Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-03 / 9. szám

/ sára és a vallásoktatás, sőt mondhatni az egész nevelés és oktatás megváltoztatására". Minthogy ekként háborút indítottak a megcsontosodott orthodoxia kinövései ellen, természetesek voltak azok a különféle támadások, a melyeket az orthodoxia, majdan pedig a racionalizmus ellenök intézett. Nem szükséges itt még mélyebben belemerülnöm a pietizmusnak rajzába s áldásos működésének jellemzésébe, csak röviden akarom még jelezni azt, hogy hatását érezte a magyar protestantizmus is, s egyháztörténetünknek nem egy kiváló alakja Halléban, a pietizmus fészkében tanult s onnan hazajővén terjesztette elveit s valósította iskolában, templomban, a társadalomban s az irodalomban. (Folyt, köv.) Mayer Endre. TÁRCZA. Az angol szabad egyházak nemzeti missziója. Január 28-tól fogva egy óriási kiterjedésű, s hatásában és eredményeiben kiszámíthatatlan evangéliumi mozgalom foglalkoztatja egész Angliát. Az angol szabad egyházak evangélizáló munkája ez, a melyet élénk figyelemmel kisér az egész protestáns világ. Nem lesz tehát érdektelen, ha mi magyar protestánsok is tudomást veszünk róla. Látva angol hitrokonaink óriási munkáját, talán mi is veszünk belőle impulzusokat és bátorítást egyházunk belső építésére. Az ismertetendő nagy evangélizáló mozgalmat „great mission"-nak, „nagy misszió"-nak nevezi az angol egyházi és napi sajtó ; s ezt a nevet valóban meg is érdemli, mert felöleli egész Angliát, elkezdve Londontól, a legutolsó kis falucskáig. Az új század temérdek sok maradandó egyházi munkára és alkotásra adott alkalmat angol hittestvéreinknek. Minden protestáns egyház úgy érzi, hogy az új század új kötelezettségeket ró reá. A letűnt század a tudománynak, a felvilágosodásnak, a felfedezéseknek százada vala ; de nagy tanulságul azt hagyta maga után, hogy mindezek nem elégíthetik meg a halhatatlan emberi lélek örök szomját, s hogy egyedül a vallás és pedig a Krisztus tiszta evangéliumán alapuló igaz vallás az, a mely megnyugovást, békességet adhat, mind az egyeseknek, mind a mindenféle nyavalyában vergődő társadalomnak. Csak a vihart és a zajgó tengert lecsillapító názárethi Jézus az, a ki csendességet parancsolhat s a ki így szólhat hozzánk biztatólag : „Mit féltek óh kicsinyhitűek?!" A letűnt század eme nagy tanulságát megértették az angol szabad protestáns egyházak s igyekeznek is arra, hogy oda nyújtsák az éhező és szomjazó emberiségnek az örökéletnek ama kenyerét és vizét, a mely a Krisztus evangéliumában hagyatott reánk szent örökségül, h'jgy vele bölcsen sáfárkodnánk. A század eme tanulsága, s felismerése annak, hogy mire van szüksége a világnak, — hozta létre az angol szabad egyház roppant szabású evangélizáló munkáját. Az egész tél folyamán szakadtlanul folyt már ennek előkészítése az összes szabad egyházak körében, Londonban, a nagyobb városokban és a vidéki gyülekezetekben. Részt vett benne minden szabad egyház s annak minden nevesebb lelkésze és professzora, s most. hogy a nagy munka immár folyamatban van, örvendező bámulattal olvassunk annak részleteiről és nagyszerű eredményéről. De hát mi is ez a nagy munka és annak czélja? Az, a mi a Krisztus igaz anyaszentegyházának hivatásszerű szent munkája és czélja: prédikálni és elvinni az evangéliumot mindenekhez; fokozni, ébren tartani az evangéliumi öntudatot az egyház tagjaiban és megnyerni annak azokat is, a kik attól eddigelé idegenkedtek, vagy felséges javait nem is ismerték. Evangélizálás az egyházon belől és az egyházon kivül; felmutatása, mind az egyesek, mind a társadalom előtt annak az örök igazságnak, hogy egyedül a Jézus Krisztusban és az ő evangéliumában van a lélek nyugodalma, üdvössége és a társadalom békessége és kínzó nyavalyái orvossága. Nem más tehát ez, mint hűséges követése annak, a mi az Úr e szent parancsolatában foglaltatik : „elmenvén, tanítsatok meg minden népeket". A Krisztus hirdetésének s az evangélium tanításának szakadatlannak kell ugyan lennie az anyaszentegyházban ; de bizonyos idők és körülmények mélyebb hatásúvá tehetik a keresztyén igazságok felmutatását is. Ilyen alkalmas időnek ítélték angol protestáns testvéreink a század fordulását, a mely bizonyos magokba szállásra, komolyabb gondolkozásra ösztönzi a lelkeket; s ilyen alkalmas körülménynek látták a letűnt század nagy tanulságai által eredményezett közhangulatot, — s nem is akarták ezeket felhasználatlanul hagyni. Az az eszme, hogy a század kezdetén egy általános nemzeti misszió keretében Krisztust és az ő evangéliumát kellene a lelkek elé állítani, mint olyat, a melyben egyedül van letéve az üdv és a boldogság, — általános visszhangot keltett az összes angol szabad egyházak körében, és gondos előkészítés után testet is öltött a most folyó nagy nemzeti misszióban. A munka tere egész Anglia, mert kell hogy annak hatását megérezze minden egyház és a ország legtávolabb eső zugocskája is. Körét tekintve hármas ez a nagy munka. Legbelső körét alkotja az ország szive, az óriási népességű és annyi sok százezer megvilágosíttatásra és megváltatásra szoruló lelket magában foglaló London. A második körbe tartoznak az ország nagy városai; a harmadikba pedig a vidék, kisebb városaival és falvaival. Mindezen körökben istentiszteletek, meetingek tartása, ima-összejövetelek és a családoknak házanként meglátogatása azok az eszközök, a melyek a nagy és nemes czélt szolgálni hivatva vannak. Az angol szabad protestáns egyházak legkitűnőbb papjai, tanárai, misszionáriusai, ifjúsági és nőegyesületei ajánlották fel szolgálataikat erre a szent munkára. A