Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-19 / 20. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szei-Uvsztííség : IX. kerillet, Kálvin-tér 7. szánt, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia oérháza), hová az elöfi7,, és hirdet, díjak iritézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre : 9 kor.; egész évre : 18 kortma. Effyes szám áru 40 fit. Levelek a lelkészségről. I. Kedves barátom ! Házasságra lépésnél, élet­pálya választásánál senkinek sem adnék taná­csot. Hálátlan munka. Az ember tanácsát nem fogadják meg, de azért, ha az illető, bár saját jó szántából a tanácsolt pályára lép és azon később boldogtalannak érzi magát, mindig jut a tanácsadónak egy jó adag a fordított áldásból. Ha azonban úgy áll a dolog, mint írod, hogy fiad — bár még csak e hetekben érik meg, — már választott pályát és választásához erősen ragaszkodik, szivesen válaszolok soraidra, és hogy némileg aggodalmaskodó lelkedet, vagy talán inkább kedves nődet segítsek megnyug­tatni. Az úgynevezett régi jó időkben, mikor még az emberek szűkebb látókörűek voltak s mikor azok már születésüknél fogva a társadalom át nem léphető korlátokkal elkülönített osztályainak egyikébe vagy másikába soroztattak és így az emberek öntudatra ébredésük első pillanatától fogva tudták, hogy életpályájukat mely társa­dalmi kör határai közt fogják megfutni, — mert hiszen, a sasoktól csak sasok származtak, a szolga­biráktól, alispánoktól csak ilyenek, a katonák­tól katonák, az iparosoktól iparosok, a jobbágytól csak jobbágy, — abban a korban elégedettebbek voltak az emberek általában pályájukkal. Az Isten rendelt kinek-kinek pályát. A polgár vagy paraszt ember fia csak nem gondolhatott arra, hogy ő szolgabíró vagy talán hétszemélynök is lehetne ; viszont a katona-ivadék előtt képtelen­ségnek látszott, hogy az ő vitézszármazású testére czivilgunyát öltsön. Boldogoknak érezték magukat az emberek pályájukon, sőt büszkéknek. Akkor nemcsak a néptanítók érezték és nevezték magukat a nem­zet első napszámosainak, — bocsánat ! roszul mondtam: akkor csak ezek, az istenektől gyűlöl­tek nem érezték magukat ilyenekül, de más mindenki. Mi lenne az országból nélkülünk? gondolák a szolgabirák és a vitézlő táblabírák. Mi vagyunk az ország oszlopai. Mi lenne a nem­zetből, ha mi nem volnánk, a tisztességes csiz­madia czéh tagjai? Az emberek mezítláb, vagy fűzött bocskorban járnának. Fügefa levelekkel takarnák az emberek mezetlenségüket, ha mi nem volnánk, mi, a népek czivilizátorai, kiknek jelvényük az olló és a tű. Azt meg még a leg­balgatagabb ember is tudja, hogy éhen pusztulna el az egész emberiség, ha a paraszt ember abba hagyná a szántást és vetést. Erezte kiki hiva­tásának, foglalkozásának fontosságát. A német ajkú iparos pláne az általa űzött iparágat az ő professziójának, hitvallásának nevezte; az az oly szorosan, oly elválhatlanul összeforrva érezte magát mesterségével, mint vallásos meggyőző­dését tartalmazó hitvallásával. Csak úgy él, úgy virágzik nemzetem, ha virágzik nála az általam űzött iparág; ez a legfontosabb pálya, erre lépj fiam te is, s tanítsd neveld fiadat, unokádat úgy, hogy azok is az ón és a te példádat kövessék! Es a protestáns lelkészek? Azok bár messze voltak még attól, hogy ágyukat a kongrua rózsái­val is behintsék, teljesítették híven tisztüket, melyre őket az Úr elhívta; tűrték az uri osztály­nak hetyke, a műveletleneknek durva bánásmód­ját; a világi jókból a mely morzsák primitív korban szerkesztett díjlevelük értelmeben részükre estek, azokat nélkülözések között megtakarítot­ták, önmaguk ós a fényűzést, léhaságot hírből sem ismert feleségeik szorgalmával gyarapították, hogy így gyermekeiket felnevelhessék és majdan Isten ós az alma materek segítségével tanult emberekké képeztethessék, hogy azután majd egykor megérhessék azt a boldogságot, melynek édes reménye már első fiuk bölcsőjének ringa­tásakor felébredt lelkükben, melynek valósulá­sáért naponként imádkoztak: elérkezését annak az időnek, midőn fiuk először a katedrába megy!

Next

/
Oldalképek
Tartalom