Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-10 / 10. szám

testáns vallás elvét, a lelkiismereti szabadságot vallja elvének. Nem hiába kortársak, a kik ugyanazon irány behatása alatt nevekednek: Zay Péter pályája kicsiben hasonlít a nagy czászáréhoz. Zay Péter csak úgy iparkodik szilárd alapokra fektetni egyházát, mint Mária Terézia fia az államot; csak úgy erősíti a központi kormányt és küzd a helyi autonómiák, a széthúzó irányzatok ellen, mint a császár. Iskolai reform-törekvéseivel ép úgy megelőzi korát, mint a Habsburgok trónján ülő bölcsész a maga utópiájával. Zay Péternek még az egyházkerületek beosztására nézve is külön tervei vannak ez újító, szervező, egyenlősítő, nyugtalan kornak közepette. A kerületek kikerekítését, sőt számuk szaporítását a jövő egyik fontos és elkeriilhetlen feladatának tekinti.1 Zay Péter és társai 1765-től fogva, úgy Bécsben, mint magyarországi utazásai közben megszokták udvarolni Józsefet, hogy előadják neki soha el nem apadó sérelmeiket. Mint társuralkodót joggal megillette őt e hódolat; de tényleg inkább megszabadítójukat látták benne a protestánsok. József a lelkiismereti szabadságért vívott törhetlen harcza által lett a történelem kiváló alakjává ; az teszi személyét oly értékessé az utókor előtt. Hires reformjai közül úgyszólván csak az egyházi meg az úrbéri viszonyok terén eszközölt újítások élték túl. Elete egy szomorújáték, mert óriási hatalma segélyével pár évre megvalósította ugyan eszméit, de egy balsikerű hadjárat elég volt ahhoz, hogy rákényszerítse az időeló'tti mű romba döntésére. Halálos ágyán egy tollvonással megsemmisítette ifjúsága legszebb álmait, a férfikor alkotásait; helyreállította az alkotmányt, a vármegyét, a rendi világot, — de egyet kimentett a romhalmaz közül, hogy nagyságát hirdesse a késő unokáknak: a türelmi parancsot. 1780 szeptember 22-ikén, éltének 64-ik esztendejében hunyta le szemeit édes anyja. II. József első rendeletei azt a csalóka érzést gerjesztették az országban, hogy minden a régi kerékvágásban fog döczögni tovább. Kegyes királyi levélben biztosította a megyei karokat és rendeket, hogy jogaikat és szabadságukat csorba nélkül fogja fentartani.2 Zay Péterék a gyász elmultával, 1781 ápril 29-ikén egy emlékiratot adtak át a császárnak, újra előszámlálván azon sérelmeket, a miket egyház és iskola körül elszenvedtek. Egy hires evangélikus ügyvéd tollából került ki az emlékirat s hangja lágyan odasimul a jozefinus kor szelleméhez. Az ellenpárt okoskodásával szemben Róma felé mutat és utal a protestánsok hűségére, a melyen állam és uralkodó nem osztozik egy más, külföldi hatalmassággal. Finom gúnynyal illeti amaz irányt, a mely ezért feledkezett meg az állam javáról, hogy a polgárokat boldoggá tegye a túlvilágon; a melynek működése nyomán néptelenné vált az állam, hogy bené-1 Dunántúli ker. levéltár Pase VI. 35. szám. 2 Marczali Henrik: A magyar nemzet története II. József korában II. kötet 7 lap. pesüljön a mennyország. Csak midőn az iskolákról beszél, — mond ellent a császár irányzatának. „A ki ifjúságiink nevelését tőlünk elvonja, — kiált föl, — az vallásunkat vonja el tőlünk!1 Nagy ideje volt, hogy a XVIII. századbeli Hercules neki fogjon az Augias-islálló kitakarításának. Szerte az országban napirenden volt a durva üldözés. Zay Péter szomszédságában, ép 1781-ben történt, hogy elaggott öreg asszonyokat, kiknek vegyesházasságból való gyermekei a protestáns hitet vallották, vasra verve a trencséni vár börtönébe hurczoltak, hogy kezük-lábuk megsebesedett a békóktól. Rajeczen a protestánsok halottait nem engedik máskép eltakaríttatni, mint szemetes kocsin, énekszó és gyászkiséret nélkül. Mert külön temetőjük nincs, a legroszabb sírhelyeket kapják, hol az országút mellett, hol a régi akasztófa helyén. A hitbéli dolgok elintézésénél a bot és a deres járja. Végre szulói Sirmiensis Károly, báró Zay Péterhez, az egyetemes felügyelőhöz és annak sógorához, báró Calisius Jánoshoz utasítja a híveket. Zay Péter tanácsa szerint Drozdik bécsi ágens útján folyamodást menesztettek József császárhoz.2 József jól ösmerte a protestánsok tengernyi baját; bő alkalma nyilt húsz esztendő óta folyamodásaikat böngészhetni. 1774-ben, a mikor Zay és Beleznay nála jártak, II. József hangsúlyozta, hogy a magyar király esküje útjában áll a protestánsok teljes vallásszabadságának. Most, hogy övé a hatalom, fején akarja sújtani a hydrát. A kanczelláriához, meg a helytartótanácshoz fordul, hogy meghallja a főfőszakértők véleményét. A bécsi főkormányszék, a melynek élén gróf Esterházy Ferencz, a nagy térítő egri püspök fivére állt, azon volt, hogy a magyar protestánsok helyzetét rózsásnak tüntesse fól. Közvetlenebbül hatott a helytartótanács fölterjesztése, meg a hírhedt rendelettár, a mely vaskos kötetben sorolja fel a protestáns-írtó szereket. Józsefből kitört a rég elfojtott indulat. A nélkül, hogy a kérdés minden részletével tisztába jött volna, már sebtiben elrendelte a vallásszabadságot. Próbatiirelmi-parancskép egy Esterházynak szánt írás került le asztaláról, a mely tele van tűzködve kérdőpontokkal, s a melyben sok az utóbb megmásított intézkedés. A magyar kanczellária hűvösen fogadta a császár első elhatározásait. Fájt szive a fennálló viszonyok megbolygatása miatt, s kivált a nem katholikusoknak a tisztségekhez való bocsátásában látta a vég kezdetét. Élénk eszmecsere indult meg gróf Esterházy Ferencz és társai s a császárral érző udvari tanács közt, a hol Kaunitz, a vén voltairiánus vitte a szót. Végre, mint az istennő a háborgó tenger hullámaiból megszületett a XVIII. századbeli protestánsok aranybulláj a : a türelmi parancs. 1 Oonsistorialrath Waleh: der evang. im Königreiche Ungarn neueste, an ihre kais. Majestat übergebene Vorstellung ihrer Religionsbesehwerden u. die darauf ertheilte allergn. Resoluüon. Lemgo. 1782. 2 Ugróczi levéltár, B. Calisius János iratai közt. (Folyt, köv.) Zay Miklós gróf.