Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-25 / 47. szám

pályadíjat kiadja, a Somogyi Pál elnöklete alatt működött szerkesztőbizottságot pedig 2400 koronával honorálja. Örvendetesen logadta a szépen fejlődő nagyváradi leányinternátus igazgató-bizottságának jelentését a mult évről, nemkülönben a debreceni fehöbb leányisk. igazgatótanácsnak azon előterjesztését, hogy a tanítónöképzőben a f. iskolai év végén az első tanítónőképesítő vizsgálat már megtartatik. Elek Lajos debreceni tanár nyugalomba vonulását jelentette. Ez is az év végén megválik a kollégiumtól. Elismeréssel bocsatja el a kerület. Dr. Ferenczy Gyula bemutatta doktori oklevelét, mire a kerület fizetését, a föltétel teljesítéséig visszatartott járulékokkal és emelésekkel kiegészítette. Bakos Tibor és Nagy József kép. tanárok korpótléka kiulalványoztatott. Konventi tagokul meg választattak az 1900—1903. évi ciklusra, egyházi részről : Szabó János, Széli Kálmán, Zsigmond Sándor és Sass Béla ; világi részről: Horthy István, gr. Tisza István. Dóczi Imre és György Endre ; póttagokul : Dávidházi János, Sütő Kálmán, Lengyel Imre, Borsos Benő. A tiszántúli ref. egyházkerületi egyházi értekezlet, Hódmező-Vásárhelyen tartott gyűléséből egy, a fővárosban szervezendő prot. bujtóüyyi iroda felállítása érdekében tesz indítványt. Ilv iroda körülbelül 5000—6000 forint költséggel létesíthető. A kerület az eszme pártolásához szives készséggel hozzájárult. Számos apróbb ügy letárgyalása után a közgyűlés november 16-án ért véget. F. Naplójegyzetek. Emlékezés a M. P. I. T. pozsonyi vándorgyűlésére. — (Folytatás.) Szép sorban — elől az elnökség s püspök urak — vonultak ki a társaság tagjai a templomból, melynek ajtajánál az evangelikus nőegyesüiet tagjai állottak, kezökben tálcával, melyekbe bőven hullottak az adakozók lillérei a Károly-alap javára. — Kiérve a templomból, a merre csak elhaladtunk, mindenütt ünneplő ruhába öltözött tanuló ifjúság s nagy közönség állott sorfalat, tiszteletteljesen köszöntve a társaság több száz tagjának impozánssá alakult menetét. Az a három utca, a melyen keresztül vezetett ütünk, gazdagon íellobogózva fogadott. Különösen meglepett sokunkat a részben még csak most épülő Védoszloputea, fővárosba beillő házsoraival, s az ahoz fűzött kommentár: hogy ezeknek a házaknak s telkeknek nagy része mind az evang. egyház tulajdonát képezte s képezi részben még ma is, s hogy a pozsonyi evang. egyház általánosan ismert gazdagságának és jólétének alapját e hazak s telkek szerencsés kézzel intézett eladása által az a derék világi férfiú vetette meg, a ki ma mint egyházfelügyelő áll a német ev. egyház élén : Günther M. Vilmos. — ki hogy milyen példányszerü ember, nem csupán ezzel az ügyességével bizonyította be, hanem azzal is, hogy bár csak egyszerű lisztkereskedő s e hivatásának még aprólékos teendőit sem röstelli maga végezni: kiváló intelligenciájánál s befolyásánál fogva Pozsony város közügyei terén, valamint az evang. egyház kebelében az első helyek egyiket foglalja el, s mint ilyen, kir. tanácsosi kitüntetésben részesült. Tisztelet az érdemnek ! Vajha minél számosabban akadnának követői e szegény magyar hazában, hol még mindig többre becsülik az úgynevezett uras-élet cifranyomorúságait, mintsem a becsületes munkát, a mely pedig nem csak hogy fényes exisztenciát nvujt, de mint az iparral és kereskedéssel is foglalkozó angol lordok s többek közt nálunk Günther Vilmos példája bizonyítja, egyszersmind nemesítés kitűnő társadalmi állást biztosít. Ilyen gondolatok közt értünk a nagyszabású s nemrégiben épült kétemeletes Új-Liceum epületéhez, melynek feldíszített kapuzatánál az iskola-tanács nevében dr. Dobrovics Mátyás fogadta az elnökséget s a társaság tagjait szives Istenhozott-al, melyre Hegedűs Sándor elnökünk válaszolt. Aztán a diszes előcsarnokon keresztül a tágas terembe jutottunk, hol akkor már előkelő hölgyközönség foglalt helyet a terem hátulsó részeiben állított emelvényen és a karzatokon. Az elnökség s a notabilitások számára emelt emelvényt dísznövényekkel, nemzeti színekkel s a király szobrával ekesítették fel. A társaság tagjai kitűnő helyekhez jutottak s valóban elismeréssel kell följegyeznünk azt az igazán ügyes és fáradhatatlan kezekre valló rendezést, a melyet úgy e helyen, mint összejövetelünk csaknem mindenik mozzanatánál örvendetesen tapasztalha tunk. — Elhelyezkedvén a nagy és fényes közönség, Gzurátz Ferenc püspök-elnökünk emelkedett fel szólásra. Lelkes szavakkal nyitotta meg a disígyülést. Hangja tisztán csengett és könnyen megérthető volt a nagy teremben mindenfelé. Eleinte néma csendben hallgattuk; de mikor aztán a felekezetek közti békéről szólt, hogy t. i. mi más vallásúakban is tiszteljük a felebarátot s azok ellen nem tanítjuk gyűlöletre híveinket: maradjon azért távol tőlünk az ádáz testvéri harc s nyujsunk egymásnak szeretettel békejobbot: — e szavakra már önkéntelenül felharsant az éljenzés s aztán nem is igen szünetelt többé; sőt erőteljesebbé vált, midőn a szónok a két protestáns egyház közti testvéri szeretet ápolásáról szólt és arról, hogy »legyünk rajta, hogy a béke szelíd galambja állandó fészket rakhasson e hazában s a szeretetnek, a testvériségnek szent érzése töltsön be minden honfikebelt*. Az elnöki megnyitó-beszéd után dr. Baltik Frigyes pöspök a dunáninneni evang. egyházkerület, Günther M. Vilmos egyházfelügyelő a Pozsony városi evang. gyülekezet részéről üdvözölték a társaságot rokonszenvesen fogadott beszédekben. A püspök úr kiejtése kissé tótos) de beszéde megnyerő volt. Günther M. Vilmosban pedig bámulattal hallottuk az igazán talpra esett s meleg protestáns vallásos érzéstől és hazafias hévtől áthatott szónokot. Valóban megérdemelte, hogy megtapsoljuk. Ez üdvözletek elhangzása után általános várakozás közt Hegedűs Sándor világi elnökünk állott fel, hogy válaszoljon az üdvözletekre, s a tőle már megszokott ritka ékesszólással újból szivünkbe vésse társasagunk nagyszerű feladatait s hogy ismét és ismét új lángra eleszsze lelkesedésünknek netalán lohadni kezdő tüzet.