Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-16 / 24. szám

ment és lassan megy; de minden akadály és előítélet daczára hová-tovább annál inkább hódít ez alapelv. Ez az alapelv, az egység eszméje, mint keresztyén alapeszme sem halt meg és meg sem is halhat soha! Érvényesülnie kell; érvényesülni fog. Ezen alapelvből származik a mi mai felfogásunk, mely a nemesség előjogait megszüntette, mely a nem nemest is honpolgárnak tekinti és a munkást is jogokban részesíti. Ebből folyt a jogegyenlőség eszméje. Es társadalmunk mai nagy mozgalmai ezen eszméből származnak. Hat ez az eszme még ott is, a hol nem értik, ott is, a hol ellene szegülnek; hat a keresztyénségben feltartóztathatlanul és feltétlenül, mert ez a legnemesebb keresztyén eszmék egyike. Ennek az eszmének a hatása különösen két irányban látható. 1. Először abban, hogy a munkásosztálynak, az iparosoknak is jogot biztosít a mai keresztyén társadalom igazgatásába beleszólásra. Az emberi társadalom s az állam kormányzásának ügyeiben s a törvényhozásban részt venni nekik is megengedi; más szóval: ők is gyakorolják az állampolgárok iogait, és e jogok nincsenek többé egy vagy két kiváltságos osztálynak fentartva. Sok harcz folyt ezért, sok vér ömlött; de végre, ha nem tökéletesen is, sikerült azt kivívni, mint egykor Rómában a plebejusoknak a patricziusokkal szemben! És sikerülni fog ez eszmének legyőzni minden akadályt és teljes mértékben diadalmaskodni! . . . l)e még erős akadályai vannak. Ilyenek a „szerzett jogok" és a „tőke". S azért igyekszik ezen eszme másik hatását is kifejteni. S ez a másik hatása az, hogy: 2. igyekszik megjavítani a munkások anyagi helyzetét. Világos, hogy, ha minden társadalmi osztályt egyenlőnek, egyenlő értékűnek ismerünk el: anyagilag emelnünk kell a legalsóbbakat. Nem emberhez illő helyzetben csak nem hagyhatjuk az „emberi jogok "-kai bírókat, a velünk jogilag egyenlőket! Pedig óriási tömegek élnek ilyen viszonyok között. Az anyagi javak elosztása oly annyira nem egyenlő, hogy míg az egyik dúskál a javakban s haszontalan időtöltésre, fényűzésre szór ezreket és ezreket, addig a másiknak nincs betevő falatja: éhezik, sőt nem ritkán éhen hal. A „tőke", melynek természete az, hogy gyorsan növekszik, érzéketlen, s nincs erkölcsi kötelességérzete. Sok egyes tőkepénzesnek igenis van, — de mit tehet az egyes a részvény-társaságokkal szemben, a melyek „osztalékra" és nem erkölcsi eredményekre dolgoznak? — A pénz hideg, nincs szive ! És mégis hat az eszme. Mert él az eszme; s ha él, hatnia kell. Ez az ő természete. S mint egykor, ha a nemes jogait sértették, a „salva guardia ' érdekében a nemesség,— úgy mai nap, ha a munkás jogait sértik, a munkásosztály szólal fel. A szegényben is meg kell becsülni az embert, mert „minden ember ember" és minden ember bír emberi jogokkal. És a segítségnek, a jogorvoslatnak meg kell jönnie. S meg is jő: részint az érdekeltek szövetkezése, érdekeikért folytatott küzdelme, részint törvényhozás, engedélyezés, közigazgatási támogatás és különösen a magán, önkéntes jótékonyság, slegfőképen a sok segélyegylet által. Mindezt a keresztyénség szelleme, a keresztyén felebaráti szeretet, a jogegyenlőség és testvériség érzelme, az egyenlőség, az egyenlőértékűség alapelve mozgatja és élteti. Sok tenni valója van még, mert egyik legfőbb feladata: megszüntetni a nyomort, a szegénységei, nagyon nehéz! Már II-ik vagy Nagy Frigyes törekedett arra, hogy minden alattvalójának, mint ő mondá, legszegényebb parasztjának is legyen tyúk a fazekában, ha már máskor nem, legalább vasárnap, és mégis bizony messze, nagyon messze vagyunk még e tekintetben ! De lépésről-lépésre, lassanként, fokozatosan közeledni fogunk a czélhoz, csak ne téveszszük szemünk elől az eszmét! Az eszme él, az eszme hat! Nem kell csüggednünk, hiszen sok olyan dolog, a mi csak a mult századokban is ábrándképnek, utópiának látszott, ma valóság. Gondoljunk csak a felfedezésekre és találmányokra. Milyen csodák történtek! A társas élet terén, a társadalmi viszonyok terén is lehetségesek ilyenek ! Eszközeink megszaporodtak : villammal beszélünk, villammal festünk, villámszárnyakon repülünk, utazunk, s arra az útra, melyre őseinknek hét nap kellett, nekünk egy fél nap is sok. És ne feledjük a sajtót, e hatodik nagyhatalmasságot, és ne a társulásban rejlő erőt, hiszen: concordia parvae res crescunt. Az egyesülésben, az egyetértésben van az erő ! Mindent kivihet a nemes szív s a szilárd akarat. A hit, az erős hit pedig hegyeket mozgathat ! A nyomor, a szegénység kiirtása közben lehetséges, hogy eltévesztjük itt-ott az utat, a módot, az eszközöket, — mert az tagadhatatlanul végtelen nehéz feladat. A társadalmi életnek, működésnek mai napság annyi ága, iránya van, hogy a kísérletek sokasága előre feltételezhető; de ha sok-sok kisérlet nem sikerül is, végül valamelyik mégis csak beválik. Nem így volt-e a természettudományok terén? Nevetséges volt a „bölcsek kövét" keresni, „aranyat csinálni" akarni stb., és a kémia mégis mennyit tanult, mennyi sikert ért el ezen kisérletek útján. Ezen a téren is úgy lesz: minden kisérlet egy-egy tanulságot fog hozni és a sok tanulságot egy mester egy sikerré olvasztja össze! E munkában minden keresztyénnek szívvel, lélekkel részt kell vennie; mert a szegényeken segíteni, azokat gyámolítani keresztyén szent kötelesség ! Pál apostol örökösen gyűjtött számukra és pénztárt állított fel részükre (I. Kor. 16, 1—3). És igaza van az Úr egy másik nagy apostolának, Jánosnak (l. Ján 3, 17.): „a ki látja az atyjafiát szűkölködni és bezárja az ő szivét az előtt, mi módon marad meg az Istennek szerelme abban?" Hiszen a keresztyénség a szeretet vallása, s az volna a helyes és az lett volna a helyes, ha ezen mozgalomnak élén épen a legjobb keresztyének állanának és a legjobb keresztyének állottak volna mindig; a mi sajnos nem történik és nem történt, s azért tévedt e mozgalom gyakran rossz utakra, azért használt gyakran erőszakos eszközöket; de azért szenvedett gyakran kárt a keresztyénség, a keresztyén egyház is. A franczia forradalom bizonyítja mindkét állításunk igazságát; de bizonyítják más űjabbi események is. Az anarkisták iszonyú tettei és a munkások s különösen a proletáriusok elidegenedése a vallástól ! A társadalmi reform-mozgalom a keresztyénség szülötte, a Krisztus híveinek gyermeke. „Durch seine Kinder gewinnt mann das Himmelrech", mondja Luther. Igen, gyermekeiben és gyermekei által jut az ember a mennyországba. — A szocziális, a társadalmi mozgalom a keresztyénség gyermeke és a keresztyénségnek dicséretére fog válni, ha ezen gyermekét fegyelmezi és bölcsen üdvös czélra vezérli. De szorosan és bölcs mérséklettel kell eljárnia, s a lassú, de biztos fejlődést szem előtt tartania. Ne akarja a gyermeket egy nap alatt teljesen felnevelni. Időre és fejlődésre van annak szüksége ; tapasztalatokon kell annak okulni ! És az első balfogás után. mely az őskeresztyének vagyonközösségében állott, és több tévedés mellett úgy