Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

5. Pelri Elek, Mády Lajos, Benkő István, Földváry László. Benedek Sándor, Halász Zsigmond, Hamar István és dr. Szabó József személyében bizottságot küld ki, azzal a megbízatással, hogy tegyenek javaslatot arra nézve, hogy köznapi és vasárnapi istentiszteleteinket miként iehetne uj, evangéliumi elemekkel bővíteni, élénkíteni és vonzóbbá tenni? ; 6. megkeresi az egyházmegyét, hogy az keresse meg a kerületet vándor-prédikátorságok szervezése iránt. 8. az egyházi és egyháztársadalmi élet élénkítését szükségesnek ítéli s elvárja minden lelkésztől, hogy arra, a viszonyok és körülmények szerint, vallásos összejövetelekkel, felolvasásokkal, evangéliumi egyesületek szervezésével szorgalmatosan törekedjék ; 8. szükség levén az anyagiakban is gondot viselnünk, elvárja minden lelkésztől, hogy alkalmas módon (segélyző egyletek, magtárak, fentartási alapok) igyekezzék hívei és gyülekezete anyagi boldogulását és felvirágzását munkálni; 9. az 5 pont alatti bizottságot megbízza azzal is, hogy tegyen javaslatot arra nézve, hogy miként lehetne egyházunk részére nagyobb állami dotációt kieszközölni ? Az értekezlet második tárgya Mády Lajos újpesti lelkész előterjesztése volt a lelkészi nyugdíjintézet felállítása tárgyában. Az előadó e tárgyban hosszabb és részletesen indokolt előterjesztést készített, az idő előhaladottsága miatt azonban azt csak főbb pontjaiban és végeredményében ismertethette. Az értekezlet határozata az lőn, hogy a lelkészi nyugdíjintézet felállítását szükségesnek és sürgősnek tartja, a miért is, az egyházmegyei és a kerületi gyűlés által felkérendőnek határozza a konventet a nyugdíjintézet tervezetének minél előbbi kidolgoztatására, hogy ez a nagyfontosságú és sürgős természetű ügy már a legközelebbi zsinat tárgya lehessen és azon megoldást is nyerhessen. Végül Fábián Dénes újpesti lelkész tett jelentést a lelkészek földhaszon-jövedelme után ^sokszor jogtalanul kivetett IV-ed osztályú kereseti adók ügyében. A kérdéshez hozzászólt Benedek Sándor közigazgatási biró is, megmagyarázván e kivetés szabályát. E szerint a földhaszon után, ha a föld adóját a lelkész fizeti, nem vethető ki a IV-ed osztályú kereseti adó, csupán csak akkor, ha a föld adóját az]egyház fizeti. Ha e tekintetben szabálytalanság történnék, a lelkész felebezze meg jogtalan a kivetést, első fokon az adófelügyelőségnél, másodfokon a megyei közigazgatási bizottságnál, harmadfokon a közigazgatási bíróságnál. Indítványok hiányában ezzel az értekezlet véget ért, s szívből kívánjuk, hogy mindnyájunknak minél nagyobb okulására szolgált legyen. A templomi zöld ^asztaltól, délután fél keltőkor a polgári kaszinó fehér asztalához vonultunk át, M hol, mint az újpesti egyház vendégei, jó magyaros ebéd mellett, toasztokkal fűszerezve folytattuk a barátságos eszmecserét, majd pedig Mády Lajos lelkész vendégszerető házába tértünk vissza. A délutáni és az esteli órák oszlattak aztán szét bennünket, kedvesjemlékekkel, épületes tanulságokkal otthonunkba, hogy elkezdjük az aratás nagy és nemes munkáját. De elkezdjük e ? — erre a kérdésre feleljen meg mindenikünk nemes és buzgó cselekedeteivel és te gyen erről tanúbizonyságot a jobb jövendő. Az újpesti ref. egyháznak és buzgó lelkészének pedig legyen e helyen is köszönet szíves, magyaros vendéglátásáért. H. I. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A német »lex Heinze*, a melyet méltán »tragikomédiának* nevezlek, — végére jutott. Bryschhg tanár a »Deutsch.-Ev. Blátter* júniusi füzetében szomorú érdekességgel világítja meg a németek történetének e legújabb fejezetét. A centrumpárt érdeme, hogy a legújabbi anyagi és szellemi haladás e szégyenletes oldalát földerítette. A modern kultura Németországban is megrontotta a népéletet s az erkölcstelenséget és nemi kicsapongást terjesztette. A többi német politikai pártok s a törvényhozás nem eléggé behatóan, erélyesen és következetesen tárgyalták és oldották meg e szégyenletes kérdést. Nem vették kellőleg figyelembe azt, hogy az ifjúság megrontásában nemcsak a keritők és női személyek, hanem az irók, könyvkereskedők, festők és költők is részesek. Igy p. o. a Sudermann-féle frivolitások nem egyedül állanak a német színi irodalomban, s egy »Goethe-szövetség« is keletkezett annak megvédésére. Az aranyközépútnak követése hiányzott a német politikusokban. Nem arról volt a szó, hogy szerzetesi morál alá foglalják p. o. Correggiót vagy Skakespeare Bomeo és Júliáját, hanem a józan fegyelem alatt álló írói és művészi szabadság megvédéséről, a mit azonban a törvényhozás nem tudott kellőleg megérteni. A kompromisszum, mely a pártok között a lex Heinze-ra nézve létesült, s a mely a törvényjavaslatból a művészetre, irodalomra és színészetre vonatkozó §-okat törölte, csak árnyéka a kérdés nagyfontosságának s a népélet moralitására vonatkozó óriási jelentőségének. Az erkölcstelen iratok és képek mellett maga a művészet, költészet és színészet is megrontotta az ifjúság s a népélet morális érzékét, A lex Heinzéről tehát mondhatjuk Shakespeare-rel: sok hűhó semmiért! Mert hát csak valamivel több a semminél, a mi a politikai pártok kompromisszuma folytán benmaradt a törvényben. Főleg bizonyos antiquáriumoknak és harmadrendű színházaknak (nálunk még a képes levelező-lapoknak is) erősebb megrendszabályozására lett volna szükség! A középiskolai oktatás reformja a német tanügyi köröket is élénken foglalkoztatja. Az alapos reform azonban itt is csak a kétes értékű kísérletezésnek volt kénytelen helyt engedni. A mai modern realisztikus korszellemnek a természettudományok kellenek a szellemi tudományok helyett, s az élő nyelvek a latin és görög helyett. Modern tudomány, nyelvek, technikai ügyesség ma a jelszó a művelődés terén, mig a latin és a görög nyelv s a régi történet és a klasszikus irodalom az antiquáriutnba való. Frankfurtban foglalkoztak a minap ily értelemben a középiskolai reformmal, a melyet azután Berlinben még drasztikusabb iskolaügyi reformok is követtek. Pedig helyesen jegyzi meg a frankfurti modern reformkisérletezés alkalmából Beyschlag tanár: A régi nyelvek nyitják meg előttünk a világirodalmat s a világtörténetet, mig a modern nyelvek nagyon is szűk körre vannak szorítva. A görög nélkül nincs eszthetikai művelődés, s még Goethe-Schillert sem tudjuk megérteni a görög-római műveltség nélkül S a görög nélkül nem olvashatjuk az új-szövet-