Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-09 / 23. szám

ségekről. Többek közt, hogy részt vett a Görömbei Péter és Széli Kálmán esperesek lélekemelő lelkészi jubileumán. A debreczeni presbitérium jelentette, hogy Simonffy Imre polgármester újabb három évre főgondnokká választatott, a ki. mint ilyen, kivételképen az egyházkerületi közgyűlésnek constituens tagja. Szeremley Sámuel 20 év óta viselt egyháztanácsbírói és Elek Lajos 18 év óta viselt egyházaljegyzői tisztségökről lemondtak. Lemondásukat a kerület sajnálattal vette tudomásul s érdemeiket jegyzőkönyvben örökíti meg. Helyeikre a választást augusztus 15-éig rendelték el. Az egyházkerületi költségvetés-készítő bizottság, sok mindenre tekintettel azt a javaslatot tette, hogy a püspök évi honoráriuma 2000 koronával emeltessék. E propozieziót a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Sorra jöttek ezután a kongnia-és tőkesegély-bizottság jelentése, a miniszteri leiratok, Dóczi Imre gimn. felügyelő megnyugtató előterjesztése az Eötvös-kollégiumban elhelyezett két ösztöndíjas tanárjelölt előmeneteléről, az 1901. évre leküldött államsegélyről. A kerület elhatározta, hogy a f. évi államsegélytöbbletet a csekély fizetésű lelkészek alapjához csatolja, s ugyanez összegből juttat segélyt a nemi ég óriási tűzvész által elpusztított mándoki egyháznak is. Ezután megint néhány iskola államosítása került napirendre. Ezúttal örvendetes jelenség észleltetett. A Beregben megindult államosítási mozgalom, főleg üray Imre gondnok erélyes föllépése következtében, megakadt, s négy iskola elállott államosítási szándékától. A szentleányfalvai és petreházai iskoláknak azonban kénytelen volt a kerület az államosítást engedélyezni. De ez utóbbira, valamint Élesd és Zápszony hasonszándékára még hallani óhajtja a népiskolai tanügyi bizottság véleményét. Ezzel kapcsolatban említjük meg a beregi egyházmegye egy életrevaló fontos indítványát egyetemes iskolai alap létesítése iránt. Ha ez létrejön, akkor az államosításnak egyszersmindenkorra eleje vétetik. A javaslat tanulmányozás és indítványtétel végett letétetett az egyes egyházmegyékhez. Eperjessy István, a jóhirű Telegdy K. Lajos czég utóda, a tiszántúli egyházkerület énekeskönyvi bizományosa, egy beadványt intézett a kerülethez. Tisztázni óhajtja az énekeskönyv nyomatási jogának kérdését, mert abban a meggyőződésben él, hogy az a debreczeni városi könyvnyomda kizárólagos szabadalma, s kiadása a város és kerület kölcsönös megállapodásainál fogva a kerületet illeti. Azontúl minden más kiadás jogtalan. E kérdésnek végrevalahára tisztázását a kerület annyival fontosabbnak tartja, mert az énekeskönyvi pénztár egy koll. tanszék javadalmazására fordíttatik. Az Eperjessy alaposan megokolt előterjesztését az énekeskönyvi bizottsághoz utalta, azzal a megbízással, hogy az őszi közgyűlés elé okvetlenül adja be jelentését. A gyűlés első napján legnagyobb port vert föl és vitát idézett elő a debreczeni egyház ügye, melyet e lap olvasói is már kimerítően ismernek. A debreczeni egyházmegye fölterjesztést tett a debreczeni egyházra kiterjedő kánonszerű egyházlátogatás tárgyában. Ezzel szemben a debreczeni egyház fólebbezett, azzal a határozattal, mely lapunkban közölve volt. A hosszú vita ismét a debreczeniek vereségével végződött. Résztvettek benne a debreczeni egyház különleges állása mellett: Balogh Ferencz, Kiss Albert, Papp Imre, Uray Imre, K. Tóth Kálmán, Simonffy Imre ; ellene : gr. Degenfeld József, Tisza Kálmán, Elek Lajos, Szele György, Nadányi Miklós. A közgyűlés nagy többséggel a következő határozatot fogadta el: „A felebbezésnek hely nem adatik, mert: 1. a debreczeni egyházmegye 22—1901. számú határozatával felettes hatóságának, az egyházkerületnek 234—1900. sz. végzésével adott megbízatásában egyházi törvényeink végrehajtása érdekében a 41. §. a) pontja alapján járt el; 2. mert a hatályon kiviil helyeztetni kért egyházmegyei határozat meg nem erősített s így statutum jellegével nem is bírt oly határozatot szüntet meg, mely magának a debreczeni egyház presbitériumának a felebbezésben is megjelölt 87—1886. sz. határozata szerint nem fogadtatott el; 3. mert az egyházkerületnek a felebbezésben idézett, 1882. évi 340. és 1894. évi 187. sz. határozataiban foglalt azon kijelentés : „szerződés által biztosított vagy ítéletileg megállapított jogok és viszonyok érintetlenül hagyatnak", a debreczeni egyháznak az egyházkerülethez ós nem az egyházmegyéhez való viszonyaira vonatkozik, s mint ilyen nyomban kifejezést nyer és megoldatik abban, hogy a debreczeni egyház főgondnoka, mint a főiskola helyi gondnoka, az egyházkerületi gyűlésnek egyházmegyei gondnoki ranggal tagja lett". Csak futólagosan említjük meg, hogy az egyes egyházmegyékből jelentések érkeztek be: az országos lelkészi nyugdíj felállítása, a parókhiális könyvtárak, a tantervrevízió, a temetési énekeskönyv stb. tárgyában. Mind fontos ügyek, s mielőbbi megoldásuk kívánatos. Hogy az egyházmegyék ilyenekkel foglalkoznak, mutatja mindenre kiterjedő figyelmüket. A f.-szabolcsi és szatmári egyházmegyék zsinattartást sürgetnek. A debreczeni és szatmári egyházmegyék a reformácziö emlékünnepének megtartása tárgyában tettek fölterjesztést. A joghallgatók legáczióba járásának fentartása érdekében a máramarosugocsai egyházmegye s annak fiatal, tüzes esperese, Szikszay Zoltán szólaltak fel. Foganatja is lett. Hisz jó, ... jó, ... de mégis. Jobb volna, ha nem így volna! Vagy az egyetemes papság elve? Meg az egyháziasság előmozdítása? Csak aztán puszta pénzszerzési forrássá ne devalválódnék ! László Albert, az egyházkerületi tankönyvek bizományosa, a népiskolai kiadványok forgalmáról számolt be. László Albertre az utóbbi időben nagyon rájár a rúd. Sűrűn érkeznek ellene panaszok. E panaszok is szóvá tétettek a kerületen. Felhozták, hogy püspöki aláírással reklámkörrendeleteket küldöz szét. Mindenesetre a kerület