Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-21 / 3. szám

középiskolai tantárgyak közé felvenni a pogányok vallástörténetét, mely egyetemi, akadémiai, igazi felső tantárgy lehet igazán. Csak mi magyarok kísérletezünk s gyönyörködünk — már az, a kinek kedve telik benne — a pogány istenek pantheonába vezetni gyenge ifjainkat, egy sorba helyezve a szent sátort a góth izlésű és puritán templomok kultuszaival(Debr. Prot. Lap. Ugyanott.) Végül a VIII. osztályban megmarad tantárgyul a magyar protestáns egyháztörténet, melynek, kapcsolatban a nemzeti történettel, itt van helye. A politikai történet tanításával egyidejűleg hadd ismerje meg a protestáns ifjú nemzetünk múltjában a reformáció éltető és fentartó erejét. Felvilágosodás, kulturális előhaladás mutatkoznak nyomában, a mely századokban erőhöz jut; nemzeti szellemben erősödik meg, fejlődik műveltségünk. A török hódítás igája alatt az evangyélium kölcsönzött életerőt, gyújtott reményt, kitartást a csüggedés közepett; a íiemzeti elnyomatás napjaiban, midőn alkotmányos szabadságunk, nemzeti önállóságunk össze volt törve: vele szenvedett a reformáció, együtt küzdött s kelt életre a kettő. Fegyver szerezte a hazát, az evangélium tartotta meg. Fajdalom r. kath. szerzők tankönyveiben, melyekből tanítanak ref. főgimn. tanáraink is, (mert prot. szellemű tankönyvek prot. szerzők tollából nincsenek,) nem találnak kifejezésre e tapasztalati igazságok, tények; bennök akárhányszor az igazság elferdítésével találkozunk. Futó könnyedseggel siklanak el fölöttünk, a XVI. századbeli prot. kultura felett; alig akarnak tudni főiskoláinkról, a nemzeti műveltség e világító lámpásairól. Pázmány és a jezsuitáknak ugyancsak kijut a dicséretből; a reformátorokról hallgatnak. Az irodalomtörténetben Pázmányt teszik meg áitalánosan a magyar irodalmi nyelv és stylus megteremtőjének, mintha bizony egy századdal előbb már (1541.) Erdősi Sylvester nem egyszerű népies nyelvezettel szólaltatta volna meg az evangélistákat, apostolokat. Erdősi nyomába a prot. bibliafordítóknak egész gárdája lép; közkincscsé lesz az írás, az egész nemzet táplálkozik abból. Szegedi Gergely énekeskönyve (Debrecen 1569.), a Gönczy György-féle énekesek (1592., 1602.. 1620.) oda kerülnek a templomok padjaira. Ha a nyomatott énekeskönyveket be nem szerezhetik a gyülekezetek, a prot. buzgóság másoltatja az énekeket (kódexek). Szerteszét a hazában magyar nyelven csendül meg a Mindenható imádása; magyar nyelven szól az ének; a reformáció tartja fenn és táplálja e szellemet. Nem Pázmány, hanem a XVI. században a reformáció teremtett magyar irodalmi nyelvet. íme pár vonással mutattam reá a téveteg felfogásra, melylyel e téren általában találkozunk. Nagy szükség van tehát a magyar egyháztörténet tanítására a főgimnázium utolsó osztályában. Hadd nyerjen életet egyházi multunk; hadd jussanak kellő világításba felekezeti tradícióink, törekvéseink; elevenedjenek meg a százados küzdelmek, a nemzeti felkelések, melyeknek jogos voltáról a fegyverrel kihívott békekötések szövegei beszélnek! Hadd lássuk, hogy »van bennünk élő hit, jog, akarat éserő«. (Madách.) így aztán nevetség számba megy a r. kath. szerző ily kitétele: >A reformáció kárt is okozott eleget, mert növelte ziláltságunkat; a magyar ellenségévé tette a magyart s még bonyodalmasabbá épúgy a politikai, mint társadalmi állapotainkat*. (L. Királyi Pal : Magyarország Története. Budapest 1897. 209 1.) * A vallástani tantárgyak elhelyezését illetőleg azoknak egyetlen kört óhajtottam a gimn. vallástanításban biztosítani. Nem osztoztam abban a nézetben, mely az alsó négy és a felső osztályokban külön körét veszi fel a vallástanításuak ; már az alsó osztályokban ;a főbb vallástani studiumok tanításával betetőzni kívánja a vallasos ismereteket, s azoknál a tanulóknál, kik a negyedik osztály végeztével tovább folytatják gimn. tanulmányaikat, ugyanazon vallástani tantárgyak szélesebb körű tanításával kivánja nevelni a vallásos ismereteket. A tanuló ifjúság egy töredékére tekintettel nem látom indokoltnak a gimn. vallástanításnak két részre választását. (L. Nagy. K. A gimn. vallástanítás kérdéséhez. Prot. Közlöny 1891. 31—36 sz.) Az általam nyújtott beosztás egy-egy fokán a gimn. tanításnak, p. o. a négy alsó osztály után vagy a hatodik osztály végeztével nem ad egészet; beosztásom azonban egészében teljes s az egyes osztályokra tett vallástani tantárgyak vonzók, építő hatásúak s a tanulók értelmi fejlettségéhez iliők. Nézetem szerint kapcsolatot sem lehet teremteni a más tantárgyak és vallástan közölt. Lehetséges lenne egyedül az egyháztörténet és a világhistória közt, de más tantárgyak közt semmi esetre sem. Hogyan kapcsolhatnám p. o. a hittant, erkölcstant a nyelvi vagy reál tantárgyakkal ? Beosztásomban azért ily törekvést is mellőztem. Összefoglalva az elmondottakat, a gimn. vallástanításban továbbra is helyt keli adni a bihiiaismertetés, az egyetemes egyháztörténet, a hittan és erkölcstan és a magyar prot. egyháztörténet tanításának. E vallástani tantárgyak tanításával nevelhetünk öntudatos, egyházi életünket kedvelő, azért lelkesülő egyliáztagokat; ellenben elmaradhat a szimbolika és az összehasonlító vallástan. Amannak célzata a hittan szélesebb körű tanításánál érvényesülhet ; emennek tanításara szükség nincsen. E vallástani tantárgyak aztán az egyes osztályokban következőleg volnának elhelyezhetők : I osztály : Az ó-szövetség ismertetése. II. osztály : Az új-szövetség ismertetése. III. osztály: Keresztyén egyháztörténetből: A ker. egyház megalakulása, százados küzdelmei a zsidóság és pogány támadásokkal szemben, végre diadala (Kr. u. 33—312.). A r. kath. egyház hatalmi kifejlődése, államegyházzá levése, majd sorsa a világi fejedelmek feuhatósága alatt (Kr. u. 313—800). IV. osztály: Az egyetemes egyháznak a pápai hatalomtól függése kora. (Kr. u. 800—1517.) Előkészület a konfirmációra