Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-30 / 52. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Közönséges évfordulati és alkalmi Egyházi beszédek. Irta Kiss Aron ezelőtt porcsalmai, most debreceni lelkész, a tiszántúli egyházkerület püspöke. Sajtó alá rendezte H. Kiss Kálmán I. kötet. Budapest, 1901. Kókai Lajos kiadása. Nagy 8-adrétben 192 lap. ára 2 K. 50 f. Kiss Áronról, mint az egyházi közigazgatás régi tevékeny munkásáról szatmári esperessége és tiszántúli püspöksége beszél; egyháztörténelmi irói munkásságáról tanúskodnak egyháztörténeti müvei; vallásos költeményeiből e mi Lapunk és a Házi Kincstár közöltek annak idején néhány szép darabot. A fenti kötetben mint prédikátort mutatja be ősz Áronunkat, hálás fia, H. Kiss Kálmán, a nagykőrösi tanítóképezde igazgatója. A prédikációk eredetéről és jellemzéséül az Előszóban következőleg ír Kiss Kálmán. A gyűjteményben 1840-től, midőn a szerző Szatmári, majd Szatmár-Németiben tanító-káplán lett, vannak templomi beszédek csoportosítva. A közönséges egyházi beszédek időrendben vannak közölve, mig a többiek alkalomszerüleg, tekintet nélkül az időrendre. 1840-től 1900-ig. hatvan évi prédikátorságának emlékei e beszédek és könyörgések. Ne várjon senki és ne keressen e beszédekben demosthenesi vagy cicerói szónoklatokat; ne keresse a XIX. század uralkó eszméinek fejtegetéseit; ne keresse a világ vagy a hazai irodalom úgynevezett »szépprózájának* termékeit, vagy egy Török Pál, Székács József, Szoboszlói Papp István, Dobos János prédikációival versenyező műalkotásokat: mert itt csak egy értelmes lakosokból álló magyar falu református prédikátora áll az olvasó előtt, de a ki kathedrájának becsületére vált, híveinek lelki szükségeiért irt, és beszélt; irt legnagyobb részben rögtönözve és prédikált sziveket mdítölag. . . . Tehát egy falusi magyar református prédikátor beszél e lapokról, egy oly falusi pap, a kinek prédikátori híre mégis túlszárnyal kedves faluja szük határain; ismeri a vidék, ismeri egész Szatmármegye és a nevezetesebb alkalmaknál az ő prédikátori szolgálatait veszi igénybe Legyenek e beszédek hü visszatükrözői egy 60 éves prédikátori működésnek. Én, a mig leirogattam az eredeti, megfakult kéziratokról e beszédeket, sokat élveztem és épültem ezekből, és minden szó leírásánál mintha újra hallottam volna apám kedves, szívhez szóló szónoklatát, láttam volna arcán a lelkesedés tüzét s szemében az elérzékenyülés, a meghatottság harmatcseppjeit. Mintha hallanám, hogy igy szól Jóbbal: Ime, tanítalak titeket. . . . A kik én reám hallgatnak vala és mint a füvek az esőt, úgy várnak vala engem. . . . A kegyeletes fiú e meleg szavaiban nincs túlzás és elfogultság az apa iránt. A kik az öreg Kiss Áront virágzó férfi korában prédikálni, de különösen imádkozni hallották, azok bizonyságot tehetnek arról, hogy az ö kenetes ajkáról mézédesen foly a beszéd és áhítatot keltőleg zendül föl az imádság. A ki e kötetet figyelemmel átolvassa, az meggyőződhet arról, hogy Kiss Áron a prédikáció Írásban sem közönséges ember. A most megjelent I-ső kötetben 15 közönséges és 10 alkalmi egyházi beszéd olvasható, a melyek legtöbbje megfelelő elő- és utó-imádsággal van ellátva. Beszédei az egyszerű falusi hallgatósághoz mért, de sohasem alantjáró, nem lapos, nem üres, nem banális beszédek. Lélek, erő, melegség, tűz, temperamentum van mindenikben. Prédikáló modora a régi jó református papoké, a kik kereszt yénileg tanítanak; azaz az Istenigéjét hirdeti józan, oktató, egyszerű és világos modorban okosan és bölcsen tanít, de nem száraz és elvont bölcselkedéssel; épít, melegít, erősít, de nem üres szóvirágokkal és nem hangzatos frázisokkal; beszédeiben szónoki erő és a nyelvezetben színes erőteljesség van, de azért nem orátoroskodik szónoki fogásokkal, nem deklamál keresett szólamokkal, hanem egyszerűen, nemesen, zamatosan és kenetesen szól hallgatóihoz. Ezek a jó tulajdonságok a közönséges prédikációkban is érvényesülnek; bármelyiket olvassuk, tanulság, épülés, megnyugvás és lelki békesség ereje száll lelkünkbe. Színlelenség, erötelenség unalmas szürkeség egyik beszédjét sem teszi értéktelenné. Ámde még inkább kidomborodnak abban a néhány szép alkalmi beszédben, a melyek a kötet végén olvashatók és közvetlenségük által valóban megkapok. Szerkezeti tekintetben nincs gáncsolni való a Kiss Áron beszédeiben. Textusához hü, tartalmilag és alakilag. Dispozicióját legtöbbnvire a felvett szöveg szavaiból szerkeszti, gondolat-sorozatát mindig a textusából épili ki. A szerkesztésben gondosan megtartja a logikai rendet és nem kicsinyli a szónoki elrendezést. A kidolgozásban a világosság és szabatosság mellett nagy gondot fordít a nyelvezetre, a melynek zamatos magyarságát, színdús elevenségét, bibliás kenetességét különösen kiemelendőnek tartom. Mindent összevéve, Kiss Áron kötete nyereség a magyar prédikáciőirodalomra. Okos, református keresztyén tartalma, világos és szabatos szerkezete, zamatos és kenetes nyelvezete maradandó helyet biztosít számára a papi dolgozatok sorában. Bölcs elme, meleg sziv, ékesszóló ajak hirdeti itt az Istenigéjét. Hiszem, hogy sokan meg fogják kedvelni ezeket a jó keresztyén tanításokat. Dicsérőleg kell megemlékeznem az imádságokról is. Ezekből is hiterő, erkölcsi emelkedettség és józan kegyesség sugárzik ki. Nemcsak a szó lendül, nemcsak a száj zendül, de a sziv is szárnyal, a lélek is emelkedik, örvend, alázkodik és fölmagasztosul az igazi kegyesség ereje által. A könyv kiállítása csinos, nyomása tiszta. Sajtóhiba alig van benne (csak a 19-ik lapon találtam egy feltűnőbbet : lelki magvetés helyett lelki megvetést mond). Ara mérsékelt. V. F.