Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-30 / 26. szám

III. A r. kath. szellem megszilárdulása: spanyol összeköttetés, a r. kath. szertartások visszaállítása. Míg vallás dolgában nagyon is megoszlottak Angliában a vélemények, addig ha Mária házasságáról szó esett, általános volt az óhaj, hogy ne menjen nőül idegenhez, hanem inkább valamelyik lordhoz az angolok közül. A közvélemény e tekintetben különösen Courtenay Eduárd gróf felé irányult. Courtenayt ugyanis, ki tetszetős külsejű és szellemes ifjú volt s Eduárd uralkodása idejében fogságbakerült. Mária mindjárt trónra lépte alkalmával szabadon bocsátotta s ősi birtokába visszahelyezte. Ezen körülményből sokan személyes vonzódásra következtettek. Gardiner, Mária első tanácsosa szintén erősen óhajtotta a Courtenay-vel való házasság létrejövetelét, mert tudta, hogy csak így óvhatja meg az országot a külbefolyástól s csak így maradhat továbbra is a hatalom birtokában. Gardiner és a közvélemény óhaja azonban a királynő elhatározásán megtörött. Mária ugyanis mihamar kellemetlen meglepetésben részesítette Anglia közvéleményét, midőn egy alkalommal a császár követe előtt oda nyilatkozott, hogy „ő nem tudja, mi a szerelem és liogy Gourtenayt csak egyszer s akkor látta, midőn annak megkegyelmezett. Szándéka ugyan férjhez menni, mert tudja, hogy azt országa érdekei megkívánják, de semmi esetre sem angolhoz, nem egy alattvalójához".1 Mária tehát nem akart leereszkedni alatvulóihoz. Minden áron uralkodó herczeget óhajtott férjül; de mint nő nem tehetvén kezdeményező lépést, mint mindenben, úgy e kényes természetű ügyben is császári rokonához fordult tanácsért. V. Károly, ismerve az angol viszonyokat szintén nem ellenezte volna, hogy Mária valamelyik angol lbrdhoz menjen nőül; de miután Renárd útján biztos tudomása volt affelől, hogy a királynő Courtenayt semmi szín alatt nem választja: azonnal kész volt a tervvel, s tudta bizonyosan, hogyha fia Fülöp, a spanyol trónörökös fellép, nem fog visszautasításra találni. Fülöpöt ajánlotta tehát, s oly politikai színezetet kívánt adni a tervezett házasságnak, mintha az által a burgundi-spanyol és angol udvaroknak régi szövetséges viszonya ismét megújíttatnék, továbbá, hogy fiútód esetén, egy burgundiangol ág keletkeznék, mely a kontinensen is hivatva lenne Anglia tekintélyének és hatalmának megalapítására. Márta hiúsága, mely a hatalmas királyi herczeg, mint leendő férj oldala mellett teljes mértékű kielégítését remélte; túlbuzgó r. kath. szelleme, mely az ellenreformáczió legfőbb képviselőjének közreműködésével a Rómával való kibékülésben is mielőbb gyönyönyűségét lelheti: kész szívvel fogadtatták vele a házasság tervét s elhárítottak részéről minden nehézséget, bár ő 37, Fülöp pedig 27 éves volt. A kormánytanácsban azonban csak hárman helyeselték a tervezett házasság eszméjét; a kormány többi tagjai, a lordok s a világi elem legnagyobb része ellene volt. Első tekintetre talán különösnek is tűnik fel, hogy az annyira tetszetős politikai háttérrel megállapított házassági tervezet a már ezen időben is terjeszkedni szerető ország közvéleményében rokonszenvre nem talál. Ennek oka főleg azon körülményben rejlik, hogy alig volt Angliában előkelő család, mely a VI. Eduárd idejében világiasított egyházi javakból adomány vagy vétel útján kisebb avagy nagyobb mértékben ne részesült volna; már pedig mindnyájan tudták, hogy ha Mária a spanyol trónörökösnek, az ellenreformáczió világi fo képviselőjének nejévé lesz, a r. katholiczizmus restaurácziójával a kezökben levő egyházi birtokokról le kell mondaniok. A közvélemény ellenszenve azouban a császári követ ügyességén és tetterején hajótörést szenvedett. Renárd ugyanis a Máriával való találkozás alkalmával mindannyiszor felvetette a házasság kérdését s erős czélzásokat tett a Spanyolországhoz való közeledés érdekében. Mint levelezéséből kitűnik, egy alkalommal így írt a királynőhöz: „Felséged alattvalói nyugtalanok, háborgók és változók, mint az oczeán, melyet annyira kedvelnek. Anglia uralkodói csak karddal kezökben és kegyetlenséggel voltak képesek uralkodni; trónjuk biztosítása végett olykor még a királyi vért sem kimélték. Felségednek is úgy kell cselekednie; e mellett mindenekelőtt megszereznie egy hatalmas királyi herczeg támogatását".1 Nem nagy fejtörés kellett hozzá, hogy a királynő elértse a czélzásokat. Bár Mária végleges elhatározását még nem jelentette ki nyilvánosan, mindazáltal, a mint Rómát s a pápás egyházat illető czélzatai nyilvánosságra jutottak, a spanyol házasság tervét előbb helyeslő államférfiak is ellentétes álláspontra helyezkedve, a protestánsok felé fordultak s mind nagyobb közömbösséget tanúsítottak a róm. kath. vallás iránt. E nem remélt fordulatot Renárd Mária nővérének, a prot. Erzsébetnek tulajdonítva s annak javára írva, oly értelmű jelentést tesz a királynő előtt, hogy a protestánsok tekintete Erzsébeten függ, ki a mellőzött Courtenay iránt erős vonzalommal viseltetik. Ebből pedig az a veszélyes helyzet állhat elő, hogy Courtenay Frzsébetet nőül veszi, s ez esetben a lordok nagy többsége hozzájok pártol s Anglia ismét heretikus állammá lesz. E kijelentéssel míg egyrészt Máriának Erzsébet iránt már korábban is táplált gyanúját hathatós mértékben élesztette, másrészt a királynőnek trónja biztosítása végett Fülöppel kötendő házasságára döntő befolyást gyakorolt. Azonban a kiszivárgott házassági hirek hallatára London háborogni kezd. Az izgatottság nőttön no, s kiterjed a vidékre is. Egyes bizalmasabb tanácsosai kijelentik a királynő előtt, hogy míg a parlament nem szentesíti trónra léptét s el nem törli azt a végzést, mely Gray Johanna trónra léptetését megelőzőleg az uralkodásból kizárta, nem járhat biztonságban London utczáin.. Ily körülmények között hivatta össze a parlamentet 1553. okt. 5-re. Mária megkoronáztatását a parlament megnyitása alkalmával szándékozott végrehajtatni, mivel a királyi czímből épen parlamenti határozattal óhajtotta az „egyház feje" czímet töröltetni. V. Károly azonban jobbnak látta, ha a koronázás megelőzi a parlamentet, mert —• mint mondá — ez esetben Mária a korona által reá ruházandó jogánál fogva akadálytalanul nevezheti ki oldala mellé azon befolyásos egyéneket, kiket czéljaira, a parlamentben felhasználhat. Mária tehát, a császár tanácsához hiven, szeptember 30-án. a szokásos szertartások mellett magát megkoronáztatta. Gardiner pedig, ki a kormány élén állott, minden eszközt felhasznált, hogy a parlament szervezésére vonatkozó választásokat a császár által sugalmazott szellemben vezesse. Ez sikerül is. A parlamentnek ily irányú szervezése azonban, ha meggondoljuk, merő ellentétben áll azzal az álláspont-1 Ranke; Englische Geschichte 190 1. » Froude: 66 1.