Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-09 / 49. szám

az evangéliumi hit, erkölcs és egyház életébe, munkájába és törekvéseibe ; ha bennök semmi protestáns eszközzel és módon nem neveltétek a keresztyén és protestáns hitbuzgóságot és egyháziasságot: akkor mit csudálkoztok és mit keseregtek az azokból a vallási és egyházi tekintetben nem gondozott ifjakból lett mai világi urak hitközönyén, egyháziatlansí gán, protestáns életök és áldozatkészségük hiányosságán? Lám titeket, lám minket lelkészeket rendszeres theologiai képzésben, egyházias nevelésben részesített anyaszentegyházunk; papi és egyházi környezetbe helyezett s a protestáns hit és erkölcsi élet őrállóivá tett a gondviselés, és mégis-mégis hányan vagyunk, a kikben nincs elég hittermelő hiterő, erkölcsnemesítő jellem, például állítható egyháziasság és hivatásszerű buzgóság és tevékenység?! Az evangéliumi keresztyén hitélet is a Szentlélek által fogantatik, miként a Jézus Krisztus, de az Atya Istennel való gyakori társalkodással nő ós gyarapodik, az Isten és az emberek előtti kedvességben, miként a gyermekitjú Jézusnál. Ila tehát ezt a sűrű lelki ós erkölcsi érintkezést az Isten lelkével, szent fiával ós örök evangéliumával az ifjú korban elhanyagoljuk ; ha hitünk sarjait és erkölcsiségünk hajtásait a zsenge korban gondosan nem öntözzük a krisztusi élet örökké buzgó forrásából és nem tápláljuk az evangélium éltető erőivel : ne csudálkozzunk azon, hogy ifjaink hite elsatnyul, mielőtt jól meggyökerezhetett, erkölcsi életök elcsenevész, mielőtt jó gyümölcsöket érlelhetett volna, s leikök fogékony talajában a világiasság azon érzései, benyomásai és eszméi burjánoznak fel, a melyeket a mindennapi élet kételyei, kísértései ós erkölcsi fonákságai oly bőven hintenek beléje. Keresztyén környezet s tiszta erkölcsi légkör nélkül nincs egészséges keresztyén fejlődés som hitben, sem erkölcsökben, sem egyháziasságban. Az evangéliumi ifjúsági egyesületek a keresztyén családi ós iskolai nevelés egyháztársadalmi betetőzői, a melyek mindenütt, de különösen a hiányos és erőtelen egyházi élet mellett nélkülözhetetlen továbbképző intézetei az ifjúságnak. A protestáns hit- ós erkölcsi életnek az ifjúságra nézve olyan szükséges veteményes kertjei, mint a család és az iskola a gyermekeknek, mint a templom a felnőtteknek. E mellett a mi hazai viszonyaink között az elvilágiasult művelt osztályok rekrisztianizálásának hathatós eszközei s a jövő egyháza világi elemének egyháziasító önkénytes iskolái. Ezért szeretettel és tisztelettel üdvözöljük a Budapesti református ifjúsági egyesületnek vezetői,t és tagjait f. hó 8-diki közgyülésök alkalmából ; szivünkből kívánjuk az ifjúsági egyesületek nemes munkásságára a kegyelem Istenének áldását; példájokat pedig melegen ajánljuk a magyar ifjúság minden igaz barátjának, de különösen a szülőknek, lelkészeknek, tanároknak és tanítóknak munkás szeretetébe. Az evangéliumért lelkesedő és munkás ifjúság a legnagyobb kincse ós áldása nemzetnek és egyháznak egyaránt, Sz. F. Egy könyv a papizmus és ultramontánizmus ellen.* E könyv tartalma évtizedeken keresztül égette a lelkemet. Sok éven ái csak titkos tüz, lassan izzó parázs volt A mint csak a zsenge gyermekkortól kezdve ápolgatott és oltalmazott vallás és annak a vallásnak hajszálig megfelelő nevelés és szokás nyújtani képes volt, minden útonmódon igyekeztem én magam is kíméletlenül elnyomni ezt a tüzet. De hasztalan! Az igazságnak folyton erősbödő légvonata a parazsat lángra szította, a láng emésztő tűzzé vált és ez a tűzvész olthatatlanul felperzselte a hajlékot, a melyben születtem és nevelkedtem, a melyben eletemnek negyven esztendejét eltöltöttem, s a melynek alapozása, bástyázása, berendezése és díszítése évszázados volt. A róm. kath. vallás, az ultramontánizmus ősi rendszere rommá és hamuvá omlott körülöttem ; bástyák, tornyok, kapuk, egymás után tüz martalékaivá lettek Mentésről, óvásról szó sem lehetett. Füstölgő romhalmazon állottam! Törmelék fedte mindazt, a mit mint ember és mint keresztyén a legfőbbnek és legszentebbnek tekintettem, a miért késhegyig mentem, s a miért egész a magam megsemmisítéséig harcoltam. De ha megtörve is a szenvedéstől és a fájdalomtól : úgy állottam azon a romhalmzon, mint szabad ember, menten a szellemi békóktól, a melyekbe bele születtem, s a melyeket abban a téves hitben, hogy azzal Istennek szolgálok, értelmem és akaratom, szivem és lelkem köré az aszkézis pőrölyével én magam kovácsoltam mind szorosabbra. Szabad ember! Az ige, hogy az igazság szabadokká tesz titeket, rajtam fajdalmasan ugyan, de fényesen megbizonyosodott. S ehhez az igazsághoz a történelem volt az út : magistra veritatis história. Csodálatos isteni vezérlés az ! Az ultramontán szellemi szolgaság legsötétebb s legbiztosabb börtönében, a jezsuita-rjndhez való tartozásom idején lopózott hozzám a világosságnak és igazságnak sugara. A jezsuita-rend, a jezsuita engedelmesség terelt a szellemi szabadságra vezérlő útra. * Hoensbroech gróf, volt jezsuitának >Das Papslhum in seiner social-kulturellen WirksamkeiU című, nagy fellünést kelteit könyve »Előszava«. szó szerinti fordításban. H7*