kötelességének tartja ez úton is nyilvánítani háláját, hogy egész ref. közegyházunk ismerje és áldja annak nevét, ki Istennek dicsőségére, a Krisztus tiszta egyházának építésére és erősítésére ily szép adománynyal járult. Rákospalota, 1901. június 25-én. Benkö István ref. lelkész. Nagylelkű hagyományok. Fuchs Júlia a lőcsei ev. egyházközségnek 25.000 koronát érő vagyont hagyományozott. Tóth László volt nyomdatulajdonos a kecskekeméti ev. ref. egyháznál 2000 koronás alapítványt tett. Az egyháztanács megbízásából és nevében Mészáros János lelkész és Győrffy Balázs főgondnok jelentek meg a jószívű adakozónál, hogy az alapítványt megköszönjék. Állami ösztöndíj — prot. theológusnak. A horvátszlavon kormány 1000 korona ösztöndijat tűzött ki ág. vagy helv. hitv. theológus számára; a pályázónak tudnia kell horvátul, theol. tanulmányait Áusztriában vagy Magyarországban kell végeznie s magát arra köteleznie, hogy kétszer annyi évig szolgál majd a horvát-szlavon egyházban, mint a mennyi esztendeig az ösztöndíjat élvezi. — Szép példa a horváth-szlavon kormány elj arasa — a magyar kormány számára. Az erdélyi kath. püspök czíme. A képviselőház kérvényi bizottságának június 21-ki ülésében Wlassics miniszter tüzetesen nyilatkozott az erdélyi ev. ref. egyházkerület közgyűlésének az erdélyi róm. kath. püspök hivatalos czímezése tárgyában kibocsátott rendelet elleni sérelmi felterjesztéséről. A miniszter előadta, hogy Majláth gróf püspök különböző czímezésekkel illettetvén, hivatalos czímének megállapítása tárgyában ő hozzá fordult. Ennek folytán tanulmányoztatta a kérdést s a tanulmányozásnak az volt az eredménye, hogy 1405-től 1848-ig hatvanegy törvényben lalálható meg az Episcopns Transylvaniae vagy Transylvaniensis czímezés. Nem érezheti magát ennélfogva följogosítottnak arra, hogy eme régi történeti czímezésnek a használása ellen bármit is tehessen. Tanulmány tárgyává tétette azonban a kérdést abból a szempontból is, vájjon nem zárják e ezt ki Erdélynek külön törvényei? S kitűnt, hogy ez a czímezés előfordul magában az 1790. I. erdélyi törvényczikkben is, a mely Erdély alkotmányát visszaállította, s számos más erdélyi törvényben is. Sőt 1863-ban, midőn az erdélyi rendek a nagyszebeni országgyűlés ellen tiltakozást írtak alá, a többi felekezet püspökeinek névaláírása mellett ott van Haynald Lajos erdélyi püspöké is. A királyi adománylevelek egész sorozata szintén ezt a czímezést használja. De lege tata tehát az erdélyi róm. katholikus püspök ama czímezéstől meg nem fosztható. Erre vonatkozó rendelete annak idején félreértést és fölszólalást vonván maga után, kötelességének tekintette lojálisán megmagyarázni, hogy semmi egyébről nincs szó. mint régi történeti czímről; a melynek közjogi jelentőséget tulajdonítani egyáltalán nem állott szándékában; hogy eme czímezésnek a többi egyház püspökeinek állását sértő jelentőség semmiként sem adható s hogy eme czímmel párhuzamosan használni lehet a r. kath, jelzőt is. Semmi oly intencziója nem volt, mely a törvényeinkben biztosított felekezeti egyenjogúságot érinthetné s egyenesen kizártnak tekint minden ily közjogunkkal ellentétes magyarázatot. Ily jelentőséget ma már csakis a túlzott aggályoskodás tulajdoníthat a kérdéses czímnek s nagy megnyugvására szolgált, hogy az egyetemes konvent is napirendre tért e kérdés fölött. Hajlandó újra is megnyugtatni az illetőket erre nézve, ha a Ház kiadja neki a fölterjesztést. Álláspontja mindezeknél fogva az, hogy római katholikus s az erdélyi püspöki czímet vagylagosan továbbra is használni lehet s hogy de lege lata az erdélyi római katholikus püspök nem fosztható meg a régi történeti erdélyi püspök czímzésnek a használatától. Az erdélyi r. kath. püspök czíme tehát ismét csak ott fog maradni, a hol volt a felterjesztés előtt. Marad szálkának a protestáns egyházak szemében, a klerikálisoknál pedig a megtévesztésnek egyik szép eszköze. Czímében továbbra is szabadon válogathat; a miniszter nézete szerint lehet, ha akarja fehér, ha akarja fekete. Szerinte mindig fehér, szerintünk mindig fekete.