Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

tétovázás, tapogatóclzás, leplezett és nem látható bajok emésztik életét, de azt is tudjuk, hogy ha jövendőben az Urat fogja keresni, megtalálja, s vele az életet, virulást, gyarapodást. Látjuk azt is, hogy a romanizmus mint igyekszik tömjénfüst, jubileumi év s más efféle földi dolgokkal rejtelmes ködbe burkolni magát, mintha »az Úr lakoznék abban a ködben« : de tudjuk azt is, hogy az a köd csinált köd, s a mi alatta van, az ámítás, emberi felfuvalkodottság, babona, képmutatás és nem az Ur. Fiatal esztendő, testvéreid sorában a legöregebb, fátyol fedi mivoltodat, köd ül jövendő napjaidon : de mi tudjuk, hogy »az Úr lakozik e ködben« : az Úr, »a ki úgy szerette e világot, hogy az Ő egyetlen egyszülött fiát adná, hogy valaki hiszen O benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen«. Mi pedig hiszünk benne ! Hisszük, hogy mi értünk magyarokért is meghalt, hogy el ne veszszünk. Hisszük, hogy minket is egyedül az Ő keresztjéről való tudymány ment meg. Azért igyekezzünk e tudományt bevinni iskolába, egyletekbe, férfiak és asszonyok közé, hirdetni kicsinyeknek ós nagyoknak ; bázisává tenni az egyházi sajtónak, a mindennapi életnek ; ezzel törekszünk küzdeni a bűnök ellen, legyen bár számuk légió, ezzel igyekszünk át meg áthatni társadalmunkat, egyházi ós nem egyházi köreinket, mert csak így nem lesz veszedelem ránk nézve az év ködében. Nem várunk nagy változásokat, nagy dolgokat, nem rettegünk nagy veszedelmektől, halálos csapásoktól : mert cca mi lelkünk az Urat várja«. Nem várunk jó szerencsét, nem félünk balsorsot, mert »a mi lelkünk az Úron függ«. Az Urat várjuk, ki a ködben lakozik, kinek megjelenése akár megpróbáltatás akár fel magasztaltatás, akár diadal, akár leveretés : de mindenféleképen dicsőség és idvesség leend ránk nézve. Lehet, hogy vannak a kik félik az Urat látni a jövő homályában, lehet hogy rajongásnak fogják nevezni ezt a hitet ; el hiszem, hogy van okuk félni az Úr jelenlététől a valóra váló homályban : de még nagyobb bizonyosságot nem tudnak mutatni nekem ennél, én csak ()t várom, csak üt látom a jövendő ködében. Homály és köd üi a jövendő napokon, ez év következendő eseményein, de a homályban, a ködben az Úr lakozik, a seregeknek Ura Istene, ki diadalt ad az O népének, ki a mi erőtlenségünkben dicsőíti meg magát, ki a mi gyenge erőnkkel akarja elvégeztetni a maga dicsőségét. Fel hát munkára ! kétség, aggodalom, félelem nélkül! Jöjjön velünk mindenki, ki a jövőben nem bizonytalanságot, nem vakszerencsót, nem ide-oda hányattatást, hanem biztos cél felé való futást óhajt. Ne rettentsen a bizonytalan jövendő, ne ellenségeink sokasága; mert a jövő nem bizonytalan azoknak, kik Őt várják és ellenségeik nem hatalmasok azoknak, kikért az Úr harcol. Az az Úr, a ki lakozik ködben, de megjelenti magát világosan. Gergely Antal. Felhívás és kérelem. Örömmel jelentem e Lap olvasóinak s mindazoknak, a kik az ifjaknak az evangélium általi megerősítése iránt érdeklődnek, hogy ha az Úr akarandja február 10-e táján ismét eljő hozzánk Fermaucl Károly úr, az evangéliumi ifjúsági egyletek világszövetségének s illetve e szövetség genfi központi bizottságának titkára. Körülbelől egy hónapot szándékozik Magyarországon tölteni, hogy ez idő alatt, a már meglevő ifjúsági egyleteket erősítse s a mennyiben alkalom kínálkozik, új egyletek alapítására buzdítson, ösztönzést adjon, s segélyt nyújtson. Reméljük, hogy ha tán nem is egy hónapra, de tán egy heti itt tartózkodásra vele jön a központi bizottság elnöke, Bárdé Eduárd úr, a ki úgy is, mint kiváló szónok, úgy is, mint jeles tudós és író, nagy hírnévre tett szert. Mind a két férfiú teltekkel bizonyította be, hogy a magyar nemzetet igazán szereti. A magyar evangéliumi ifjúsági mozgalmak az ő segítségükkel ásták meg a medret s hogy hazánk és nemzetünk iránt a külföldi evangéliumi körökben a sokszor meg nem érdemelt rokonszenv mindinkább erősödik : sok te kintetben az ő buzgólkodásuknak köszönhető. Az ifjúsági egyletek alkotásában és fejlesztésében gyűjtött tapasztalataik nagy fontosságúvá teszik az ő látogatásukat s tárt karokkal is fogadták őket, még oly országokban is pl. Angliában, Svédországban, Németországban, a melyekben az ifjúsági egyletek már magas fejlődési fokot értek el s a melyekben azok élén szintén már évtizedek munkájában kipróbált egyének állanak. Menynyivel szivesebben kellene nekünk fogadnunk e derék férfiakat ! Mennyivel inkább kellene nekünk igyekeznünk, hogy itt nálunk jól érezzék magukat, a mikor nem kívánnak egyebet, mint azt, hogy: adjunk alkalmat nekik a munkálkodásra. Kérem azért azokat, a kik már alapítottak vagy legalább szándékoznak alapítani evangéliumi szellemű ifjúsági egyleteket, kérem a protestáns fő- és középiskolák igazgatóit, hivják meg a hazánkba érkező vendégeket, illetve arra vonatkozólag, hogy óhajtják őket (2—3 napra,