Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-09 / 23. szám

set, Albrecht, Behrmann és Reinhold méltatták külön tanulmányokban ezt a nagy feltűnést és érdeklődés keltett munkát. A német, osztrák és svájczi theol. jogi és filozófiai fakultások jelen nyári félévi előadásairól nem rég közzétett jegyzékünket még a következő érdekes tárgyú előadások czímeivel pótoljuk : Berlinben Plath a diakoniáról s a német gyarmati misszióról, Kleinert a gyakorlati theológia rendszeréről, Liszt a vétségek pszikológiáról, Schmoller a munkások mai helyzetéről és Hőniger Németország szocziális történetéről; Bonnban Zorn az állam és az egyház közötti viszonyról, Küffer az egyházi vagyon történetéről, BezoldBismarck „Gondolatok és emlékezések" cz. művéről, Goltz a mezőgazdaság jelen állapotáról, Jager a középiskolai pedagogikáról, Justi az egyházi műépítészet történetéről s Löschke a görög kultuszhelyekről; Halléban Haupt Krisztus feltámadásáról. Hering a lelkész és az ő hivataláról, Káhler az írás kijelentésszerű tekintélyéről, Reischle a keresztyénség s a fejlődés gondolatáról, Warneck a misszió közvetlen és közvetett eredményéről, Scheibe a jelenkori christológiai ellentétekről, Lang a ker. élet történetéről a német protestantizmusban, Hollmann a hellenizmus és új-szövetségről, Conrad a népességi mozgalmakról és a szegény ügyről, Kirchhof Palesztináról, mint a bibliaismeret kiegészítéséről és Burdach a német művelődésről a reformáczió s a renaissance korában; Bécsben Zimmermann az újabb bölcselet befolyásáról az ev. theológiára; Zürichben Christ Muhamed hit- és erkölcstanáról, s a darwinizmus vallási és erkölcsi oldaláról, Furrer az általános vallástörténetről, Meili a jelenkori egyházi állapotokról és Herkner a népességi-, morál- és gazdasági statisztikáról tart a jelen félévben előadást. A keleti árvaházakról érdekes felhívást tett közzé Loemann frankfurti ev. lelkész a német prot sajtóban. Hangsúlyozza, hogy a keresztyén szeretetélet világát, mint legjobbat kell terjesztenünk a sötét keleten. Az Isten a legjobb utat jelölte ki nekünk — úgymond — ez árvaházakban. Az azokból kikerült árvák kitűnő kézművesek és háziasszonyok a keleten. A ker. szeretet emez áldásos ügyét szolgálja kiválóan a „Deutscker Hilfsbund fttr christl. Liebeswerk im Orient", a melynek saját házai vannak Bebekben, Konstantinápoly mellett, Attabeyben, Amasia mellett, Meserehben, az Eufratesnél és Maraschban, 900 árvagyermekkel, 28 német és számos benszülött munkásnak és munkásnőnek vezetése mellett. Mindezeken a helyeken műhelyek vannak berendezve a különböző iparágak fejlesztésére s a fiúk és leányok kiképzésére. Az amerikai misszionáriusok által gondozott 400 árvával együtt mindössze 1300 árvagyermek van az árvaegylet gondozása alatt. Az 1900. évben 282,000 márka szeretetadomány folyt be, a melyből a kiadások fedezhetők voltak. Az 1300 gyermek gondozására az egylet Németország különböző pontjain továbbra is szeretetadományokat kér és gyűjt. E gyűjtésre való buzdítás czélja Lohmann jelen felhívásának is. Az amerikai r. kath. oktatásügy emelése és fejlesztése czéljából ülésezett a minap Conaty washingtoni r. kath. egyetemi rektor elnöklete alatt az ország összes r. kath. kollégiumainak konventje Chicagóban. A r. kath. iskolarendszer emelése, az egyház nevelési művének egységesítése, s általában a r. kath. oktatásügy fejlesztése képezte a beható megvitatás tárgyát, hogy annál könnyebben versenyezhessen a felsőbb állami és felekezetnélküli intézetekkel. Az elnök szerint úgy kell vezetni ar. kath. egyetemi oktatást, hogy az sikerrel ellensúlyozhassa a felekezetnélküli iskolák részéről jövő veszélyeket és támadásokat. S tényleg a mai amerikai r. kath. egyház a legnagyobb áldozatot hozza meg a r. kath. oktatásügy emelésére, a mennyiben annak hívei a nagy állami adó daczára a vallásos oktatás czéljaira 21,000,000 dollárt gyűjtöttek s a r. kath. tanintézeteket 853,725 tanuló látogatta, mely összegekbe nincsenek még a washingtoni s a többi r. kath. jellegű felsőbb tanintézetek költségei beszámítva. Ez a kérdés arra indította az amerikai protestantizmust, hogy komolyan foglalkozzék a vallástanításnak az állami tanintézetek tantervébe való fölvételével. Csak a német r. kath. egyetemi oktatás, s általában a német. r. kath. egyetem ügye nem tud dűlőre jutni Straszburgban, a mennyiben Hertling tanár ábrándos terve hajótörést szenvedett Rampolla biboros és pápai államtitkár akaratán. De azért az amerikai és német r. katholikusok e mozgolódása éber figyelemre és kettőzött buzgalomra indíthatná az iskolaügy vallásos emelésével foglalkozó prot. köröket. Az osztrák ókatholiczizmus a „Los von Rom" mozgalma folytán folytonos emelkedésben van. A legnagyobb egyházközsége a warnsdorfi az Iser hegységben, a melynek 13,041 a hive. Az elmúlt évben 547 lélek tért át hozzá. Általában az ókatholiczizmusra áttérők száma 1716, az elmúlt (1899) évben 1527. Az ókath. egyház összes osztrák híveinek száma volt az 1900-ikév végén 17,358, az előző évben 15,502. a kik 13 lelkész gondozására vannak bízva. Van 8 önálló és 3 építkezés alatt lévő temploma. A 80-as évek elején egész Ausztriának csak 6000 ókath. lakosa és két lelkésze volt. Őszintén örvendünk az osztrák ókatholiczizmus emelkedésén ! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. irodalom. ** Hitviták a XYII. század második felében czím alatt Samu János tanárjelölt érdekes irodalomtörténeti tanulmányt írt és adott ki Budapesten. Az 1659—1570 években működött hitvitázókat ismerteti és jellemzi, a mikor a hitvitázás, letérve a korábbi tudományos alapról, szenvedélyes személyeskedésbe csap át; a mikor szerző szerint: „fokozott hév és emésztő szenvedély adja a vitázó iratoknak azt a mocskolódó hangot, a mely bennök jellemző erővel nyilatkozik meg". A jelzett időszak vitaírói közül kálvinista részről Czeglédi Istvánt, Matkó Istvánt és Pósaházi Jánost ismerteti és jellemzi; római kath. részről pedig Sámbár Mátyás és Kis jezsuitákat. Szerző Czeglédi Istvánban oly férfiút lát, a kit lelki erejének nagysága, egész egyénisége, sok derék művéből kisugárzó szívjósága nagy és rokonszenves alakká tett; a ki a terhes munkák miatt és a dolgos virrasztástól időnek előtte galambősz lett és hitének áldozataként vértanúságot szenvedett; a kinek „lelkében volt valami égő és el nem oltható buzgóság, a mely nyugodni nem hagyta, hanem örökké sarkalta, hogy életével, beszédével és írásával a maga megemésztéséig szolgáljon egyházának". Czeglédinek a vitatkozó modora sem oly szenvedélyes, mint a társaié. „Vitatkozik, de nem a vak szenvedély hevétől elragadtatva, hanem hitelvei igazságától áthatva,atántoríthatatlanmeggyőződéstől vezérelve. Művei-46*