Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-02 / 22. szám

TÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Saicrkesaitősíg:: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiarttf-liivatal : Hornyánszktt Viktor kőtii/vkeres'Keilése (Akadémia uérháza), hová az döfi?.. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 9 kor.; egéaz éyre : IS korona. E<jyes S'ám ára 40 fll. Levelek a lelkészségről. III. i Hát arra, nem tudom, gondoltál-e édes barátom, a mire én ezelőtt is, azóta is többször, ele különösen most öt éve, az ezredéves ünnepségek alkalmával gyakorta gondoltam. Tanuja voltam több ez időben rendezett ünnepélynek, hűhónak; elnézegettem az országos kiállítás érdekes tárlatait, de közben-közben visszaszálltak gondolataim nemzetünk ezeréves múltjába. Egy maroknyi magyar ezelőtt ezer évvel, egészen idegen ellenséges nép közé betelepedik; küzd, viaskodik 600 éven át sok minden ellenséggel, hol több, hol kevesebb szerencsével, s ha meggyengülten, ha szétszakadozottan is, beléphetett a világtörténelem új korszakába. Ennek kezdetén azonban Mohácsnál oly csapás éri a nemzetet, mely emberi számítás szerint bizonyára halálát volt okozandó. A nemzet egy része műveletlen, romboló nép másfél évszázados igáját húzza; a másik része felett a magyar nemzet nyelvét, szokásait nem ismerő, nem kedvelő, a nemzet alkotmányát, hogy gyengén szóljunk, nehezen tűrő ház uralkodott. Nincs szükségem negyedfélszáz évi hazai történelmünk részleteire. Es im, az a halálra szentencziázottnak látszott nemzet, bár sokszor elesett, újból és újból lábra állott; megőrizte, fejlesztette nyelvét, nemzetiségét; nem engedte a legkétségbeejtőbb harezok között sem alkotmányát elraboltatni ; áldozott a közművelődés és a tudományos műveltség érdekében; fokozott erővel dolgozott, mihelyt lehetett és dolgozik az ipar, kereskedelem, a művészet fejlesztése érdekében; igyekszik a miénknél nagyobb és boldogabb viszonyok között fejlődött nyugat-európai népek nyomdokaiba lépni; és im, ezelőtt öt évvel odakiáltotta az egész művelt világnak : jertek, és lássátok meg, hogy ezer év, annyi vész és vihar után is mi magyar nemzet élünk, élni és haladni akarunk és fogunk. Istené legyen érte a hála és dicsőség! De Isten eszközök által működik és az általa használt eszközök között volt-e hatásosabb avagy csak egy is, mint a magyar ajkú prótestáns papság? Egyik kezével építette Jeruzsálemének, Isten szent országának örökösen ostromolt falait; másik kezével védelmezte nemzete nyelvét, ősi szabadságát. Tudom, hogy ezekről nem volt szó az ezredéves ünnepségek alatt; az egész életükön át küzdő, szenvedő névtelen hősöket nem ünnepelte a nemzet, nem örökítette meg emléküket kőből faragott vagy érczből öntött szoborral, legfeljebb ha egy-egy kopott ódon magyar biblia emlékeztethette volna az utódokat a magyar műveltség úttörőire, első apostolaira; de ón reájuk gondoltam kegyelettel, én azon kiállításban a magyar protestáns papság apotheozisát is felismertem. Dicső sereg voltál te hazám protestáns papsága. Ila még egyszer pályaválasztás előtt állnék, ismét örömmel, büszkeséggel, lépnék be ujoncznak a szent gárdához. De a belépésre volna még más okom is. Igen! Van még más okom is, a miért én a magyar protestáns lelkész-legió zászlajára örömmel, büszkeséggel tennék ismét esküt, ha lehetne, praeteritos Jupiter si redderet annos. Mert bár tudom, hogy kint az életben kiki magának áll, vagy magának esik: pályatársaim bűne, gyengesége nem vet árnyékot egyéni jellememre ; viszont erényeiből, érdemeiből nem kovácsolhatok magamnak vértet; de mégis boldogító, lélekemelő érzéssel tölti el keblünket annak tudata, hogy derék, jellemes, a hazának, egyháznak, társadalomnak hasznos tagjaiként ismert elődök által vert ösvényen haladunk, becsülést érdemlő társak körében éljük le napjainkat. Az elődök által kiérdemelt babérkoszorúból mi is büszkén tűzünk egy-egy levelet fövegünk mellé; a pályatársak mellét dicsőítő érdemrendről reánk is visszaverődik egykét fénysugár. Láttam egykor a