Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-01 / 26. szám
hogy buzgó imádsággal s az ige hallgatásával készítsük el lelkeinket az Isten országa munkája felett való tanácskozásra. Éneklés után Arany Gusztáv péceli lelkész imádkozott buzgón s tartott egyházi beszédet Luk. 9: 62 alapján. Szépen fejtegette hogy nekünk nem a múltba kell tekintenünk egyházunk mai megpróbáltatásai közepette, hogy attól várjuk szabadulásunkat, hanem a jövőbe, a mely, ha veszélyekkel, bajokkal fenyeget is, ha nehéz, fáradságos munkára hiv is, de a szabadulás és a győzelem reménységével is vigasztal. Csak az öregnek nincs célja, reménye, vágya a jövőben, s csak az tekint a múltba vissza, hogy azon merengve találjon kibékülést és várja a halált; az ifjú reményei, vágyai szálait a jövőhöz köti, — annak küzdelmei adnak neki erőt, s annak remélt diadala bátorságot, lelkesedést és kitartást. A protestantizmus nem lehet öreg, s nem szabad annak lennie a mi magyar ref. egyházunknak sem. Ifjúnak, életerősnek, küzdésre késznek, a diadalt remélőnek kell lennie, mert az az élet és erő, mely benne van, mindig örök ifjú; mert az a Krisztusnak, az evangéliumnak élete és ereje. A jövőbe kell tehát tekintenünk s abban a Krisztustól várnunk szabadulásunkat. Minek is tekintenénk a múltba, a mely immár hátunk megett van, a mikor a közelmúlt a maga lanyhaságával, bomladozásával, züllésével csak elszomorit, a régmúlt pedig, a maga hőseivel, virágzásával csak vádlólag kiált felénk : drága örökséget nyertetek, de ti azt eltékozoltátok! Halljuk meg azéit az Úr figyelmeztető szavait: »A ki kezét az eke szarvára veti és azokra néz, a melyek ő utána vannak: nem alkalmatos az Istennek országára!* — és tekintsünk hittel a jövőbe. Fegyverünk ma is az, a mi volt régen: az evangélium, — csak forgassuk azt bátran és kitartással. Fejünk, vezérünk ma is az, a ki volt régen : a Jézus Krisztus, — csak higyjünk ő benne s az ő evangéliumából fakadjon és azon épüljön fél minden cselekedetünk: akkor a jövő diadala bizonyosan a mienk leend. Vessük azért kezünket az eke szarvára: vágjuk ekénket bele mélyen a lelkek termő földjébe ; szántsunk magunknak uj szántást ; hintsük abba bele az evangélium magvait, — s akkor aratásunk gazdag és magyar ref. egyházunk boldog és virágzó leszen. Az istentisztelet végeztével, (a melynek csak egy, de igen nagy baja volt, az t. i., hogy abban a gyülekezet tagjai, néhány presbitertől eltekintve, egyáltalán nem vettek részt) a templomban nyilt meg az értekezlet. Ott láttuk már akkorára, a világiak közül: gróf Teleki József egyházmegyei gondnokot, Halász Zsigmond országgyűlési képviselőt, dr. Szabó József egyházmegyei ügyészt, Benedek Sándor közigazg. birót, Kontra Kálmán nvug. főszolgabírót stb ; a lelkeszek közül : Szánthó János esperest, Benkő Istvánt, Mady Lajost, Kovács Dánielt, Mészáros Sámuelt, Arany Gusztávot, Fábián Dénest, Földváry Lászlót, Haypál Benőt, Sipos Palt, Kovács Gézát, Dobos Ferencet, Csilléry Lajost. Gönczy Benőt, Bárdv Palt. Erdős Lajos hely. lelkészt, Fábián János budapesti valláslanart, Gergely Antal gyüjtöloghazi lelkészt, s a pesti ref. theológia tanarai közül Petri Eleket, dr. Szabó Aladárt és Hamar Istvánt. Az értekezletet Petri Elek elnök nyitotta meg. Szívesen üdvözölve a megjelent lelkészeket és világiakat, szólt egyházunk mai súlyos helyzetéről, a mely feltétlenül szükségessé teszi az evangéliomi munkálkodást. Súlyosak a viszonyok, nagyok a nehézségek; de azért nem esik kétségbe, mert a történelem tanúsága szerint az igazság, ha ideig óráig leszorittatik is, elvégre mégis csak diadalmaskodik Hitünk diadalmaskodni fog s a Krisztus evangéliuma meg fogja győzni a világot, mert az az egész életet átható szent erő. A fő dolog csak az, hogy az igazi hit, a Krisztus tiszta evangéliuma hassa át életünket s minden cselekedeteinket. Néhány lelkésztársunk indokolt távolmaradásának bejelentése és Mády Lajosnak a jegyzőkönyv vezetésére felkérése után Benkő István rákospalotai lelkesz tette meg előterjesztését a mai viszonyok közti teendőinket illetőleg. Nagy alapossággal és részletességgel kidolgozott előterjesztésében legelső sorban is konstatálta, hogy egyházi életünkben fokozottabb tevékenységre van szükség. A veszedelem, a melynek napjait éljük, nem efemer, hanem régi és állandó, mert ellenségeink is régiek és állandók. A védekezés és épités munkájának is tehát állandónak, szervezettnek kell lennie, ha diadalmaskodni akarunk. Az eszközök s a fegyverek, a melyeket ajánl, nem újak, hanem régiek, mert azok az evangélium eszközei és fegyverei; csupán azok felhasználási és forgatási módja kell hogy alkalmazkodjék a mai szükségekhez. A fődolog azonban az, hogy minden munkánk az evangéliumból induljon ki és abból nyerje folytonosan erősíltetését és irányittatását. Részletesen foglalkozott azután teendőinkkel: 1. az iskolákban, 2. a templomban, 3. az egyháztársadalmi téren, 4. az anyagi ügyek terén, s fejtegetései eredményeképen kilenc pontból álló határozati javaslatot terjesztett elfogadás végett az értekezlet elé. A nagy alapossággal készült és evangéliumi buzgóságra, lángoló egyházszeretetre valló előterjesztést elvezettel és figyelemmel hallgatta végig az értekezlet, utána pedig megindultak a hozzászólások. Hozzászóltak: Földváry László, Mészáros Sámuel, Halász Zsigmond, dr. Szabó Aladár, Gönczy Benő, gr. Teleki József, Benedek Sándor és Hamar István, s végül a következő határozatokban állapodott meg az értekezlet: 1. szükségesnek tartja az iskolai vallástanítás és valláserkölcsi nevelés intenzivebbé tételét ; a biblia olvastafását és konfessziós könyveink ismertetését és tanítását; 2. szükségesnek tartja vallástani kézikönyveinknek átdolgoztalását, főként abból a szempontból. hogy az evangeliumi szellem és a felekezeti öntudat erősítésére minél alkalmasabbak legyenek; 3. szükségesnek tartja egy egyházmegyei leánynevelő-intézet felállítását, s felkéri az egyházmegyei közgyűlést, hogy ennek minél előbb leendő megvalósítását tűzze napirendjére; 4. elvárja minden lelkésztől, — a mit különben a törvény is e jöjr _ hogy a szentírást és konfessziós könyveinket minél szorgalmasabban és rendszeresen inagyarazza; 52
