Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-17 / 7. szám

tását. Kitűnő gondolat volt a rendezőség részéről. Mert a hazánkban készülő könyvekből és tanszerekből rende zett önálló és lehetőleg teljes kiállítás megmutatta először, mi készül itthon és mily minőségben ; másodszor, hogy miben van még hiány és hol van még tenni való ? A költségek fedezésére a vallás és közoktatási kormány, valamint a temesvári kereskedelmi és iparkamara 300 —300 koronát adott; míg az orsz. iparegyesület a hazai tanszeripar képviselőivel, értekezletet tartván körlevélben szólította fel a hazai tanszergyárosokat a kiállításban való részvételre A kiállítás hét termet töltött be: I-ben tankönyvek voltak, 11.-ban Wodiaher (Lampel) ezég, III. ban dr. Lendi Adolf műegyetemi magántanár praeparatumai. IV.-ben Calderoni és Társa, V.-ben földrajzi. vegytani, fizikai, üvegtechnikai s domborművi készítmények. YL-ban írószerek, VII.-ben az egyes tanárok által készített szemléltető eszközök. A jutalmak voltak : 1. Díszoklevelek ; 2. kitüntető oklevelek (ilyet kapott a sárospataki irodalmi kör) és 3. elismerő oklevelek. Ezzel a középoktatás körében való szemlénket befejezvén, áttérünk a jövő számban a szak- és alsóbb fokú iskolák tanügyének is áttekintésére. Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, koll. tanár. TÁRCZA. Mi kilátása van a keresztyénségnek & XX. században. Különböző körökben különböző feleleteket adnak erre a kérdésre. Egy modern franczia író, „Az eljövendő vallásnélküliség" czím alatt könyvet írt, a melyben Feuerbach szellemében a vallást az emberi képzelődés betegségének tekintvén, annak hirtelen megszűnését jövendöli meg. Az egyházi körökben is sokszor szomorú jövendülgetések hangzanak fel. Reá mutatnak a növekedő vallásos közönyre. A tömeg belemerült az élvezetek, izgalmak s a gyönyörök minden formájának kultuszába, a mely mind fokozódottabb mértékben teszi közönyösebbé magasabb eszmék iránt, A műveltebb körökben, teszik hozzá, az új romboló irányú bibliai kriticzizmus és az evoluczió tana okozott gyógyíthatatlan pusztítást a régi vallásos meggyőződések és vezérelvek tekintetében. Ezek az állítások azonban, akár a pesszimista hivők, akár az örvendező hitetlenek táborából kerülnek is ki, egyaránt illuzoriusak. Az idők jelei, a mint mi azokat olvassuk, egészen mást beszélnek. Azt mutatják azok, hogy a XX. század, a mellett hogy nagy leend tudományos és közgazdasági tekintetben: a vallásosságnak és a keresztyénségnek is nagy százada leend. Azok a szinte revoluczió számba menő átalakulások, a melyek a gondolkodás némely ágaiban ma végbemennek: végeredményeikben a vallás és a keresztyénség előmozdítóinak fognak bizonyulni. Hogy pedig a bibliai kriticzizmus kárt tett, vagy kárt tehet a szellemi vallásnak, az csak olyanoknak lehet a véleménye, a kik nincsenek tisztában e kritikának sem múltjával, sem jelen helyzetével. A kik e kritikának őrlő malmában járatosak, azok tudják, hogy annak eredménye nem volt más, mint hogy kritikai és tudományos bizonyosságokhoz juttatott bennünket a régi dogmatikus állitások helyett, és ennek értékbeli különbsége megmérhetetlen. Ugyanez mondható az evoluczió tanáról is. Ez a tan a keresztyénséget, az által, hogy úgy mutatta azt fel előttünk, mint a mely nem kivül áll a nagy világrenden, hanem ahhoz tartozik és az egyetemes fejlődésnek integráns részét képezi, azokra nézve, a kik a végső következtetéseket levonták, olyan rendíthetetlen alapokra állította, a melyeket soha semmiféle kritika meg nem ingathat. Voltak s lesznek messze kiható változások a keresztyén tan kiilso kifejezési formáiban; olyan változások, a melyek bámulatba ejtenék a jelen század kezdetének theológusait; de majd látni fogjuk, hogy e változások legnagyobbjai is csak a külsőt érintik, a lényeget pedig változatlanul hagyják. A mit az ember épít, akár theológiai, akár egyéb téren, azt a másik ember le is ronthatja. Mi már tudjuk eléggé, hogy mit ítéljünk az ilyen emberi alkotások felől. Tudjuk azt is, hogy, a mint Hegel kifejezte : „az isteni idea fokozatos alakokat ölt, s ezek fokozatosan változnak és enyésznek el". Mikor a lehullt törmelék eltakaríttatik és a rombolást kisérő por leszáll, körülnézünk, hogy ugyan mi maradt meg? — és azt fogjuk találni, hogy mindaz, a mi csak értékes a lélekre nézve. Az a fény, mely szemünket ma eltölti, képessé tesz bennünket, hogy némely friss bizonyítékokat is szerezhessünk e felől. S e bizonyítékok a felől győznek meg, hogy az új század, a helyett hogy szakítana a vallással: mind inkább és inkább arra fog támaszkodni. Az az atmoszféra, a mely ez új századot körülveszi, sokkal inkább a léleké, mint a testé. Csak meg kell helyesen határoznunk, mint az emberi szellem legfenségesebb oldalának iskoláját, mint a léleknek felnyitását a végtelenség felé, a melyhez tartozik; csak közérthető névvel kell megneveznünk, s vájjon kifejezhetnénk-e megfelelőbben, mint ha ezt mondjuk: a vallás legbensőbb valónktól elválaszthatatlan. Mialatt, különösen az utóbbi időkben, védők és támadók a leghevesebb harczokat vívták a felett, a mit a keresztyén hitnek tartottak, addig e hitnek igazi lényege messze távolban élt a harcz mezejétől s azt ugyan még csak egyetlen egy csapás sem érte. Azon idő alatt a keresztyénség egy olyan szférában élt ós működött, a mely sem nem a krédóknak, sem nem a theológus pro és contra állításoknak világa, hanem az ő népének lelki tapasztalata. Az evangéliumnak összes misztériuma az ő szentjeinek életében van összefoglalva. Különös dolog, hogy az emberek el tudnak gyötrődni a felett, hogy hiteles-e Máté evangéliumának egyik vagy másik verse, vagy hogy az inspirácziónak ez vagy ama theóriája-e a helyes? — mintha bizony ezen fordulna a dolog. Jobb volna bizony, ha e helyett az egyház imádságos könyveit forgatnák, vagy pedig a hivő férfiak