Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-16 / 50. szám

roly : Ifj. munka a búr harctéren. Hamar István: Jelentés a londoni kongresszusról. Forgács Gyula: A misszióról. Kovács László: A boszorkányüldözésről. Március 15-én. Sidó Zoltán: A nazarenizmusról. Kovács László : Március tizenötödikén. Forgács Gyula : Az életről. Különböző gyógy­módok. Makay Lajos: Chiniqui élete. Forgács Gyula: Az újjászületésről. Kovács Lajos: Búr háború. Gergely Antal : A hitetlen ember szenvedése. Petri Elek: Krisztus szenvedése. Szabó Aladár: A hivő szenvedése. Gergely Antal: Mennybemenetel. Ifj. Szilassy Aladár: A gyökérről. Kovács László: A részegeskedés pusztításai. Modern bűnök. Gergely Antal : A legdrágább kincs. Szabó Aladár: Beszéd. Kovács Lajos: Jelentés a párisi kongresszusról. Dr. Ma­thews: A presbvteri szövetségről. Dr. Baedecker: Az írás központja. Salamon J.: A biblia tanulmányozás mint az ev. ifj. egylet hőmérője. Losonczy Jenő: Krisztus képek. Kovács Lajos : Párisi élet. Samu János: Tompa vallásos versei. Még két nagyobb összejövetelről kell külön meg­emlékeznem. A február 13-án tartott studens nagygyűlés­ről, melyben Hamar István testvérünk előadásában gyö­nyörködtünk, melyet a londoni kongresszusról tartott. Az ifj. egyletek központi bizottságának küldötte, Fermaud titkár, a kolozsvári theológia és a mezőtúri főgimnázium küldötteinek a részvéte tette még kedvesebbé ez össze­jövetelt. E gyűlés eredménye volt a kolozsvári ref. ifj. egylet megalakulása. A másik pedig szeptember végén volt, mikor a párisi kongresszuson résztvett követünk, Kovács Lajos testvérünk, számolt be útjáról, nagy hatással. Bibliaolvasó estéinket, a rendes keddi órákban meg­tartottuk a szünidő alatt is, Kovács László atyánkfia lakásán. Kimondhatatlan az az áldás, melyet e réven vettünk. S ha igaza van Salmonnak, az ausztráliai studens egyletek titkárának, mikor azt mondja, hogy az írás tuda­kozásának mértéke a hőmérője az ev. ifj. egyl. életnek, — pedig igaza van, — úgy ez eslélyek látogatott volta, pezsgő élete haladásról, áldásról beszél. Külföldi testvéreinkkel való gyakoribb érintkezé­sünkben is sok áldás szállt reánk. Első vendégünk mind­járt az év elején hazánk régi barátja, gyakori látogatója Vischer Sarasin volt Svájcból, kit gyakran elhoz közénk hozzánk való nagy szeretete. Mint mindig, úgy most is erősített, buzdított bennünket. A studens-gyülés vendége volt Fermaud úr, a központi szövetség titkára, kinek a magyarországi ifj. egyletek megalakítása és külföldön hazánk megszerettetése körül nem csekély érdemei vannak. Fermaud se először járt ezúttal hazánkban, de most a leghosszabban. Az ő erős hite, egyszerű, szerény modora, francia elevensége, fiatal lelkesedése, vonzó előadása, lebilincselő tanúságtétele a Krisztusról ezúttal sem marad­tak eredmény nélkül. Fáradhatatlan munkakedve (néha öt gyűlést is tartottunk egy nap. néhol négy-öt ezer ember jelenlétében) valósággal csodálatra méltó. Elnökünk, alel­nökünk, majd másodtilkárunk kiséreteben meglátogatta Komáromot, Pápát, Mezőtúrt, Békést, Török-Szt-Miklóst, Torzsát és N.-Becskereket. Egy megerősített, egy megala­kult és egy alakuló egylet hirdetik buzgólkodása eredmé­nyét. Épen azért én, a ki fáradhatlan buzgalmának és nemzetünk, egyházunk iránti lángoló szeretetének közvet­tanúja valék, kérem a közgyűlést, hogy mondjon köszö­netet a központi bizottságnak Fermaud úr kiküldéseért, és kérje fel azt, hogy jövőben is minél gyakrabban küldje hozzánk őt. Meglátogatták még egyletünket és előadásaikkal gaz­dagították, erősítették hitünket Würz, a bázeli misszió tit­kára, Müller misszionárius Dél-Afrikából, Baedecker úr Angliából, Salrnon úr Amerikából. De nemcsak külföldi testvéreink kerestek fel bennün­ket, Isten jóvoltából ez idén már mi is felkereshettük őket követeink által. A minek igen sok áldását vettük. Össze­kapcsolódtunk a világ ev. ifjúságával lélekben és hitben. Nem csekély anyagi áldozatokkal is járt e munka, de szivesen tettük, mert éreztük, hogy egész nemzetünknek tartozunk vele, hogy ne hiányozzék onnan ő, hol az egész világ ifjúsága összegyűl, hogy beszámoljon munkájáról, melyet az ideálok ideálja, a feltámadott Jézus szolgálatá­ban végez. Köszönet érte Hamar István és Kovács Lajos testvéreinknek, kik sem anyagi áldozatot, sem testi fárad­ságot nem sajnálva, képviselték egyleteinket a messze külföldön. Előbbi Londonban járt a Students' Volunteer Missionary Association gyűlésen, hol 3000 ezer egylet 1600 képviselővel vett részt. Kovács Lajos a diák-egyletek világszövetségének párisi gyűlésén képviselte hazánkat, a honnan szégyen lett volna hiányzanunk. Eperjes és Ko­lozsvár társultak velünk küldötteink kiküldésében. Elha­tározó fontosságú dolgok voltak ezek; egyfelől nemzeti önállóságunk dokumentálására szolgáltak a legkülönb nem­zetek legkülönb fiai előtt, másfelől megbizonyították azt is, hogy anyagi áldozatokra is képes az e téren nem jó hirü magyar. Csak az a kár, az a szomorú, hogy hazai ifj. egyleteink, — nem tudni mi okból, — nem igen akar­nak tömörülni, hogy efajta dolgokat közös áldásra végez­hetnénk. A hazai egyesületekkel való érintkezésünk is gazdag volt ez évben és áldásos. Már említettük, hogy Komáromot, Pápát, Mezőtúrt, Békést, Török-Szt-Miklóst meglátogattuk Fermaud úrral. Békés erősödött, Mezőtúr egyletet alakított, Pápa készül erre. Csurgón Losonczy Jenő buzgólko­dott, Kovács László pedig áldással folytatta az ő kezde­ményezését. Ma már evangéliumi egylet is van ott. A mi azonban még nagyobb befolyással leend az ifj. egyletek országos munkálására, az a sajtó útján való működésünk. Kiadtuk az idén i.s az * Útmutató*-1 a Konfirmándus-egylettel; a >Bibli'ii kalauz*-1 és a keresz­tyén Hiradó«-t a Lorantfify-egylettel közösen. Majd októ­berben megindult az »Ébresztő« tisztán ifj. egyleti munka szolgálatára. Nagy felelősség, nagy teher, érezzük, de meg kelle tennünk. Adja rá Isten áldását. Végül a legörvendetesebb, — legalább nekem az, — hogy nyolc esztendei törekvés után már-már van egyleti helyiségünk. Nem lesz, hanem van. A hol igazán meg-100

Next

/
Oldalképek
Tartalom