Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-09 / 23. szám

„tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és Szentléleknek nevében". A miből természetesen legelői is az folyik, hogy az evangélium egyaránt minden népeké, minden népeknek szól, minden népnek egyaránt birtoka; mert az evangélium „Istennek hatalma minden hívőnek idvességére" (Róm. 1,16.), és mert „Isten nem személyválogató, hanem minden nemzetségben kedves néki akárki, a ki őtet féli és igaságot cselekszik" (Csel. 10, 34, 35). És azért Pál határozottan tiltakozik azon felfogás ellen, mintha a pogányoknak előbb zsidókká kellene lenniök, körül kellene metélkedniök, hogy az Isten országába beléphessenek. Hiszen akkor nem volna feljebbvaló a mi igazságunk a farizeusok és az írástudók igazságánál. Hiszen akkor a népeket ismét nemzetségök szerint becsülnők! Pedig minden nép egyaránt jó, egyaránt kedves Isten előtt, tehát egyaránt becses is. Minden különbségnek meg kell e tekintetben szűnnie; minden nép, minden nemzetiség becsesnek, nemesnek tekintendő a Krisztusban, és pedig az ő természetadta, nemzeti tulajdonságaival együtt. Ezen nemzeti tulajdonságoknak joga van kifejlődni, felvirágzani? Minden népnek joga van külön önálló nemzetet alkotni, nemzetségében örömét találni és mint ilyennek a keresztyéni tökéletességre törekedni, erkölcsileg megtisztulni, szentesülni. Ezen elv, Pál apostol ezen tana, hivatva van a nemzeti öntudatot erősíteni, de alkalmas arra is, és hivatva van arra is, hogy a nagyobb, a fejlettebb, a hatalmasabb nemzeteket a többiekkel, a gyengébbekkel, a kisebbekkel szemben méltányosságra, igazságra tanítsa. Oh mi sok vérontásnak vette volna és venné a jelenben is elejét, ha ezt a „grand nation" a franczia, az angol, az orosz stb. megszívlelte volna és megszívlelné. Pedig az egyes nemzetek lenézése, azok becsének el nem ismerése a keresztyén felfogás szerint bűn. Minél inkább uralkodóvá lesz a keresztyén szellem, a keresztyén felfogás e tekintetben: minél inkább öntudatra ébred a keresztyénség, annál inkább meg fogják tanulni a nemzetek egymást megbecsülni és ezen becsülés, mondjuk tisztelet, annál inkább lesz kölcsönössé az egyes nemzetek között. A történet azt tanítja, hogy ezen átalakulás lassú menetű. Még napjainkban is azt látjuk, hogy a nemzetek nem becsülik meg egymást kölcsönösen; legalább nem kellőképen. Egymás jó oldalait, az idegen nemzetek igazait, jogát még nem becsülik meg úgj, mint kellene. Sok még e tekintetben a kívánni való. Es ebben rejlik az emberi élet legnagyobb átkának, a háborúnak oka. Mindenik különb, mindenik első akar lenni, a többiek felett állani, ha lehet azoknak parancsolni, s a ki útjába áll, azt erőhatalommal, fegyverrel is kényszeríti, ha bírja, az ő fölényének elismerésere. És ez épen az oka annak, hogy az egyes népek, nemzetek anyagi és szellemi erejöket kellőképen ki nem fejthetik, egyéniségöket ki nem domboríthatják, s magoknak és nemzeti egyéniségöknek tiszteletet nem vívhatnak ki, szeretetre és becsülésre méltó voltukat be nem mutathatják. A keresztyén, a Pál apostol-féle! gondolkozásmód a háborúnak elejét veszi és a békét biztosíthatja; azt a békét, melyben minden nemzet örül a maga lételének, a maga szabadságának; melyben mindenik teljesen kifejlődni igyekszik, és az anyagi jólét biztosítása mellett, szellemileg kifejlődik, erkölcsileg megnemesbül, megszentesül! Ezen gondolkozásmódra mi keresztyének, s legfőbb keresztyén társulatunk az állam, a keresztyén állam kötelezve van. És nem mondhatjuk, hogy a keresztyén népek, a keresztyén államok azt nem érezték volna. A középkorban ezen alapult a pápa békebirói joga; legújabban a nemzetközi-jog életbe lépése, a nemzetközi békebiróság eszméje, az örökbéke eszméje s általában az úgynevezett „emberi jogok" minden ember fiával, minden nemzet tagjával való közlése, a humanizmusnak egyetemes elismerése nagy lépéseket tüntet fel a czél felé. De azon magasztos képtől, melyet Krisztus uralma alatt kell megvalósítania a népeknek, s melyet a próféta oly szépen fest: „Es lakozik a farkas a báránynyal és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlánkölyök és a kövér barom együtt lésznek, és egy kis gyermek őrzi azokat" (Esaiás 11, 6.). még nagyon meszsze vagyunk. Pedig mint az orgona-sípoknak, melyek nagyok és kicsinyek, vékonyak és vastagok: minden nemzeteknek, népeknek, kicsinyeknek és nagyoknak, gyengéknek és hatalmasoknak boldog megelégedéssel kell hálát zcngeniök Istennek, hogy őket a saját módjok szerint engedte boldogulni. Ez lesz azon mennyei harmónia, mely az Atyának is jól fog esni! Míg az meg nem valósul, figyelmeztetésül ne szünjiink meg hangoztatni Pál apostol tanát : „nincsen sem zsidó, sem görög? (Folyt, köv.) Hőrk József. belföld. » A tiszántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlése. A tiszántúli egyházkerület, a mióta a tanügyi bizottságot újraszervezte és a debreczeni kollégium igazgatótanácsát felállította, abban a szerencsés helyzetben van, hogy a közgyűlésen sokkal szabatosabban és gyorsabban intézhetik el az ügyeket. Ezek a szervek nagy buzgósággal készítenek elő minden kérdést és szereznek be minden aktát. Maga a jegyzői kar fokozott tevékenységgel munkálkodik s teljesíti előadói tisztét. Az ügyek előkészítéséhez nagy mértékben hozzájárul a gimnáziumi felügyelő is. így aztán a közgyűlés közmegelégedésre, gyors tempóban letárgyalhatja az eléje utalt ügyeket. Voltaképen csak szankczionálnia kell a már pompásan megdolgozott tárgyakat. S ez jól is van ekképen. A közigazgatással, büróval már torkig vagyunk. Az a bajunk, hogy agyonadminisztráljuk egyházunkat. Gyűléseinken más kérdések alig merülnek fel. Adminisztrálunk és prédikálunk. Ebben látjuk kimerítve az ekklézsia czélját és feladatát. Ha hát az adminisztrácziót minél szűkebb körre és kisebb időre látjuk szorítva, annak csak örülnünk kell. A tiszántúli egyházkerületv

most az eddigieknél is gyorsabban átesett a közgyűlés hosszú tárgysorozatán. Május 29-én kezdte és 3l-én d. e. befejezte tanácskozásait. Elnököltek Kiss Áron püspök és gróf Degenfeld József főgondnok. A közgyűlés Kiss Áron püspök megható, buzgó imájával vette kezdetét. Ugyancsak ő a gyűlési megnyitóban beszámolt a fontosabb egyházi és iskolai jelen-