Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-10 / 10. szám

• i Liguori Alfonz és Gury páter. Liguori Alfonz hírhedt moráltheológiája, Grassmann leleplezése alapján politikai jelentőségű interpelláczióra szolgáltatott alkalmat az osztrák Reichsrath mult szombati ülésén, mely a „Los von Rom" mozgalomnak új tápot adott. Meglehet, hogy e politikai czél ezúttal kelletén túl is kiszínezte az interpelláczió tárgyát s a mult századi egyházatya moráljának sikamlósságait, melyek a fülbegyónás tárgyában adott intésekre vonatkoznak. De mégis meglep az a nagy felháborodás, mely az interpelláczió felolvasásának elrendelését követte a katholikus pártok részéről, mert emlékezünk arra, hogy évek előtt Paul Bert még sokkal csiklandósabb thémáit feszegette a katholikus hitoktatásnak a franczia kamarában. Nem is szükséges a mult századba visszamennünk, hogy bizonyos r. katholikus doctrináknak a társadalmi rendre és közerkölcsiségre való veszélyes kihatásait konstatálhassuk. Egy jezsuita compendium például minden akar lenni: kánonjog, magánjog, büntetőjog, kereskedelmi jog és perrendtartás. Lehet benne érveket találnunk az erkölcsiség eredetéhez épen úgy, mint a hitbizományok érvényéhez és a report üzlet elméletéhez. A párisi Charpentier-ezég kiadásában nem rég megjelent „La Mordal des Jesuites" czímű munka például, melyben bő szemelvényeket találunk többek közt Gury és mások műveiből, — így határozza meg az öntudatot: Van helyes öntudat, és téves öntudat. Bizonyos öntudat és kétséges öntudat. Azután az utóbbinak is vannak alfajai: a legyőzhetőleg téves, és legyőzhetetleniil téves öntudat. Tovább ismét: legyőzhetetlenül téves öntudat, mely parancsol, és legyőzhetetlenül téves öntudat, mely pusztán megenged. Ezekből a fogalmakból bonatkozik ki a probabilismus, a filozótiiai bűn stb. rettenetes theoriája. Mert hisz világos, hogy a hol nincs bűnös szándék, ott nem lehet hiba a lelkiismeretben sem. Ha pedig abban nincs hiba, úgy nem létezik kötelezettség ezen elmélet szerint arra sem, hogy az önkénytelenül okozott roszat helyrehozzák. A szerző nem is késik azt példával igazolni. Bemutatván Adalbertet, a ki ellenségét, Titiust akarván megölni, helyette Cajus barátját öli meg, s komolyan kijelenti, hogy: Adalbert nem levén bűnös az emberölésben, a meggyilkolt örököseinek semmi kártérítéssel sem tartozik. Ám a jezsuita morál még tovább viszi ezt az okoskodást. Nemcsak reperáczióval nem tartozik az, a ki tévedésből öl, de meg sem köteles akadályozni, még ha tehetné sem, a tévedés következményeit, ba azzal önmagát kellene elárulnia. Vegyünk egy példát, melyre ép az idézett könyv hivatkozik. Julius tévedésből megiszsza a mérgezett bort, melyet Curtius Didymusnak szánt. A casuista szerint már most Curtius nem köteles figyelmeztetni Juliust, mert ezzel magát vádolná, annál kevésbé tartozik kártérítéssel örököseinek, mert hisz ő nem oka, csak alkalma volt a halálnak. Julius magamagát ölte meg. De még ha az ölési szándék megvan is, kártérítéssel az ember a casuista szerint csak annak tartozik, a kinek valósággal anyagi sérelmet okozott. Már most ha Jakab megölte Márkot, a ki tékozlásával családja romlását okozta, semmivel sem tartozik családjának, mert nemcsak anyagi kárt nem okozott neki, de sőt szolgálatot tett, midőn megakadályozta további tönkretételét. Csak azt nem értjük, mért áll meg a casuista itt, s mért nem állítja egyenesen, hogy Jakab épenséggel jutalmat érdemel. Valamint az előbbi esetben is Curtius ép oly joggal kártérítést követelhetne, a miért Julius maga iván meg a mérget, megakadályozta őt abban, hogy Didymust megölje. Érdekesek és megdöbbentők Gury fejtegetései a lopás következtében adandó kártérítés jogosultsága tárgyában is. A tolvajnak, igaz, vissza kell adnia a lopott tárgyat. De Gury hozzáteszi mégis, hogy haladékot vehet jogosan igénybe, ha a visszatérítés nem történhetnék szerzett jogai feláldozása nélkül. Ha egy együgyü embertől ellopják kölcsön vett lovát, a casuista fölmenti őt egyíigyűsége miatt a kártérítés kötelessége alól. Quirinus égő gyertyával tör be éjnek idején egy boltba, hogy lopjon. Egy macska előugrik, feldönti a gyertyát, mely mindent lángba borít. A casuista azt mondja, hogy Quirinus semmit sem tehet a dologról: a macska a hibás. Vagy Zéphirin gödröt ás kertjében, s bár tudja, hogy András arra megy, nem figyelmezteti őt. így beleesik s kitöri a lábát. Zéphirint fedezi a jezsuita morál. Épen úgy ha Philias elszökteti az intézetből egy társát, Albint, lopás gyanújába fogván őt, melyet pedig ő követett el ; vagy Olympiust, ha nyilvános árverésnél az árcsökkentés előidézése végett összebeszélt másokkal, vagy szövetkezett, a mi pedig közönséges felfogás szerint büntetendő cselekményt képez. A lelkiismereten és a felebaráti szereteten alapuló világrend teljes felforgatását czélozzák ezek az elméletek jsubtilis sophismáikkal s az új erkölcsi érzékkel egyetemes ellentétben álló következtetéseikkel. Nem mondjuk azt, hogy a r. katholikus egyház hivatalos felfogásával egyeznek ezek a dogmák, nem mondjuk, hogy az egyház tanítói hivatása legmagasabb tekintélyével fedezve terjesztenék a hivő és együgyű lelkekben ezt a laxitást, mely minden eseményt megingat és lerombol az életben, csak azt kérdjük, hány gonosztett eszméje fogamzott már meg abban a szellemi milieuben, mely erélyes tiltakozás és ellenállás nélkül engedi elharapózni az ily tanokat a keresztyén katholikus öntudatban ! V. S.