Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-09 / 23. szám

A felsőszabolcsi ev. ref. egyházmegye, még néhai Lukács Ödön esperes kezdeményezésére elhatározta, hogy az egyházmegye minden gyülekezete köteles belépni a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságba, anyagi erejéhez mérten vagy alapító vagy rendes vagy pártoló tagnak; a tagdíjakat a canonica visitatio szedi be s a traktus pénztárnoka szolgáltatja be a társulat pénztárába. S az egyházmegye határozata a jelenlegi esperes, Görömbei Péter buzgóságából mindig pontosan vérehaj tátik; sőt a gyülekezetek példájára több egyháztanácsos és világi tanácsbiró is belépett az Irodalmi Társaságba. A tiszáninneni egyházkerület 1899. évi őszi közgyűlése, Fejes István lelkész kezdeményezésére külön szabályrendeletben az egyházkerület minden egyes gyülekezetére nézve kötelezőleg elrendelte (szabályrendeletét a többi kerületeknek is megküldötte, Jkönyv, 8. sz.), hogy a lelkészi könyvtár számára a lelkészlakon könyvszekrényt állítson be; könyvek beszerzésére az eklézsia költségvetésébe évenként legalább 5 frtot állítson be (szegény gyülekezetek helyett fizessen a traktus vagy a szuperintendenczia); hogy a lelkészi könyvtárakba fölveendő könyvek fölött a püspök elnöklete alatt működő szakbizottság javaslatára az egyházkerületi közgyűlés határoz. Az ily módon szervezendő és fentartandó lelkészi könyvtárak fölött az egyházkerületileg megállapított törzskönyv alapján a canonica visitatio gyakorolja az ellenőrzést. Legutóbb a nagyszalontai egyházmegye 1901. évi tavaszi közgyűlése, Széli Kálmán esperes indítványára szintén szabályrendeletet alkotott a parókhiális könyvtárak felállítása tárgyában. A rendkívül gyakorlatias szabályrendelet szerint »a parókhiális könyvtárak felállítását magasabb egyházi érdek követeli, azért, hogy egyfelől a lelkészeknek további önképzésre mód és alkalom nyujtassék, másfelől, hogy a M. P. írod. Társaság fennállása és továbbfejlődése biztosíttassék«. E végből minden egyházközség köteles a M P. I. Társaság alapító tagjai közé belépni; a belépést két év lefolyása alatt az alapítványi kötelezvény kiállításával szabályszerűleg végrehajtani; a tíz korona alapítványi kamatot a társulat pénztárába minden óv november l-ig pontosan befizetni. A társulattól nyerendő irodalmi termékek képezik a parókhiális könyvtár állagát, a melynek ellenőrzését, valamint a szegény gyülekezetek helyett a fizetés módját a nagyszalontai szabályrendelet a tiszáninneni mintára állapítja meg. íme, Ft. Egyházkerület, ilyen, vagy ezekhez hasonló módozatok szerint lehetne nálunk a-sajnosari érzett egyházirodalmi mizériákon gyökeresen segíteni. Szervezni a gyülekezetekben a parókhiális könyvtárakat, s ez által a M. P. Irocl. Társaság megerősödését is biztosítani. Ha a tiszáninneni egyházkerület a maga nagyon számos szegény gyülekezetei mellett le tudta győzni a financziális nehézségeket: hasonló jó akarattal és bölcseséggel meg lehet s meg kell tenni ezt a többi egyházkerületekben is. És mi, a magyar protestantizmus jól felfogott érdekében bizalommal kérjük ós egyházi irodalmunk föllendítése czéljából sürgetve sürgetjük: lépjen a Ft. Egyházkerület is a cselekvés terére ós szervezze a saját körében a parókhiális könyvtárakat. Méltóztassék meggondolni, hogy az egyházi irodalom alapos fölsegítése életkérdés a sok felől szorongatott ós belső erejében aggasztólag meghanyatlott magyar protestantizmusra nézve, a melynek külső ereje is első sorban a belső szellemi és erkölcsi erők életteljességótől ós hatályosságától függ. Az idők gonoszak. Minden erőnket össze kell szednünk, minden követ meg kell mozdítanunk, hogy evangéliumi magyar egyházainkat szent hivatásukhoz méltó szellemi virágzásra emeljük. E megkeresésünkben foglalt fontos ügyet hitrokoni bizalommal ós hazafias üdvözlettel ajánljuk a Ft. Egyházkerület hitbuzgóságába ós munkás szeretetébe. Budapest, 1901. május havában. Hegedűs Sándor. Gyurátz Ferencz, a Társaság világi elnöke. püspök, a Társaság 1. elnöke. Szöts Farkas, theol. tanár, a Társaság titkára. tárcza a-. Pál apostol és a szocziálizmus. (Folytatás.) II. Hogyan gondolta Pál apostol a szoeziális bajokat, ha nem is egyszerre, de lassanként orvosolhatni? A keresztyén vallás a haladás vallása; a mely, a mint nem lett egyszerre, hanem előkészíttetett, mint azt Pál apostol a rómaiakhoz írt levele első öt fejezetében gyönyörűen kifejti, úgy az üdvözítő hasonlatával élve, olyan mustármagnak tekintendő, mely mikor felnevekedik, a füvek közt legnagyobb és végre fa nevekedik belőle, annyira, hogy az égi madarak reá szálljanak és fészket rakjanak az ágain. (Máté 13, 32.) S azért a keresztyén embernek előre kell haladnia a művelődésben; eme parancsolat szerint: „Mindeneket megpróbáljatok: a mi jó, azt megtartsátok" (1 Thess. 5, 21.); mert: „a régiek elmultak, imé mindenek megújultak". (II. Kor. 5, 17). De az nem is lehet másképen egy olyan vallásnál, melynek életeleme, törvénye a szabadság (Galat. 5, 1.), a melyről az mondatik: „a hol az Úrnak ama Lelke vagyon, ott vagyon a szabadság" (II. Kor. 3, 17.), és „az, a ki. betekintend a szabadságnak tökéletes törvényébe, és megmaradand abban, az boldog lészen az ő