Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-09 / 49. szám

az evangéliumi hit, erkölcs és egyház életébe, munkájába és törekvéseibe ; ha bennök semmi protestáns eszközzel és módon nem neveltétek a keresztyén és protestáns hitbuzgóságot és egyháziasságot: akkor mit csudálkoztok és mit keseregtek az azokból a vallási és egyházi tekin­tetben nem gondozott ifjakból lett mai világi urak hitközönyén, egyháziatlansí gán, protestáns életök és áldozatkészségük hiányosságán? Lám titeket, lám minket lelkészeket rendszeres theo­logiai képzésben, egyházias nevelésben részesített anyaszentegyházunk; papi és egyházi környe­zetbe helyezett s a protestáns hit és erkölcsi élet őrállóivá tett a gondviselés, és mégis-mégis hányan vagyunk, a kikben nincs elég hittermelő hiterő, erkölcsnemesítő jellem, például állítható egyháziasság és hivatásszerű buzgóság és tevé­kenység?! Az evangéliumi keresztyén hitélet is a Szentlélek által fogantatik, miként a Jézus Krisztus, de az Atya Istennel való gyakori tár­salkodással nő ós gyarapodik, az Isten és az emberek előtti kedvességben, miként a gyermek­itjú Jézusnál. Ila tehát ezt a sűrű lelki ós er­kölcsi érintkezést az Isten lelkével, szent fiával ós örök evangéliumával az ifjú korban elha­nyagoljuk ; ha hitünk sarjait és erkölcsiségünk hajtásait a zsenge korban gondosan nem ön­tözzük a krisztusi élet örökké buzgó forrá­sából és nem tápláljuk az evangélium éltető erőivel : ne csudálkozzunk azon, hogy ifjaink hite elsatnyul, mielőtt jól meggyökerezhetett, erkölcsi életök elcsenevész, mielőtt jó gyümöl­csöket érlelhetett volna, s leikök fogékony tala­jában a világiasság azon érzései, benyomásai és eszméi burjánoznak fel, a melyeket a minden­napi élet kételyei, kísértései ós erkölcsi fonák­ságai oly bőven hintenek beléje. Keresztyén környezet s tiszta erkölcsi légkör nélkül nincs egészséges keresztyén fejlődés som hitben, sem erkölcsökben, sem egyháziasságban. Az evangéliumi ifjúsági egyesületek a keresz­tyén családi ós iskolai nevelés egyháztársadalmi betetőzői, a melyek mindenütt, de különösen a hiányos és erőtelen egyházi élet mellett nélkü­lözhetetlen továbbképző intézetei az ifjúságnak. A protestáns hit- ós erkölcsi életnek az ifjúságra nézve olyan szükséges veteményes kertjei, mint a család és az iskola a gyermekeknek, mint a templom a felnőtteknek. E mellett a mi hazai viszonyaink között az elvilágiasult művelt osz­tályok rekrisztianizálásának hathatós eszközei s a jövő egyháza világi elemének egyháziasító ön­kénytes iskolái. Ezért szeretettel és tisztelettel üdvözöljük a Budapesti református ifjúsági egyesületnek veze­tői,t és tagjait f. hó 8-diki közgyülésök alkalmá­ból ; szivünkből kívánjuk az ifjúsági egyesületek nemes munkásságára a kegyelem Istenének ál­dását; példájokat pedig melegen ajánljuk a magyar ifjúság minden igaz barátjának, de különösen a szülőknek, lelkészeknek, tanároknak és tanítók­nak munkás szeretetébe. Az evangéliumért lel­kesedő és munkás ifjúság a legnagyobb kincse ós áldása nemzetnek és egyháznak egyaránt, Sz. F. Egy könyv a papizmus és ultramontánizmus ellen.* E könyv tartalma évtizedeken keresztül égette a lelkemet. Sok éven ái csak titkos tüz, lassan izzó parázs volt A mint csak a zsenge gyermekkortól kezdve ápolgatott és oltalmazott vallás és annak a vallásnak hajszálig meg­felelő nevelés és szokás nyújtani képes volt, minden úton­módon igyekeztem én magam is kíméletlenül elnyomni ezt a tüzet. De hasztalan! Az igazságnak folyton erősbödő légvonata a parazsat lángra szította, a láng emésztő tűzzé vált és ez a tűzvész olthatatlanul felperzselte a hajlékot, a melyben születtem és nevelkedtem, a melyben eletemnek negyven esztendejét eltöltöttem, s a melynek alapozása, bástyázása, berendezése és díszítése évszázados volt. A róm. kath. vallás, az ultramontánizmus ősi rendszere rommá és hamuvá omlott körülöttem ; bástyák, tornyok, kapuk, egymás után tüz martalékaivá lettek Mentésről, óvásról szó sem lehetett. Füstölgő romhalmazon állottam! Törmelék fedte mindazt, a mit mint ember és mint keresztyén a legfőbbnek és legszentebbnek tekintettem, a miért késhegyig mentem, s a miért egész a magam megsemmisítéséig harcoltam. De ha megtörve is a szenvedéstől és a fájdalomtól : úgy állottam azon a romhalmzon, mint szabad ember, menten a szellemi békóktól, a melyekbe bele születtem, s a melyeket abban a téves hitben, hogy azzal Istennek szolgálok, értelmem és akaratom, szivem és lelkem köré az aszkézis pőrölyével én magam kovácsoltam mind szorosabbra. Szabad ember! Az ige, hogy az igazság szabadokká tesz titeket, rajtam fajdalmasan ugyan, de fényesen meg­bizonyosodott. S ehhez az igazsághoz a történelem volt az út : magistra veritatis história. Csodálatos isteni vezérlés az ! Az ultramontán szel­lemi szolgaság legsötétebb s legbiztosabb börtönében, a jezsuita-rjndhez való tartozásom idején lopózott hozzám a világosságnak és igazságnak sugara. A jezsuita-rend, a jezsuita engedelmesség terelt a szellemi szabadságra ve­zérlő útra. * Hoensbroech gróf, volt jezsuitának >Das Papslhum in sei­ner social-kulturellen WirksamkeiU című, nagy fellünést kelteit könyve »Előszava«. szó szerinti fordításban. H7*

Next

/
Oldalképek
Tartalom