Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-17 / 7. szám

kezetben való megjelenés által egyházi tapasztalatokat nyújt a fogékony ifjúságnak. Az idei konferenezia annyiban történeti mozzanattal is bír, hogy a két evangéliumi egyház leendő lelkészeit testvéri szövetségbe fűzte. Ez a gyűlés is, valamint a más két egyesületi gyűlés azt bizonyítja, hogy az evangélium hitápoló és szeretetre buzdító ereje kezdi mozgatni a lelkeket, még pedig első sorban a jövő reményének, az ifjúságnak a lelkét. Az evangélium szellője nálunk is kezd lengedezni, halljuk a susogását, érezzük a lehet. Adja Isten, hogy érintsen meg, üdítsen föl minél többeket a magyar Sionban ! Tudósító. EGYHÁZ. Esperesválasztás. A belső-somogyi ref. egyházmegye gyülekezetei Nagy Laios lábodi lelkészt, addigi főjegyzőt választották meg esperessükké. Lelkészválasztás. A tisza-tarjáni (Tiszáninnen) ref. egyház Fűzy Lajos miskolczi segédlelkészt választotta meg lelkipásztorává. Lelkészbeiktatás. Kailing Hugót, a ruszkini evang. egyház új lelkészét f. hó 3-án iktatta be hivatalába Weber S. alesperes és Kübecher durandi lelkész. Gyülekezeti belmisszió. Az Erdélyi Prot. Lap legutóbbi számában igen tanulságos közleményben számol Sámuel Aladár selyei ref. lelkész a gyülekezetében 1894 óta végzett belmissziói munkálkodásáról. Vallásos (vagy mondjuk erdélyiesen: egyházi) estélveket tart hetenként háromszor; van a gyülekezetnek népkönyvtára, dalárdája, tanítói és parochiális könyvtára. Terjeszti a lelkész a bibliát, a Prot. Árvaházi naptárt, a Koszorú füzeteit és egyéb jó vallásos iratokat; olvassa híveivel a Kis Tükröt s a hívek gondozására és egyházias érdeklődésük fokozására már életbe léptették a diakónus intézményt is. A gyülekezet tagjai buzgón látogatják az összejöveteleket, íme csak egy gyülekezetben is mennyi jót lehet tenni! Lelki örömmel olvastuk el a közleményt, csak azt nem értjük, hogy az ismertetett estélyeken az ének mellett miért nem hangzik fel a buzgó ima is és miért nem kerül olvasásra az Isten igéje is? Miért kell ezeket csak a templomra korlátozni, s miért félünk azokat kivinni az életbe is?! A városi nagy egyházak sorsa felett tovább foytatja szemlélődését dr. Ferenczy Gyula a Debr. Prot. Lapban s azt visszás helyzetet, a melyben a több pappal rendelkező gyülekezetek ma vannak, a mely mellett a papok hatásköri féltékenykedése miatt megakad minden jóravaló belső munka s a lelkészek minden idejét csak a liturgiális teendők, adminisztráczió és irodai munka foglalja el, a városi nagy gyülekezeteknek külön parókhiákra bontása által látja orvosolhatónak. Czikke végkövetkeztetéseit így foglalja össze: „Önálló, szorosan elhatárolt ügykört s külön parókhiát, külön templommal és külön presbitériummal azért a városi lelkészeknek is, és megszűnnek a keserves személyes súrlódások, a városi lelkész maga is lelki békében, mások békességét is megtarthatja, és megszűnik a lelkész hivatalnoki jellege s a városi lelkész is összes tehetségeire utalva, az egyház iránti érdekeltséget másokban is fel fogja kelteni és az egyéniségének megfelelő munkakörben nagygyá teheti mind magát, mind a gyülekezetet, melynek gondja reá bízatott". Következtetéseit minden pontjokban aláírjuk! Herkules a válóúton. Ez a válóútra jutott vagy juttatott Herkules nem más, mint a debreczeni ref. egyház. Elmondtuk már többször, hogy micsoda határozatot hozott reá a törvényt tartván szemelőtt a tiszántúli egyházkerület. A határozat fölött e hó 3-án volt a presbiteri gyűlésen az első eszmecsere. Meglehetős heves bevezetése egy előrelátható nagy harcznak. Már a határozat stilizálása meglepte a presbitériumot s annak főleg azon tagjait, a kik a jelenlegi viszonyokat fentartani vagy legalább is a végdöntést zsinatig halasztani óhajtják. De a kerületi végzés apodikticze kimondja, hogy ha a tavaszi közgyűlésig nem nyilatkozik az egyház jobbra vagy balra, az esperes hatásköre az egyházra nézve föltétlenül, minden irányban a törvény kívánalmai szerint kiterjesztetik. A másik kínos meglepetés s lehangoló tünet az volt, hogy ennek az életbevágó fontos kérdésnek a tárgyalására a 120 presbiter közül alig lehetett összeszedni a törvényes 40 létszámot. Ez már nem is közönyösség, nem negatív vétek, hanem pozitiv bűn az egyház ellen. Ez csakugyan tarthatatlan állapot. Az eszmecsere folyamán Komlóssy Arthur, városi főjegyző azt kívánta, hogy az egyház tagjaiból nagy értekezlet hivassék össze, melyen mindenki befolyás nélkül szabadon nyilváníthassa meggyőződését a jelentős kérdésben, s az értekezleten kialakult nézetet öntse aztán egy bizottság formába és terjeszsze a presbitérium elé. Balogh Ferencz, dr. Ferenczy Gyula helyeselték az értekezlet tartását. Kiss Albert sem ellenezte, de bizottságot kivánt a presbitérium kebeléből kiküldetni, mely memorandumot készítsen az értekezlet elé, mintegy a tárgyalás filumaképen. Ext a presbitérium elfogadta. Utóbb azonban a sok szónoklat, izgalom és hányás-vetés után odamódosíttatott az eredeti indítvány, hogy a bizottság munkálatával annak a testületnek számoljon be, a mely kiküldi t. i. a presbyteriumnak. Ezzel a széleskörű értekezlet tartása megbukott, a gyülekezet a nyilatkozattételtől elzáratott, s a kérdés feletti döntés a presbitériumra szoríttatott, hacsak egyesek buzgósága nem hoz létre ez ügyben értekezletet, melynek állásfoglalása mindenesetre hatással lesz a presbitérium határozatára. Az sem elvetendő gondolat, a minek Balogh Ferencz adott hangot, hogy t. i. az egyházközségi közgyűlést is meg kell kérdezni e kérdésben. A memorandum-készítő bizottság a következőképen alakíttatott meg: Elnökök: Kiss Áron püspök, Simonfy Imre főgondnok. Jegyzők: Somogyi Pál, főjegyző, Kovács József, egyh. ügyvéd, az összes lelkészek és a presbrterek közül: Balogh Ferencz, B.