Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

4 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1. szám. pontosan megírandó, hogy hány napra) körükben látni, ékes szavukat hallani, írjanak a budapesti ref. ifjúsági egylet Il-od titkárához, Gergely Antal lelkészhez (Damjanics u. 28. sz. III. em. 28.) néhány sort. Az ifjús. egylet vezetősége aztán idejekorán értesíti majd őket, hogy Barde úr vagy Fermand úr mikor érkezik oda s mely napra kellene az ifjakat s általában az érdeklődőket összehívni. Még csak azt jegyezzük meg, hogy Barde úrnak is, Fermand úrnak is francia az anyanyelve, mindkettő igen jól tud angolul is, németül is, úgyhogy e 3 nyelv közül azon tartanak előadást, a melyen őket valaki tolmácsolni kész; kérjük az értesítéseket minél előbb, hogy kedves vendégeinknek az uti tervet elkészíthessük s hogy — lehetőleg — minden kívánalmat kielégíthessünk. Az egyházi lapokat pedig felkérjük e sorok közlésére. Szabó Aladár, tanár. ISKOLAÜGY. A középiskolai vallástanítás tananyaga. Azon alkalomból kifolyólag, hogy az ev. ref. egyház egyetemes konventje az új állami középiskolai tanterv életbeléptetése kapcsán új ev. ref. középiskolai tanterv létrehozásán fáradozik, Dóczi Imre úr, a tiszántúli egyházkerület gimnáziumainak buzgó felügyelője e kerület gimnáziumainak tanári karait felhívta ez irányban javaslataik megtétele, a tanterv revízióját célzó munkálataik beterjesztésére. A kisújszállási ev. ref. főgimnázium tanári kara e munkálat végzésére kebeléből bizottságot alakítván, erre ruházta első ízben a tervezet készítését. E sorok írója, ez intézetnél vallástanár, megragadta a kínálkozó alkalmat. hogy a tanterv változtatását célzó munkálat kapcsán a gimnáziumi ev. ref. vallástanítás tananyagának megválasztása és beosztására vonatkozólag megtegye előterjesztését. E munkáját s annak eredményeként javaslatát e lap hasábjain is bemutatja. Az 1884. év március havában megállapított ev. ref. konventi tantervünk életbeléptetése óta nem egyszer emeltetett hang a vallástani tantárgyaknak a középiskolai részben nem épen szerencsés megválasztása és beosztása ellenében. Kiss József pápai theol. tanár már 1891-ben foglalkozik e kérdéssel; Nagy Károly kolozsvári theol. tanár az Erd. Prot. Közlöny ugyanezen évi folyamában ír bővebben e tárgyról. Egyházi testületek, hatóságok is foglalkoznak a közel múltban a fontos kérdés tisztázásával, hogy vájjon mely vallástani tantárgyak tanítása, és mely módszeres és segéd eszközök alkalmazása által volna a középiskolai vallástanítás oly intenzívvé tehető, hogy az valóban megfelelne magasztos célzatának? A budapesti ref. egyháztanács vallástani bizottsága a mult nyáron egy kisebb bizottságot küldött ki dr. Hegedűs István, Haypál Benő és Marton Lajos szemelyében azzal a megbízással, hogy mutasson rá a vallástanítás hiányaira és azokra a módokra, a melyek által e hiányok inegszüntethetők volnának. A bizottság munkálata nem egy megszívlelendő tervet, intézkedést foglal magában úgy a tananyag, mint a tanítás módszere, tankönyvekre vonatkozólag; hiszem, hogy azóta az abban foglalt tervezetek és intézkedések foganatosítva életre keltek és áldásos gyümölcsöket teremnek egyházi életünkben. Végül felemlítem, hogy az Erd Prot. Lap 1899. évi folyamában Tarkányi György vallástanár Vallásos nevelés a középiskolában c. felolvasásában, Vajda Ferenc lelkész Vallástanításunk reformja címen ugyanez évfolyamban írtak hosszabban e tárgyról. Az 1883. évi középiskolai tanterv, valamint az életbeléptetésre váró revideált állami tanterv a felekezetek autonom intézkedési jogául hagyja a középiskolai vallástani tananyag megválasztását. így a felekezetekre nézve igen fontos, széleskörű előrelátást és bölcs körültekintést igénylő feladat megválasztani a vallástani studiumokat, melyekkel éltetőleg és táplálólag hathatnak közre az ifjúságnak vallásos oktatásán, nevelésén. A helyes megoldás bizonyára első rendű kérdése hazai ev. ref.egyházunknak is. Nem célom ezúttal minden tényezőkre — mint a módszer, jó tankönyvek alkalmazása, vallástanárok képzése, ifjúsági istentiszteletek, valláserkölcsi olvasmányok — reámutatni, melyekkel a vallástanítás nagyfontosságú célja biztosítható, aktualiter a tananyag megválasztásával foglalkozom Nyilvánvaló, hogy úgy az elemi, mint a középiskolai vallástanítás fő érdeke a tanuló lelkében a vallásos hitnek ébresztése és buzgó ápolása; a hitnek, melynek talapzatán épül fel az anyaszentegyház, mely a szeretet kapcsával összefűzi, testvérekké teszi a Krisztus követőit s a testvériség kapcsolatában alkot az anyaszentegyháznak oly erős szikla várat, hogy azon »a pokol kapui sem vehetnek diadalmat* (Máté 16, 18.) Világosabban szólva a vallásfanításnak az fő érdeke, hogy a tanuló ifjúságban ev. ref. egyházunknak buzgó, vallásos érzületű egyháztagokat neveljen. Magasztos a cél, fenséges a feladat, mely a hitoktatóra s a gimnázium vallástanárára vár! Az egyetemes egyháznak tehát meg kell ragadnia minden alkalmat, bölcsen kell intéznie minden lépést, hogy a vallástanítás jól és híven teljesíttessék, az elemi iskolák buzgó egyháztagokat, a középiskolák pedig lelkes vezetőket, őr állókat neveljenek ev. ref. egyházunknak. E szempontot tartva szem előtt konventi tantervünk tananyagának áttekintésével, következőleg gondolnám célra vezetőnek a középiskolai vallástani tananyag beosztását. * * * A konventi tanterv a gimnázium I. II. osztályaiban bibliaismertetést, a III. IV. osztályokban" keresztyén hittan és erkölcstan tanítását, az V. osztályban egyetemes