Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-30 / 26. szám

tal, melyre az angol közvélemény már ekkor Máriával szemben helyezkedett. Kutatva ennek valódi okait, alig csalatkozunk, ha a Mária által tett engedményekre hivatkozó s többek által elfogadott általános nézet mellett Rankének adunk igazat, ki ezt mondja: „Tény, hogy az új parlamenti választások az előbbi kormány hibáin és más utólag napfényre kerülő bajokon okulva irányt szoktak változtatni".1

Hogy pedig VI. Eduárd gyámkormányának fentebb említett, hibái üzelmei nem egy tekintetben válhattak a jövőre nézve okulás tárgyaivá: elvitázhatlan dolog. Innen érthető, hogy a választásoknál oly hangulat nyilvánult, mely Mária czéljaira sok tekintetben kedvezőnek Ígérkezett, A külföldi és az angol közvélemény lázas kíváncsiságától kisért parlament október 5-én csakugyan megkezdette működését. Az előzetes tanácskozások után minden nagyobb nehézség nélkül kimondotta, hogy Mária szüleinek házasságát, ennek alapján aző trónöröklési jogát törvényesnek nyilvánítja. Gardiner ezután a r. kath. szertartások visszaállításának kérdését tiizette napirendre. E kérdés azonban az alsó házban heves ellenzésre talált, mivel általánosan attól tartottak, hogy e kérdés megoldását önként fogja követni a pápai suprematia visszaállításának kérdése. Egyelőre tehát le kellett venni a napirendről. De miután a másodszori tárgyalás alkalmával a kormány határozott ígéretet tett arra nézve, hogy a suprematia kérdését nem bolygatja: a javaslat jelentékeny, többséggel keresztül ment. Kimondották, hogy a nemzeti jelleg fentartása mellett VIII. Henrik r. kath. egyházi iránya a mérvadó; a papság csak az ő idejében megállapított liturgia értelmében köteles végezni az istentiszteletet, s a VI. Eduárd idejében létesített radikális újítások beszüntetendők. Az ellenzék megnyugtatására kimondották továbbá azt is, hogy az újonnan életbeléptetett egyházi szertartásokban részt venni vonakodók nem büntethetők. A vallás ügyének letárgyalása után szőnyegre került a házasság kérdése is. Mint Froude mondja, sohasem egyezett meg valamiben Anglia közvéleménye annyira, mint a Fülöppel való házasság ellenzésében. Ezen ellenzés határozott kifejezése volt, midőn az alsó ház október 29-iki ülésében elhatározta, hogy egy küldöttség útján arra kéri a királynőt, hogy a béke és egyetértés érdekében belföldihez ne menjen nőül. Mária miután erről magán uton értesült, szerfölött rossz néven vette a parlament ily irányú beavatkozását s másnap egy mise után kijelentette Renárd előtt, hogy Fülöpöt választja és a parlament küldöttségét nem fogadja, Renárd, Mária nyilt kijelentése után Gardinerhez megy, hogy az ő és kormánytársai véleményét megismerje. Gardiner így nyilatkozott: „Ha a császár csakugyan óhajtja Anglia barátságát, ne erőszakolja a házasság létrejövetelét. A politikai házasság megbosszulja önmagát. Cromvell összekötötte VIII. Henriket Clevei Annával, s a házasság egy napig tartott, s tönkre tette őt és politikáját, Vegye tekintetbe a királynő népének óhaját: menjen nőül Courtenayhez Erzsébetet pedig küldje a Towerbe s irtsa ki tűzzel-vassal a herézist. Renárd ily körülmények között belátva, hogy veszedelmessé válhatik a késlekedés, november 8-án formaszerűleg megkéri Fülöp számára a királynő kezét. Mária készséggel jelentette ki, hogy ajánlatát elfogadja. Miskolcz. Jármy József, (Folyt, köv.) főgim, igazgató. 1 Ranke: 188 1. iskolaügy. A tanárkörök működése a középiskolai új tanterv életbeléptetése óta. (1899 szeptembertől 1901. júniusig.) III. A) Tantervi, szervezeti, rendtartási és felügyeleti kérdések. c) Rendtartás. A budapesti körnek mindjárt a tanterv életbeléptetése után tartott* első ülésén (1899. szeptember) Balogh Péter az osztályozás és az évvégi vizsgálatok kérdését vetette föl. ajánlván, hogy az ezekkel járó időpazarlás ellen a tanárkörök által meg kell indítani az akcziót. Többek hozzászólása után leginkább az tűnt ki, hogy a Rendtartásoknak a vizsgálatokra vonatkozó egyes intézkedései a hanyag tanulókat valósággal megvédelmezik, dédelgetik Pl. azon intézkedés, hogy a bukásra álló tanulók a vizsgálaton okvetlenül felszólítandók. a vizsgálatokat valóságos szerencsejátékká teszik, s azok színvonalát mélyen leszállítják. Az az intézkedés pedig, hogy a tanuló nem osztályozandó semmiből, ha csak egy tárgy vizsgálatáról marad is el, hanem a következő tanév elején minden tárgyból pótvizsgálatra utasítandó: határozottan igazságtalan és következetlen. Mert megtörténhetik, hogy az osztályozó-értekezleten minden tárgyból jelesen osztályozott tanuló — kinek a vizsgálatokon való résztvétele puszta formalitás — megbetegszik, vagy egy családtag megbetegedése miatt <, eltiltatik s így a vizsgálatokon nem vehet részt: a következő tanév elején ennek a tanulónak minden tárgyból vizsgálatot kell tennie. Vagy — és ez súlyosabb következmény — oly tanuló, a ki az osztályozó értekezleten egész tanévi viselkedése alapján 4—5 tárgyból bukásra jelöltetett, az utolsó vizsgálatról valamely semmi okból elmaradván, az egész vizsgálat megismétlésére nyer jogot: holott a középiskolai törvén}7

szerint a vizsgálat ismétlésére már az nem kaphat engedélyt, a ki három tárgyból kapott elégtelen érdemjegyet. Ezt az illető tanulók jól tudják, s ebből alkalomadtán bőséges hasznot húznak. A fölvetett eszmecseréből kifolyólag a budapesti kör 1900 márcziusi ülésében az „évvégi vizsgálatok és osztályozás" kérdésének tárgyalására szólította fel a vidéki köröket, A budapesti körnek megállapodásai ezek voltak: 1. A vizsgálatok mai módja teljesen elejtendő. 2. A tanév két félévből álljon, e mellett szükség esetén a hanyag tanulók szülei több ízben is értesíthetők. 3. A rendes tanítás legalább június 15-ig tartson. Eme megállapodáshoz a tárgyalást Rados Ignácz szabad előadása vezette be, kifejtvén, hogy a kérdés nem új, 1896-ban megjelent erre vonatkozólag dr. Tóth Kálmán értekezése, mely igen helyes szempontokat hangsúlyoz. Tárgyaltatott a Il-ik országos és egyetemes tanügyi kongresszuson is dr. Waldapfel János előadása mellett, ki az osztályozás eltörlését indítványozta, s ez alkalommal igen tanúlságos vita fejlődött ki, melynek a középiskolai ügyosztály akkori vezetője: néhai dr. Klamarik János azzal az Ígérettel vetett véget, hogy a tanügyi kormány a kérdésekkel az új rendtartás keretében foglalkozni fog. Nem történt meg. Pedig az iskola czéljának útjába sok akadály gördül. Azzal a jelenséggel szemben, hogy — túltömött osztályok mellett — újabb és újabb alkalmi ünnepek és szünnapok által a szorgalmi idő mindinkább megrövidül: azt látjuk hogy az elvégzendő tananyag épenséggel nem csökken.