Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-02 / 22. szám

földi hazájának polgára a magyar protestáns lelkész. Nem tehetek róla, én azt tartom, hogy boldogító érzés ily gárda tagjai között élni, küzdeni. Ne mosolyogj kedves barátom a túlhajtottnak látszó idealizmuson ! Tudom, hogy a mai kor erősen prózai, földhöz tapadó; neveti, kaczagja a magasabb légkörben röpködőket. Ne nevesd ki őket. Minél tovább élünk, annál inkább látjuk, hogy a föld tele van porral, sárral, piszokkal; az emberek az idealizmusunk-szőtte szines öltözet nélkül, mezetlen állapotukban visszataszítók, néha majdnem undorítók; az élet azon csapások, keserűségek miatt, melyek hol Isten végére mehetetlen akaratából méretnek, hol az emberek gonosz indulataiból özönlenek reánk, oly sivárnak és örömtelennek tűnik fel előtted, ha az eszményiség szemüvegét leveszed szemedről. Ne nevess; ós ne bánd, sőt örvendj, ha fiad szivét is Jupiter ex meliori luto finxit — ha nemesebb agyagból gyúrta; engedd, hacld lelkesüljön, hadd fusson ő a föld rögénél magasabban fekvő nemes, eszményi czélokért. De kenyérre is szükség van — mondod. — Mi magunk tudunk nélkülözni, nyomorogni; de gyermekeinknek óhajtunk minél több fölcli előnyt, anyagi jóllétet biztosítani. Ismerem a nemes apai és anyai szívnek ezt az érzését is, méltánylom is; azért leszállok légváramból, beszélek hozzád prózai modern nyelven, czeruzát veszek kezembe, végy te is, számoljunk. A szülők, midőn fiuk a középiskolai érettségi bizonyítványt haza viszi, megolvassák — a tornyot ópítni akaróknak adott utasítását követve a szentírásnak — pénzüket; másrészt összeállítják az egyetemen vagy akadémián töltendő négy-öt évi költségelőirányzatot, s ha ezt tárczájuk tartalmához mérten túlmagasnak találják, a mi sokaknál megesik, tekintve a tan- s vizsgadíjak, ellátási költségek nagyságát: megelégesznek fiuk eddig szerzett tudományos ismereteivel, s utasítják kenyérkeresetre. Ott vannak a postai, távirclai, vasúti tisztségek, vám-, adó-, bank- és sokféle magánhivatalok. Tisztességes, becsületes 'pályák; művelt, szorgalmas emberek futnak rajtuk, — évek, évtizedek multával eléggé tisztességes, sőt némely esetben gazdag fizetést élvezve. Valami fényeseknek azonban e pályák épen nem vehetők. Menjünk tovább. A fényes, csillogó pályákhoz az egyetemeken ós akadémiákon keresztül vezet az út. Az úti költség azonban — mint mondám — jelentékeny összegre rúg. A szülei szeretet azonban legyőzi az akadályokat; ha önmagát megerőlteti is, hozza áldozatát évről-évre, csakhogy fiának boldog jövőt szerezzen. De szerez-e? Hány ifjú kidől, hol a pálya közepén, hol annak vége felé ; az egyik kidől szellemének, a másik, a harmadik ós századik a könnyelmű barátok, vagy a nagyvárosi örömök, bűnök által erős kísértéseknek kitett erkölcsi erejének gyengesége miatt. A szülei gondviselő kezek alól kikerült egyetemi polgár szabad, azaz szabadon rohanhat önnön veszedelmére ; nincs ki szorgalmát, erkölcsi életét figyelemmel kisérje, ki atyailag védelmezze, intse, dorgálja, az örvényekre figyelmeztesse. És mikor a jó szülők, több évi áldozathozatal után epedve várják haza oklevéllel ékesített fiukat: egy testileg, lelkileg, erkölcsileg elgyengült s megöregedett, komoly munkásságra képtelen ifjú köszönt be hozzájuk, kérve továbbra is támogatásukat. Igaz, hogy az egyetemek falai közül kerültek ki azok is, a kik egy-egy városnak, megyének vagy épen az országnak kormányzó szókeiben ülnek; a kik hírneves ós anyagi jóllétnek örvendő bírákká, ügyvédekké, orvosokká, mérnökökké lettek. Ezeket ismerjük sokan, némelyiket közülök ismeri az egész ország; ismeri a gyermeke jövőjén munkálkdodó apa ós anya is ós csak ezek lebegnek szemeik előtt. De hát az a sok más, száz meg száz ifjú, kik azokkal a kiváló férfiakkal együtt lépték át az egyetem küszöbét, hova lettek? Majd ón megmondom. Egyik-másik azok közül, már őszülő fejjel valamelyik városi, megyei, táblai vagy ügyvédi irodában díjnok ; jó szerencse, ha kinevezett irnok, kézbesítő, adóvégrehajtó, alsóbb rendű pénzügyi hivatalnok, segéd- vagy körjegyző. Mikor a székesfőváros egy-egy előnyösebb hivatali vagy vásárcsarnoki szolgai állásra pályázatot hirdet, a beérkező száz, másfél száz kérvény mellékletei között nem ritkán egyetemi indexek és ügyvédi oklevelek is találkoznak. Ki tudna számot adni a füstbe ment reményekről?! Ha az érettségi bizonyítványt haza viszi fiad, kedves barátom, s megmarad mostani szándéka mellett: tárczádat nem mondom, hogy teljesen zárd be, — hisz roszul esnék egyszerre leszokni a nyolcz év óta gyakorolt havi vagy évnegyedes kiadásokról, — hanem az erszény szíját kétségkívül szorosabbra húzhatod már az első évben is, annyival inkább a következő években. Hazai theológiai akadémiáink híven őrzik ma is a régi alma materek gyengéd tulajdonságait. Az ő édes anyai keblükre borulóknak adnak menhelyet vagyis lakást, a hideg ellen enyhet, a teljesen vagyontalanoknak díj nélkül vagy csekély, de az előnyösebb anyagi helyzetben levőknek is jelentékenyen mérsékelt díjért tisztességes élelmet; adnak a három ünnepi követség révén, a pillanatnyi pénzzavarok eloszlatása czéljából