Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-16 / 50. szám

történeti nőalakról is nevezheti magát. Az egyháznak a lelkész által összehivott összes felnőtt női egy egyházközségi (parókhiabeli) női választmányt alakítanak. A választmány tagjai közül egy-egy a presbitérium által megállapított körök szerint (lakóhelyüknek lehetőleg megfelelően) a körök női szervezetének élére állíttatik, a hol a kör nőlakosai által választott bizonyos szükségszerinti számú (3. 5) tag segítségével ugyanazt a munkát végzik a nőkre vonatkozólag, mint a »diakónusok« a férfiakra vonatkozólag. 3. Az egyházközségi ifjúság szervezetére nézve is a Molnár Albert első értekezésére utalunk, megjegyezvén, hogy az ifjúsági körök is összeessenek a presbitérium által megállapított körökkel. 4. A felnőtt ifjúság hivatáskörök szerinti szervezésére nézve különösen ajánljuk az iparos-tanonc és cseléd-ügy felkarolását elnökünk második felolvasása értelmében és útmutatásai szerint. * * * Midőn megbízatásunkhoz képest e Tájékoztató felhívásunkat (a melyben a hivatkozott részletekről a nagyt. lelkész urak könnyen nyújthatnak további felvilágosításokat) van szerencsénk a T. T. Kebli-tanács (presbiterium)-nak megküldeni, legyen szabad kérnünk, hogy ezen egész ügyet bölcs tanácskozásuk tárgyává tenni s az illető egyházközség helyzetéhez és viszonyaihoz találó részeket lehetőleg elfogadni és megvalósítani kegyeskedjék, még ez év adventjében. Hogy ezáltal induljon egy erőteljes, hatalmas, egyházunk tagjainak minden rétegét átható és munkába állító mozgalom, mely megeleveníti az elernyedt tagokat, megtartja a veszendőket, felvirágoztatja egyházunkat s vele erősíti erdélyi magyarságunkat. A megkezdett és végzett munkákról és ez irányban szerzett tapasztalatairól annak idejében kérjük szives jelentését megtenni az egyházmegyei értekezlet elnökségének, melyről majd tudomást szerez az egyházkerület s általa a főtiszteletű és méltóságos püspöki hivatal is. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület egyházi értekezlete igazgató-választmánya nevében: Kolozsvárit, 1900. november 25. Molnár Albert, Nagy Károly, egyh. elnök. egyh. titkár. MISSZIÓÜGY. Titkári jelentés a budapesti ev. ref. ifjúsági egylet műküdéséről az 1900-dik évben. Tisztelt közgyűlés! Mig csak a részleteket, a mindennap történetét láttam egyletünk életéből, sokszor a félelem fogott el, hogy talán keveset teszünk, nem haladunk. Nem egyszer pedig az aggódás halkítá szivem verését, hogy talán nagyon is rohamosan törünk előre, a nélkül, hogy a fundamentorn erősen vettetett volna meg. De mikor igy végig tekintem az egészet, alázattal hajtom meg az Úr előtt fejem és hálával érzem erejét, mely ott ragyogtatja dicsőségét a csendes munkában és merész előretörésben egyaránt. Velünk volt az Úr, kétségbevonhatatlanul velünk! az elmúlt napokban is. Talán még ennyi fontos esemény, olyan nagyjelentőségű tények, még egyletünk életének egyik esztendejében sem fordultak elő, mind az elmúlt évben. Mintha az év első hetének, az imahétnek áldásai kisérték volna az esztendő minden napját. Összeköttetéseink külföldi testvéreinkkel, részint azok részéről történt látogatások, részint saját küldötteinknek a világ ev. ifjúsági egyesületeinek gyűlésein Londonban és Párisban való részvétele által sok áldást éreztettek velünk. Mintha belekapcsolódtunk volna mi is abba a nagy szeretetgyürűbe, mely átöleli az egész földkerekségét, mindenek üdvösségének munkálására. Isten kegyelmének bizonyos jeleként, megtettük az első konkrét lépést az egész magyar ifjúságnak Krisztus zászlója alá való gyűjtésére, mikor annyi reménység édes hordozóját, »Ébresztő«-nket megindítottuk. Egyletünk tagjait komoly küzdelmet indítottak az egylet körén kivül a mértékletesség ellen. Első enemű tényleges magyar munka hazánkban. De hadd számoljon be az egyszerű krónika, nehogy úgy láttassék mintha optimista szív mutatna rózsaszín képeket a maga rajongásának vászonán. A XIX. század utolsó gyermekét, az 1900. esztendőt, imahéttel kezdtük meg a Lorántfiy Zsuzsánna-egylettel kezetfogva. Felolvasó összejöveteleinket egyleti helységünkben, a nyári hónapok kivételével, minden csütörtökön megtartottuk. De megtartottuk a hold utcai és rózsantcai imateremben is, bár nem kedvező időben, t. i. istentisztelet után. Mégis a közönség nem lankadó érdeklődése kisérte volt munkánkat, jeléül annak, hogy megértett, megszeretett minket. Azonkívül a Lorántffy Zsuzsánnaegylettel együtt, az év első hetében, majd Húsvét előtt, nagyobb összejöveteleket rendeztünk. Nem hagyta érintetlenül lelkünket se nemzetünk, se egyházunk öröme, fájdalma, hanem siettünk résztvenni ebben mi is, március 15-én és a reformáció emlékünnepén. Az összejöveteleinken tartott felolvasások felölelték az ember egész eszmevilágát, a bűntől az idvességig, és a mi szépet, tanulságosakat mutatott tudomány, költészet, mind igyekeztünk lelkünk és mások lelkének gyönyörűségére felhasználni. Ez év szeptemberében pedig egy igen sikerült szeretetvendégséget rendeztünk, melynek megismétlését váltig sürgetik. A felolvasó estélyek gazdagságáról, változatosságáról számoljon be a következő lajstrom. Felolvasásokat vagy előadásokat tartottak a következő urak: Mészáros János: A prédikátor könyvéről. Kovács László : Történeti elbeszélés. Kovács László: Paradicsom és túlvilág. Vischer Sarasin : Beszéd. Ján. I. 35—52. alapján. Gergely Antal: Bűnbánatról. Szabó Aladár: Megtérés. Szilassy Aladár: Az egyház legyen Krisztushoz hü. Makay Lajos: Egyházfegyelem. Szőts Farkas: Ev. iratok. Fleischer Gyula: Ev. lapok. Szabó Aladár: Házi áhítat. Molnár Sándor: Evangélium az iskolában. Csűrös István: Ifjúsági egyletek. Kovács László: A mértékletességről. Samu János: Balassi Bálint vallásossága, Fermaud Ká-