Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-30 / 26. szám

A szorgalmi időnek megrövidítéséhez főleg az évvégi vizsgálatok járulnak hozzá, melyek a monstruozus érettségi vizsgálatokkal kapcsolatban mind a tanulókat, mind a tanárokat egy havi semmittevésre kárhoztatják. Ez a körülmény a középiskolai tanításnak valódi rákfenéje. A mostani vizsgálatok csak arra jók, hogy az intézet alkalmat adjon legrosszabb tanulóinak a szerencsepróbára, kik fölött pedig az egész évi tapasztalat alapján már megvan a tanári testület véleménye, melyben talán meglehetne bízni. Az intézet ilyenkor inkább egy siralomház szomorú képét ölti magára. Mennyi félreértésre igazságtalan megítélésre, erkölcsi depresszióra, idegességre adnak alkalmat ezek a gyászos vizsgálatok? Ezzel szoros kapcsolatban áll az örökös klasszifikálás. Mintha az iskola csupán arra való volna, hogy klasszifikácziókat osztogasson, a mivel annyira vagyunk, hogy igen sokszor már a tanárok is fontosabbnak és sürgősebbnek tartják a klasszitikácziót a tanításnál. Ideje volna, hogy az iskolát végre-valahára valódi rendeltetésének adjuk vissza. A középiskola a maga czélját s végső kurzusát tekintse, ne pedig azokat, a kik csak megöregedni s kvalifikácziót szerezni járnak az iskolába. A vizsgálatok és az osztályozás a tanárok működésének nem valódi ellenőrzése. Erre más, hathatósabb módok kínálkoznak, melyek nem puszta külsőségeken, hanem az iskola valódi czélján alapszanak. A mai rendszer teremtette meg a vándortanulók ártalmas szektáit is és a szabályok megkerülését a javító-vizsgálatok körül . . . 2. A szatmári körben (1900 deczember) dr. Fodor Gyula előadónak a fennebbi első pontra nézve az volt az álláspontja, hogy a felsőbb vizsgálatokra való szoktatás czéljából is szükséges a vizsgálat, melynek jelenlegi módját nem veti el egészen, mivel sem a régebben gyakorlatban volt kötelező vizsgálat, sem az ú. n. díszvizsgálat nem felelt meg a czélnak. A vizsgálatot felhasználhatja a tanár úgy a tanulókról szerzett tapasztalatainak kiegészítésére, mint összefoglaló ismétlésre. A Rendtartásnak is, ezt a két czélt kellene a vizsgálat elé kitűzni. Az előadó indítványai értelmében a kör a következő megállapodásokra jutott: 1. vizsgálatok mai alakjokban fentartandók, de a feltétlenül elégtelenesek kikérdezésére nézve az imperativ rendelkezés megszüntetendő. 2. Az iskolai év két félévből álljon; határnap január 31-ike, a mikor a tanulók Értesítőt kapnák; de ezen kivül november 30-án, márczius 31-én és május 3I-én a szülők a szükséghez képest értesítendők. 3 A harmadik pont tárgyalása nem szükséges, mivel a Rendtartás akkép intézkedik, hogy a vizsgálatok junius 2-ik felében legyenek, s így a tanításnak június 15-ig kell tartani. 3. Ezzel szemben a pápai kör (1900 június) a budapesti kör megállapodását fogadta el. Az első pontra nézve történt hozzászólásokból megemlítjük a Borsos Istvánét: szerinte a mai vizsgálati rendszer mellett komolyan kérdezni sem lehet; ez a vizsgálat megtámadja a tanuló idegrendszerét, azért is mindenféle vizsgálat, tehát a díszvizsgálat is, egyáltalán elejtendő. Ehhez még dr. Kapossy Luczián azt jegyzi meg, hogy a mai rendszer mellett megtörténik, hogy a sziilő nem kap értesítést, mert az időszak folyamán intésre nem volt szükség; s ha azután fia vizsgálati felelete miatt megbukik, a tanárt gyanúsítja. A második pontra nézve a kör a féléves rendszert vizsgálatok nélkül előnyösebbnek tartja a mostani állapotnál. Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, (Folyt. k<jv.) ev ref. főgimnáziumi tanár. tárcza. Faber Stapulensis theológiai munkái. I. Kálvin János 1523-ban jött Párisba, hol a mai értelemben vett középiskolai tanulmányokat végezte, s mintegy négy esztendőt töltött a két kollége-ben (De la Marche, Montaigu). Béza Tódor abban az életrajzban, melyet Kálvin műveinek az elején közöl, néhány szóval megemlékezik ezen évekről, s azt mondja a reformátorról, hogy ő már ekkor „némileg megízlelte a tiszta vállást". E szavakkal Béza sokat mond-; de így általánosságban mondva, nem elégít ki. Ha Kálvin „megízlelte a tiszta vallást", valami formában már ekkor meg kellett nyilatkoznia a hitújításnak Francziaországban, mert hiszen kétségtelen, hogy Béza a „tiszta vallás" alatt az evangéliumi vallást érti. Ha Béza nem hívta volna is fel az idézett néhány szóval a figyelmet arra, hogy vizsgáljuk a protestantizmus szempontjából a kort: a dolog természeténél fogva közelebbről szemügyre kellene azt vennünk, mert minden tényező érdekkel bír, mely Kálvin János reformátori pályáját előkészítette ; mindent méltányolnunk kell, a mi bizonyos tekintben magyarázatát, kulcsát adja 'Kálvin későbbi működésének. A felfedezések, találmányok felébresztették a szabad vizsgálódás, a kutatás szellemét; felébresztették még az egyházi téren is. Francziaország épen nem képez e tekintetben kivételt. A franczia prot. egyházi történetírók s ez elv között első sorban Doumergue bizonyos önérzettel bizonyítják, hogy a protestantizmus franczia földön született, megelőzte, úgy a németországi mint a genfi nagy reformácziót; tehát ezektől függetlenül fejlődött. Ennek bizonyítására tanulmányozzák, idézik Faber Jakab munkáit, melyek 1509-től fogva jelentek meg, s melyek reánk nézve már azért is fontosak, mert azt a kort foglalkoztatták, midőn Kálvin erkölcsi és értelmi fejlődése határozottabb irányt nyert. Faber Jakab épen nem volt fiatal ember (Doumergue szerint 1435 körül született; mások a század közepére helyezik születési évét), midőn theológiai kérdésekkel foglalkozni kezdett. Ifjú korában sokat utazott s az egyetemi tanulmányok befejezése után a Le Moine colégeben nyert alkalmazást, mint a mennyiségtan és a bölcsészet tánítója. Tudományos művei egymásután jelentek meg s rövid idő múlva a kor legnagyobb tudósai közé emelték a nagyon kis termetű (supra modum humilis) s igen szerény embert. Czélunkon kivül esik Faber Jakab e nemű munkáival és érdemeivel foglalkozni; csak azt említjük meg, hogy a kor egyik legnagyobb tudósa, Reuchlin, őt igen bölcsnek szólítja („Tu philosophissime Faber" 1513 augusztus 31. kelt levél), Erasmus pedig azt mondja róla, hogy az ilyen hegyes, szótudós ember, ki oly nagy szolgálatot tett a tudománynak, megérdemelné, hogy sohase öregedjék meg.