Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-25 / 47. szám

vannak kötelességek és feladatok, amelyekben et voluisse sat est, de csak akkor, ha kötelességeinket nemcsak ismerjük, de azokat lelkünk legjobb erejével betölteni is igyekezünk. A harmadik, hogy dicsőséggel és haszonnal nem minden kötelességteljesítés jár; de az az igazi férfiú, a ki, nem tekintve azt, hogy hatásköre mekkora, hogy a célt teljesen el tudja-e érni, s hogy kötelességei hiv teljesítése hoz-e dicsőséget és hasznot? mégis körét hiven betölteni, az et voluisse sat est-nél meg nem állani s kötelességeit a legjobb ereje és tudása szerint teljesíteni igyekszik. Ilyen igaz ember áll előttünk Farkas Józsefben, s ezért áll előtte tisztelettel. Ő maga jött el, hogy tiszteletét kifejezze, s ebben részéről nemcsak elismerés, hanem számítás is van. Az elismerést ki kell fejeznünk, hogy ezzel demonstráljuk, hogy ha a világ részéről sokszor elmarad is a mi kiváló embereink megjutalmaztatása, mi meg tudjuk őket becsülni érdemeik szerint. Számítás részéről ez ünneplés által az, hogy az olyan kötelességét tudó és azt teljesítő embert, mint Farkas József, a ki nemcsak az eszmék világában és magaslatán, hanem azok realizálása közben is, még a legapróbb és legprózaibb részletek között is az igaz ember, — követendő példanyképiil mulassunk fel magunk előtt. Nekünk nincs sem külső hatalmunk, sem nagy gazdagságunk, de épen ezért kell, hogy közülünk mindenki megtegye kötelességét ; mert nincs senki, a ki kipotólja mulasztásainkát és helyrehozza tévedéseinket. Olyan emberekre van szükségünk, mint Farkas József, s épen azért vegyük őt példányképünkül, mind a kötelesség tudásában, mind annak önzetlen teljesítésében. Majd sorra jöttek a többi üdvözlések. Kovács Albert a theol. tanári kar, Molnár Sándor igazgató a főgimnázium, dr. Csíkit Kálmánné az orsz. nőképző egyesület, Mészáros János és Mészáros Sámuel a volt s íőryács Gyula szenior a jelenlegi tanítványok nevében mondtak meleg, szivből fakadt üdvözlő szavakat, a melyekből szinte sugárzott a jubiláns iránt érzett szeretetnek fénye, melege. A jubiláns válaszában legelső sorban ő Felségének köszönte meg a neki nyújtott kitüntetést. Nem vágyakozott arra soha, de jól esik mégis neki, mert azt látja belőle, hogy a hü kötelességteljesítés megnyeri elismertetését a legmagasabb helyen is, s hogy a király, nem nézve a felekezeti különbségekre, azt óhajtja, hogy mi se nézzünk, hanem a szeretetben összeforrva munkálkodjunk az emberiség s e haza boldogságára. Majd sorba válaszolt, szépen, a kötelességtudás és teljesítés, a lelkiismeret, az igazság és a magasztos eszmék világában járva, az üdvözlő beszédekre, s végül mostani tanítványait két nagy tanulság levonására hívta fel. Az egyik az, hogy nem a fényes és kiváló tehetségek, hanem a szorgalom, a kötelességtudás és teljesítés szereznek érdemet és elismerést; a másik pedig, mely az elsőből foly, az, hogy a prózai világ prózai foglalkozásai közben is lehet élni az eszmék, az igazságok ideális világában. Éljenek ők is a való világban, de éljenek, soha el nem veszítve idealizmusukat és hive az eszmék és igazságok diadalában. A lelkesen felhangzó éljenek után Szász Károly püspök úr tolmácsolta még egyszer tiszteletünket, hálánkat és nem szűnő szeretetünket, majd pedig a XG. zsolt. 9-ik versének eléneklése után dr. Szabó Aladár theol. igazgató buzgó hálaadó fohásza zárta be a szép. lélekemelő ünnepélyt, a melynek fénye, melege áthatotta lelkünket s méginkább összeforrasztott bennünket szeretetünk és tiszteletünk tárgyával. í'nnepély után az István Főherceg szálloda nagytermeben jöttünk össze barátságos lakomára, a melyen Stáse Karoly püspök a királyra, majd a kulturminiszterre, Szilassy Aladár a jubilansra, a jubiláns Szász Károly püspökre, Petri Elek Puky Gyulára és Szila«sy Aladárra, Puky Gyula a jubiláns családjára mondott felköszöntöt. A hivatalosabb színezetű eme felköszöntők után megindultak persze a nem hivatalosak is. Felköszöntöket mondtak még: dr. Hegedűs István, dr. Kiss Áron, Szöts Farkas, (a ki a számnélküli sok üdvözlő táviratból és levélből néhányat fel is olvasott), Mészáros János, a jubiláns és Varjas József theológus. A vidám hangulatú társaság csak a késő éjjeli órákban oszlott szét, víve magával a nagy nap szép emlékeit. Őrizzük meg azokat hiven, s még egyszer kiáltsuk szivünk teljességéből Farkas József felé: ad multos annos! H. 1. KÜLFÖLD. Külföldi szemle. » Vallás és politika« c. alatt Beyschlag »Deutsch-Ev. Blatter« c. folyóirata szeptemberi füzetében ugyancsak éles bírálatot mond »A vallás és a politika összezavarásáról® a német birodalomban. Modern keresztes hadjáratnak minősíti a német birodalomnak a pápás missziói propagandával való legújabb politikai katonai szövetségét, mely oly sok véráldozatot követelt Kinában, s a melylyel a német birodalom nemcsak Canossa felé indult, hanem egyenesen a római pápás világuralmi törekvések szolgálatába lépett. Szinte hihetetlen, hogy milyen végzetes útra lépett a közel mult években a német birodalom a vallás és a politika összezavarása tekintetében, mely századunk alkony án még egy véres protektorátásnak átvételétől sem riadt vissza a kinai pápás misszió szolgálatában. Szinte szégyenletesnek mondja Beyschlag azt a legújabb német politikát, mely lépten-nyomon szolgálja a pápás világuralmat s megtagadja a reformáció örökségét. Tudvalevőleg Warneck, a külmisszió nagyhírű hallei tudósa volt az, a ki nemrég a német politikának eme pápás útjait Kinában földerítette. S ugyancsak ilyen utakra került a politika a német birodalom lengyel részeiben is. De a midőn Beyschlag igy megszólja a német birodalmi politikát, maga is az egyoldalú politizálás bűnéhe esik. »Aus Österreich* cimű cikkében az osztrák császárral, mint • Németország felséges szövetségesével® foglalkozik, s kikel az ellen, hogy a németek, főleg a protestánsok, üdvözleteikkel halmozták el az agg császárt. »Egész pályafutásán — úgymond — nyilvános és magán szerencsétlenségei és ballépései mellett a jezsuita iskolázottság észlelhető.® Ennek tulajdonítandó, hogy >inkább gyengeségből, mint roszakaratból német alattvalóinak jogait feláldozta, és kormánya az ev. hitvallást megtagadó rendszerrel léptennyomon szövetkezik.® Pedig »az ev. hitvallásnak lelkiismereti szabadságot és egyenjogúságot esküdött.® Majd igy folytatja : »E német és evang.-ellenes politikának gyümölcse volt az, hogy a németség feletti uralom a Habsburgokról a Hohenzollernekre ment át®. Mi Beyschlagot a politizálás terén nem követhetjük, de abban igaza van, hogy a »Los von Rom® mozgalma Ausztriában annak legfőbb baját derítette föl, s beigazolta azt, hogy ott is a németség s az ev. hitvallás egymásra vannak utalva. Tudjuk, hogy e mozgalom politikai nemzetiségi jellegétől megtisztulva mindinkább és inkább az ev. keresztyénség tiszta medrébe tereltetett, s az alpesi osztrák tartományokban is a megtisztult evangélium szellemi fuvallata észlelhető. S mi, bár Bevschlagnak politizálását nem osztjuk, de sőt erdelyi szászainkkal szemben követelt 94*