Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-21 / 16. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-liivatal : Hornyánszkj/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia Dérháza), hová az elöfi?.. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS.' Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre : 0 kor. ; egész évre : 18 korona. Egyes szám ára 40 fll. Érdekeink és kötelességeink a koníirmáezió körül. I. Egyházi gyakorlatunknak megfelelőleg megkezdődött protestáns egyházainkban a konfirmáczióra előkészítés. Ezer meg ezer serdülő gyermek áll anyaszentegyházunk kapui előtt, hogy evangéliumi hite felől bizonyságot tevén, mint élő, öntudatos munkás tag lépjen be annak megszentelt falai közé. Nagyfontosságú, életbevágó érdekek forognak itt koczkán ; megérdemli tehát a konfirmáczió, hogy róla néhány komoly szót szóljunk. Az érdek, mely koczkán forog, kettős. Az egyik magoké a konfirmálandóké ; a másik magáé az egyházé, mely őket tagjai közé fölvenni akarja. A konfirmáczió rendszeres valláserkölcsi tanításunk és nevelésünk betetőzése. Ebben adjuk meg gyermekeinknek nemcsak az önálló egyháztagságot, hanem ekkor bocsátjuk ki őket a földi élet mérhetetlen tengerére is. S hogy miként küzdenek meg annak háborgó hullámaival s megtalálják-e úgy a földi, mint a mennyei boldogság csendes róvpartját, vagy pedig elvesznek az örvények ós zátonyok között: az attól függ, hogy kezükbe adjuk-e a hitnek és az evangéliumon alapuló tiszta erkölcsnek az utat biztosan mutató iránytűjét, vagy pedig nem. Nagy érdek : gyermekeink földi boldogsága és mennyei üdvössége forog tehát koczkán a konfirmáczióban, — s mindazok, a kik ebben közreműködnek, a legkomolyabb felelősség alatt állanak Isten és emberek előtt. Az Úrnak vagyunk ebben sáfárai, kiket oda állított az ő kicsinyei : az ő kincsei gondozására; — és jaj nekünk, ha nem ezzel a nyugodt öntudattal tudunk előtte számot adni: Mi megtartottuk őket a Te nevedben. A kiket nékünk adtál, mi megőriztük, ós egy is azok közül el nem veszett. Feladatunk és munkánk tehát szent: bevitele és megerősítése a lelkekbe az üdvözítő keresztyén hitnek; megvetése az élet számára a Jézus Krisztusban annak a biztos fundamentumnak, a melyen a földi ós az örökkévaló boldogság hajléka felépülhet ós a mi nélkül váltság és üdv lehetetlen. Lelkek boldogságát, üdvét munkálni a keresztyén hit öntudatossá tétele ós a keresztyén erkölcsiség megszilárdítása által, — lehet-e ennél felelősségteljesebb és magasztosabb feladat?! A megváltás ós üdvre vezérlés szent munkája ez, a melyben Krisztus igaz és hűséges tanítványaiként kell forgolódnunk, tudva azt, hogy minden egye^ léleknek a Krisztussal összeforrasztása által Isten országa határait terjesztjük kijebb ós kijebb, és minden egyes léleknek gondozatlanul és elveszni hagyása által annak a bűnnek hatalmát növeljük, a melyért Megváltónk isteni életét adta, hogy tőle bennünket megszabadítson. Vegye azért mindenki, a kire a konfirmácziói előkészítés bízatott, legkomolyabban munkáját ós feladatát. Hívségéórt vagy hívtelensógéért, a reá bízottak megtartásáért vagy elveszni engedéséért Isten ítélőszéke előtt felelős. Konfirmácziói munkánknak a lelkeknek emez, egyéni megváltatásra és üdvözülésre segítése a legfontosabb része. De koczkán forog benne ugyanakkor látható anyaszentegyházunk létele vagy nem lótele is. Feladatunk nem csupán az, hogy mint hivő és öntudatos keresztyént bocsássuk ki serdülő gyermekeinket nevelő kezeink alól, hanem az is, hogy anyaszentegyházunk élő, hithű ós áldozatra kész tagjaivá nyerjük meg őket. S kötelességünknek ez az oldala nem kevésbbó tesz bennünket felelősekké, mint amaz. Látható anyaszentegyházunkra nézve a konfirmáczió nem más, mint évről-évre megújuló ujonczozás, pótlására a természetes halálozás ós a természetellenes kitérések és reverzálisok folytán szenvedett veszteségeknek. De hogy ez az ujonczozás újabb erőforrás-e egyházunkra nézve, s hogy a