Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-30 / 52. szám

KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A vatikáni nyomdából a tiltott könyvek jegyzékékének (Index librorum ]>rohibitorum) új kiadása került ki, mely azáltal vált szükségessé, hogy évekkel azelőtt XIII. Leó pápa egy különös konstitúció alapján az Indexnek szabályait új revizió alá vetette. Esser páter, a kiadó, megjegyzi az előszóban, hogy a tiltott könyvek jegyzéke megtisztult és korunkhoz alkalmaztatott. Igy nevezetesen elhagyattak azok a könyvek, a melyeket a pápai dekrétumok általában eltiltottak, s elmaradtak azok is, a melyek az 1600-ik év előtt az indexbe kerültek. »Eo ipso« a tiltott könyvek soraba tartoznak az eretnekek iratai, a melyek szándékosán vagy alkalmilag vallási tárgyakról szőlanak, a mi nyilvánvaló az egész akatholikus irodalomra vonatkozik. Különös figyelmet fordított a revizió azokra a müvekre, a melyek valamely oldalról veszélyeseknek tűntek fel. De dacára annak, hogy a revizió csak a vallásos és erkölcsi veszélyességre irányuló müvekre terjesztette ki figyelmét, a jegyzék még igy is 248 nagvrétű lapot foglal magában. Elképzelhetni tehát, mily nagyterjedelmű volna a megnevezett és nem említett régebbi és újabbi tiltott könyvek jegyzéke a pápás egyházban. De nézzük csak a revideált kiadást közelebbről. A különféle nemzetiségek tiltott könyvei között természetesen nem utolsó helyen szerepelnek a németek. A legújabb időből az összes ó-kadi.irók képviselve vannak a jegyzékben. Igy Döllinger. Friedrich, Huber, Knoodt, Langen, Michelis, Reinkens, Schultz, Reusch, Melzer stb. Aztán következnek a többi eretnekek, mint p. o. Berchtold, ki az új pápás dekrétumokat a bajor állami szervezettel összeegyeztethetetleneknek tartotta; Dúrrschmidt, ki a bajor rendek ellen kelt ki, s Froschatnmer, Günther, Hermes, Hinschius, Pichler, Rohling és Schell würzburgi tanár, a legújabb eretnek. Hogy Strauss Dávid sem hiányozhatik, magától értetődik, bár az index generális szabályai szerint ő »eo ipso* kárhoztatva van. A bölcselők között első helyen van Kant »A tiszta ész biralata* c. müvével, aztán Lessing, és csudálatos utolsó helyre került Schwegler is, a maga (nemsokara a Franklin-Tarsu'iatnál magyarban is megjelenő) bölcselettörténeti vezérfonalával. A német történetírók sorában látjuk Gregoroviust és Rankét. Gregoroviusnak »Róma városa története a középkorban*, »A pápák síremlékei*, »Vándorévek Olaszországban«. c. müvének V. kötete és »Apuliai tájak« c. művei kerültek az indexbe, mig Ranke csak »A római pápák, egyházuk és államuk a XVI. és XVII. században® c. művével szerepel abban. A német költők kő zül ott latjuk e tiltott társaságban Blumauert, Heinét, Lenaut, Raut és Zschokkét. Rlumauer, az exjezsuita, nem annyira a pápaságot élesen szatirizáló »Aeneise«, hanem »Egy, a halállal küzdő férfiúnak hitvallása* c. műve miatt, Heine » Utazási képek* és »Újabb költemények*, Lenau »Albigensek* és Rau és Zschokké ^Áhítat órai* c. műveik miatt kerültek a pápás indexbe. A leghíresebb német fejedelmi férfi az indexben Nagy Frigyes »Oeuvres du philosophe Sans-Souci« c. müvével. Kuriózumnak még megemlíthetjük, hogy egyes szentek is az indexbe kerültek, sőt olyan müvek is, a melyeket már több pápa is approbált. — Hat ez az index jellemzi a pápás világ »világosságát« és tudományszeretetét! Ugyan mi volna az emberiségből és annak mai fejlett kultúrájából, ha ezeket a cenzúra alá vetett müveket csakugyan el lehetne tiltani, eltüntetni vagy pláne megsemmisíteni! Valóban Rómának kerülnie kell a tudomány és az irodalom világosságát, mert van oka reá! II. Viimos német császár dec;. 1. kelettel dr. Studt kultuszminiszterhez intézett rendeletével a felsőid) iskolák reformja tekintetében a következő intézkedéseket tette: 1. Egyenjogúaknak rendelte el a gimnáziumot, reálgimnáziumot és felsőbb reáliskolát az altalános szellemi müvelés tekintetében, a mi viszont a reálisinereteknek nagyobb mérvben való felkarolását tette szükségessé. 2. Ebből íolyólag elrendelte a latin nyelvnek a reálgimnaziámban, az angolnak a gimnáziumban s a földrajznak a főreáliskolában való behatóbb tanítását. 3. Hangsúlyozza, hogy a közlendő tananyag tekintetében az állandó vezérelv legyen: multum non multa, a mi a tananyag helyes beosztását teszi szükségessé. Igy a görögnél elhagyandók a szükségtelen formuláriák, ellenben kiemelendő az esztétikai felfogás s az antik világnak a modern kulturával való szerves összefüggése; mig viszont az újabb nyelveknél a beszedben való gyakorlatra s a kiválóbb irók megértésére kell törekedni. A történelem tanításánál a régebbi történetnek kiválóbb tanulságos fejezeteire, s a XlX-ik század német történetének fölemelőbb hazafias emlékezéseire kell a fősúlyt fektetni. A földrajz tanítása mindkét gimnáziumban kellő szakférfiak kezében összpontosíttassék; mig a természettudományoknál a szemléletre s a kísérletekre, a fizika és kémiánál ellenben a technikai részletekre kell kiváló figyelmet fordítani. A testi foglalkozás mellett az órarend összeállításánál nagyobb figyelmet kell fordítani az erő és egészség fejlesztésére a mi időközönként tanítás közben nagyobb pauzákat tesz szükségessé. 4. Az ú. n. záróvizsgák, mert rendeltetésüknek meg nem feleltek, mielőbb törlendők. 5. Az altonai és frankfurti tantervek szerinti iskolaszervezések az eddigi tapasztalatok szerint helyeseknek bizonyultak. Végül a császári rendelet ama reményének ád kifejezést, hogy e reformok létesítése odaadó tanári kötelességteljesítés mellett a humanisztikus és realisztikus irányzat közötti ellentétnek kiegyenlítésére fog vezetni. Hát a mi középiskolaügyünk s a mi vizsgarendszerünk mikor kerül már végleges revizió alá? Főleg a mi reáliskolánk épen nem tudott beválni. S aztán a mi érettségi vizsgarendszerünk is sok kivánni valót hagy fenn. Pedig mi nálunk eminens magyar nemzeti érdek az oktatásügy érdeke. S ne feledjük, hogy nálunk a legjobb politika a kultúrpolitika! Szászországban mélyen sértette az ev. egyházat Miksa szász hercegnek, mint papnak Plauenben, október 14-én az olasz munkások előtt tartott beszéde, a melyben a szász római kath. egyháznak, »sok szenvedéséről* s »a hitetlenekről* emlékezett meg, s ezáltal sok félreértésre szolgáltatott okot és alkalmat. A kedélyek lecsillapítására kiadott szász közoktatásügyi kormányrendelet szerint a szász hercegi pap »a római egyház sok szenvedéseit Szászországban a nevezett egyház belső bajaira, különö sen beteg püspökére, s az »infideli« kifejezést nem a szász luth. lakosságra, hanem az istentagadókra és a hitetlen szociálistákra vonatkoztatta*. Elképzelhetni, hogy ez a közoktatásügyi magyarázat ki nem elégítette a felizgatott kedélyeket; magának a hercegnek a kedélyeket megnyugtató nyilatkozata pedig még mindig késik. Annyiban azonban kielégítő a kormányrendelet, hogy kijelentette, hogy a jövőben elvárja a hercegtől, hogy Szászországban »tartózkodni fog a felekezeti békét megbontó nyilvános egyházi funkciótól, mert ellenesetben az államkormánynak élnie kellene a maga törvényadta jogaival és kötelességeivel*. — Hát biz' ez szomorú dolog a lutheránus Szászországban, mely ellentétbe hozhatja a kir. házat a lutheránus lakossággal. E szomorú dologhoz hozzájárul még az is, a mit különösen Nippold jénai tanár hangsúlyozott az »Evang. Bund* szászországi közgyűlésén,