Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-09 / 23. szám

Régen megírták már, sőt annak is jó ideje, hogy én megtanultam : Nemo sorté sua contentus. Persze, hogy a lelkészeknek* is van okuk a panaszkodásra; az ő lábaik elé se sima aszfaltból készítettek utat, és kivált ha összeszednők azokat a tövises virágokat, azt a sok bógáncsot, maszlagot, kutyatejet s más mérges növényeket, melyekkel egyes lelkészeknek az általuk járt út szélein találkozniok kell, biz azokból furcsa csokor készülne. Hanem hát a hivatal-okozta bajokkal is úgy vagyunk, mint testi bajainkkal. Ha egymással találkozunk, nem szoktuk egymást annak elbeszélésével mulattatni, hogy szemeink épek, hallásunk jó, nincs se szív- se tüdőbajunk, lábaitik, izmaink rugékonyak; de ha egy kis fejfájásunk van, vagy a tyúkszemünk sajog, már akkor gondosan előterjeszgetjük bajainkat, és ha aztán valaki egy csomóba állítaná azokat a bajokat, melyek miatt húsz-harmincz, kivált idősebb ember külön-külön szenved, elborzadnánk az emberi szervezettől s az élettől. Llogy az életben bajok fordulnak elő, hogy az életben fáradnunk, küzdenünk, szenvednünk kell kivétel nélkül mindnyájunknak: ezzel, mint megmásíthatlan igazsággal le kell számolnunk. A kérdés csak az, hogy melyik életkörben könynyebb, boldogítóbb, a testi és lelki erőt kevésbé zsibbasztó a küzdelem. Vannak életpályák,— mint mondám — fényesek, gazdag jövedelmet hajtók; de ezekkel együtt jár a nyugalmat nem ismerő munkásság, a zaklatott élet, a boldogságnak inkább csak a külső borítékát, a mázát képező jutalom. Ezekkel szemben vannak az egyszerűbb, a nem csillogó, de a valódi boldogságból nagyobb részt juttató állások. Ezekhez tartozik, és talán első sorban, a protestáns lelkészi pálya. Örömemet nyilvánítom neked és kedves nődnek, mint szülőknek, ha gonddal nevelt fiatok e pályára érez magában Istentől nyert hivatást, s örömmel tudatom kedves fiatokkal, hogy az ón meggyőződésem szerint ő a jobb részt választotta. Szép és nemes pálya az, melyet maga elé tűzött, ha nemes lélekkel, keresztyén lelkülettel lép reá, s ha lelkéről az idealizmus zománczát nem engedi az élet küzdelmei között is teljesen lehorzsoltaim. Vezérelje és áldja az Úr ! Diősi Márton, A parókhiális könyvtárak érdekében. (A M. Prot. Irodalmi Társaság kérelme az egyházkerületekhez.) Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! M. P. írod. Társaságunk 1900. évi pozsonyi nagygyűlésének 10. sz. a. kelt határozatával erre egyenes megbízatást nyervén, bátrak vagyunk a Ft. E. K. t azzal a kéréssel megkeresni, hogy szegényes irodalmi viszonyaink javítása s a M. P. I. T. erősítése érdekében méltóztassék a saját hatáskörében kötelező intézkedést tenni az iránt, hogy az egyházkerület minden egyházközségében lelkészi vagy parókhiális könyvtár szerveztessék. E kérésünk támogatására szabad legyen a következő indokokat fölhoznunk. Köztudomású, sajnos tény, hogy magyar protestáns egyházi irodalmunk, kivált a tudományos theológia mezején mennyire szegény ós hézagos; hogy lelkészeink, tanítóink és érdeklődő művelt hitfeleink a tudományos ós népszerűsítő egyházi irodalom továbbképző és termékenyítő hatását csaknem teljesen nélkülözni kénytelenek; hogy lelkészképzésünknek is mekkora fogyatkozasa az, hogy nem állnak irodalmi támogatására a fiatal Timótheusok ismeretét mélyítő, meggyőződését erősbítő, szellemi látkörét szélesbítő tudományos szakmunkák; hogy külföldi hitfeleink gazdag theológiai irodalmának még a legkiválóbb termékeit sem olvashatjuk saját magyar nyelvünkön; s hogy a hitetlenségnek ós a vakhitnek ismét teljes erővel reánk zúdult támadásai között mennyire szegényes és hiányos az irodalmi s különösen a szaktudományos felszerelésünk ós fegyverzetünk. E százados egyházirodalmi nyomorúságunkon az egyházi irodalom művelésére ós terjesztésére alakult Magyar Protestáns Irodalmi Társaság is most még csak részben ós a legégetőbb pontokon tud segíteni. Tudományos havi folyóiratával eszméltet, irányoz, termékenyít; könyvkiadványaival főleg a hazai egyháztörténelmet műveli; Koszorú-füzeteivel a valláserkölcsi építés fontos mezején dolgozik, ós egyik téren sem eredménytelenül. De mi mindez az óriási szükséghez képest?! És mily szegényesek ós korlátoltak a Társaság anyagi eszközei a sokféle feladathoz képest?! A Társaságnak alig van másfélezer tagja, peclig kellene legalább 4—5 ezer; alig van 6—7 ezer forint évi bevétele, pedig szűksége volna évenkint 20—30 ezer forintra is, hogy sok ós nagy feladatát valóban megoldhassa. A lelkészi vagy parókhiális könyvtárak szervezése által ez a felette szükséges irodalmi megerősödés ha nem is egyszerre, de fokozatosan ós elég gyorsan elérhető volna. A másfél ezernél több protestáns egyházközség egyesített erejéből mindjárt másfél ezer új és örökös taggal és 7—8 ezer forint állandó jövedelemmel erősödnék az Irodalmi Társaság. A kiviteli módozatra jó példát adtak a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület, a felsőszabolcsi ós a nagyszalontai ev. ref. egyházmegyék, a melyeknek idevágó intézkedéseit tisztelettel ajánljuk a Főtiszteletű Egyházkerület munkás szeretetébe.