Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-25 / 47. szám

rajzot és Bibliai régiségtant. Nagyobb müvei legnagyobb részben külföldi munkák átdolgozásai ugyan, de ez a körülmény az ö értékét nem csökkenti, mert mindazt, a mit átdolgozott, a saját lelkén és nagy tudásán szűrte át, s áthasonította úgy, hogy teljes joggal az övének mondható. De bár az irodalmi téren tanúsított széleskörű működése halhatatlan érdemeket szerzett is Farkas Józsefnek, nem annyira az irót jubiláltuk ő benne, mint inkább az egyházi közélet lankadatlan munkását, legfőképen pedig a szeretetteljes és a teljes szeretetre méltó embert. Volt ö már minden: iró, szerkesztő, püspöki titkár, kerületi aljegyző, presbiteri jegyző, tanar ; dolgozott mindeme munkakörökben annyit és oly buzgón, mint kevesen, de azt hiszem, hogy mindazok, a kik vele valaha érintkeztek, akár mint tanítványok, akár mint munkatársak, akár mint privát emberek : a tiszta, szeplőtlen karakterű, szeretetteljes lelkületű embert tanulták ő benne legfőképen megismerni és megbecsülni. S ez az ő legnagyobb érdeme s érdemének legméltóbb elismerése. Azt hiszem, nem is vágyakozott másra soha, s a mikor most lezajlott ünnepeltetésében az ő szeretetteljes lelke által támasztott viszontszeretetnek oly meleg és őszinte megnyilatkozását látta, tudom, hogy ebben találta meg hosszú, hűséges munkában töltött életének legkedvesebb jutalmát. Mi is lehetne méltóbb és szebb koronája egy nemes életnek, mint az a hervadhatatlan koszorú, a mit a szeretet és a hála ion annak homloka köré? Mi ezzel a koszorúval fontuk körül Farkas József homlokát, s tiszta, szerető szívből kívánjuk, hogy koszorúnkat még hosszú évek során viselhesse, abban a testi erőben, abban a lelki frisseségben, a melylyel az isteni kegyelem ritka módon mindezideig megáldotta ! A minthogy sokaknak szolgált és sokak szeretetét és elismerését érdemelte ki Farkas József, épúgy jubileuma is sokak közreműködésével vált szép ünnepeltetéssé. Sokaké volt ő, de legelső sorban a budapesti ref. theologiai akadémiáé, a melynek immár 40 év óta tanára, s a melynek jelenlegi professzorai, egynek kivételével, már mind az ő tanítványai. Természetes tehát, hogy ennek az intézetnek a köréből és ennek tanári karából indult ki az ünnepeltetés eszméje. De csak a kiindulásban volt az eszme ily partikuláris ; mert alig hogy felvetődött, a legmelegebb visszhangra lelt azonnal mindama körökben, a melyeknek Farkas József munkása vala, s melyek ép oly elismeréssel és szeretettel viseltettek iránta, mint mi régi tanítványai s jelenlegi tiszttársai. Felkarolta az eszmét az egyházkerület, a budapesti ref. egyház, a ref. főgimnázium és régi tanítványainak egész tábora, s egyesült erővel, egyező szeretettel munkáltunk közre, hogy őt méltóképen megtiszteljük. Tudtán kivül (— mert hiszem, ha tudta volna, meg sem engedte volna —) készítgettük elő az ünnepélyt. Közös konferenciákon határoztuk el, hogy az őszi kerületi gyűlés alkalmával megtartjuk a jubileumot, s hogy ezt maradandó emlékezetűvé tegyük, gyűjtést indítunk egy nevére teendő ösztöndíj-alapítványra és egy emléktárgy vételére. A titkos készülődés hangja azután felhatott egész a kormányig és annak révén a trón zsámolyáig is. Hirét vettük annak, hogy a legfelsőbb helyről is megnyerendi jubilánsunk a méltó elismerést, — s hogy az általunk tervezett ünneplés ennek átadásával együtt történhessék, lemondtunk még arról is. hogy azt a kerületi közgyűlés alkalmával tartsuk meg. Ime, ez volt az ünnepély akkorról elhalasztásának az oka. De mig ez haladt, addig nem szünetelt a gyűjtögetés. Maga az egyházkerület és a theologiai akadémia 500—500 koronával járult a jubileumi alaphoz, s a régi tanítványok és tisztelők egész serege hordta és küldte szeretete adományait a nemes célra. Össze is hordtunk a mai nehéz időben is, több mint 3000 koronát, s az ajándékon kivül immár egy tekintélyes ösztöndíj-alapítvány is hirdeti és teszi elévülhetetlenné a budapesti theol. akadémián Farkas József nevét. A jubiláris ünnepély f. hó 22-én este 6 órakor folyt le a ref. főgimnázium nagytermében, méltó külső fénynyel és lelkes hangulattal. A tágas nagy termet zsúfolásig megtöltötte a tisztelők diszes serege, mutatva azt, hogy a kit ünnepeltünk, kedveltje, szerette mindenkinek. Hosszúra nyúlnék, csak részben is felsorolni a jelenvoltakat, s azért csak a legkiválóbbakat s általánosságban említjük meg röviden. Ott volt, a kultuszminiszter megbízásából, Zsilinszky Mihály államtitkár, Szilágyi Dezső egyházkerületi főgondnok. Szász Károly püspök, Hegedűs Sándor, Puky Gyula es Szilassy Aladár a pesti ref. egyház gondnokai, a pesti ref. egyház összes lelkészei és vallástanárai, a theológiai és a gimnáziumi tanárok, Horváth Sándor evang. lelkész, Mayeringh Károly német ref. lelkész, dr. Kiss Áron, Vámossy Mihály, Tóth József tanfelügyelő, dr. Hegedűs István, Komái omy Lajos, Karap Ferenc, Veszprémy János, Szabó Albert, Ádám András, Kovácsy Sándor, Varga Albert, dr. Nagy Dezső, dr. Kiss Károly, Takáeh László, dr. Barbás József, dr. Hegedűs Loránd, Gönczy Pál, Gönczy Béla, Hegedűs Béla, dr. Farkas Elemér, legifj. dr. Szász Károly, Balogh, Albin, Lakos Lajos, Biberauer Tivadar, Biberauer Bichárd bethesdai, Gergely Antal gyüjtőfogházi lelkészek; a vidéki lelkészek és régi tanítvanyok közül Mészáros Sámuel, Mészáros János, Benkó István, Arany Gusztáv, Bárdy Pál, Kmenczky Károly, és Balogh Elemér. A szintén nagy számmal jelenvolt hölgyközönség közül megemlítjük legelső sorban is a jubiláns családját és Kada Eleknét, leányával, az orsz. nőképző egyesület képviseletében Rudnayné és dr. Csiky Kálmánné elnöknőket, özv. Török Pálnét,a theol. és gimnáziumi tanárok nejeit stb. stb. Az ünnepélyt a rendező bizottság elnöke, Puky Gyula egyházi algondnok nyitotta meg néhány meleg szóval, s felkérte Szilassy Aladárt, Horváth Sándort és Petri Eleket a jubiláns meghívására. Lelkes, szívből fakadt ováció fogadta a megérkező jubilánst, nyomában pedig felhangzott a theológusok énekkarának ajkán az örökszép XXIII-ik zsoltár. Ennek végeztével Zsilinszky Mihály állott fel, s szép, Farkas József nagy érdemeit megfelelően méltató beszéd kíséretében adta át neki, a kultuszminiszter külön üdvözletét is tolmácsolva, a királyi] kitüntetésérőt szóló okmányt. Ugy érzi magát — mondá — mint a vándor, a ki hosszú útja után újra a szülei hajlékba ér vissza. Az az intézet, a melynek mindenek által tiszteli tanára a jubiláns, hajléka volt neki is egykor, s ott szivta magába, épen Farkas József ajkáról is a nagy eszmék s az igazság iránt való olthatatlan szeretetet. Boldog, hogy ezt most kifejezheti s ezért köszönetet mondhat, —Szász Károly püspök az egyházkerület nevében mondott, a megindulástól többször elfogódott hangon üdvözlő beszédet, a melyben mint a kötelességtudás és teljesítés, az igazi jellem és szeretet példányképét mutatta fel Farkas Józsefet. Beszéde végén pedig átadta tisztelői ajándékát, egy diszkötésü bibliát, s abban elhelyezve tiszteletünknek egyéb jeleit. — Hegedűs Sándor következett ezután, hogy üdvözölje a jubilánst a pesti ref. egyház nevében. Beszéde egy kis szónoki remekmű vala most is, mint mindig. A mai ünnepélynek — mondá — három tanulsága van. Az egyik az, hogy nem a hatáskör nagysága, hanem annak igaz betöltése szerez igaz érdemeket. A másik az, hogy