Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-25 / 47. szám

BELFÖLD. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése. Hivatalosak és kiküldöttek nagy számmal jöttek össze f. hó 14-én Debrecenben a tiszántúli egyházkerület közgyűlésére, s a 3 napon át tartott tanácskozásokban mindvégig kitartó érdeklődéssel vettek részt. Jól esik ezt hirdetnünk, mert bizony úgy szokott az lenni nálunk, hogy a gyűlés harmadik napján a terem már kong az ürességtől. Kiss Áron püspök imádsággal nyitotta meg a gyűlést. Aztán a lojalitásnak hódolt a kerület, a mikor gróf Dégenfeld József főgondnok indítványára elhatározta, bogy a trónörökösnek, házassága alkalmából, a kormány útján szerencsekivánatait fejezi ki. Majd elparentálta Lukács Dániel volt heves nagykunsági esperest és szívesen üdvözölte s erősítette meg Szikszay Zoltán máramarosugocsai esperest. A tárgysorozat rendjén nagyérdekű kérdések merültek fel s nyertek beható tanácskozás után, részben vagy egészben megoldást. Az esperesi kar a lelkészi nyugdíjintézet felállítására adta be véleményes javaslatát. É szerint az intézet létesítésére szükséges jövedelmi források lennének : a kongnia, a domesztika, államsegély, gyámtőke és a tagok évi befizetései. A lelkészek jövedelmük V3

-át fizetnék belépő dijul, s az egyházak évi 2°/0

-os járulék befizetésére köteleztetnének. A javaslat az egyházmegyékhez küldetett le hozzászólás végett. Rendkívüli államsegélyben részesített a kerület, 50—50 koronával 34 lelkészt, 22 tanítót, összesen 58 folyamodót. Közalapi-segélyre ajánlott 100 egyházközséget 17,600 koronával és 3 belhivatalnokot 400 koronával. A ref. segélyegylet útján 77 egyház részesült 9050 korona segélyben. Hosszantartó és nagyarányú vitát idézett elő gróf Dégenfeld József egy indítványa, mely köznyelven a debreceni egyháznak ú. n. megrendszabályozását foglalja magában, voltaképen pedig a hatalmi érdekkörök összeütközésének a folyománya. A debreceni egyház ugyanis ősidők óta számos kiváltságot élvez. A debreceni alkotmányozó zsinat után a megalkotott egyházi törvények hatása alatt a debreceni egyházmegye és egyház között a felügyeletre nézve egy normatív egyesség jött létre 1883-ban. De azóta és a mellett is többször elkerülhetetlen volt az egyházmegye és egyház között bizonyos feszültség és súrlódás. A főgondnok most a következő indítványnyal lépett fel : »Utasítsa a Főt. egyházkerületi közgyűlés a debreceni egyházmegyét, hogy a debreceni egyházat ép úgy, mint az ezen egyházmegyébe bekebelezett többi egyházakkal teszi, vegye azonnal törvényes felügyelete és ellenőrzése alá, s ezen törvényes felügyeletet és ellenőrzést esperese és gondnoka útján gyakorolja; másrészről utasítsa a debreceni egyházat, hogyha netalán a debreceni egyházmegyével szemközt önállóságát fenn akarná tartani, szervezkedjék záros határidő alatt, a törvényben megállapított módozatok mellett külön egyházmegyévé, önként értetvén, hogyha a debreceni egyház az utóbbira határozná magát, azon ideig is, inig a külön egyházmegyévé való szervezkedés keresztülvihető lenne, a debreceni egyházmegyének, törvényeink értelmében, felügyelete és ellenőrzése alatt maradnaA javaslatot megokolta Zsigmond Sándor ; mellette szóltak : Tisza Kálmán, gróf Tisza István, Szele György, Erőss Lajos Dávidbázy János esperes véleményét óhajtotta hallani, a ki az egyesség pontozatainak bekivánását sürgette. A javaslat felett való döntés elhalasztását, s részben a puszta tényállás fölterjesztését, részben a debreceni egyházmegye és egyház véleményének is meghallgatását követelték: Kiss Albert, Thaly Kálmán, Domby Lajos, Némethy Lajos (a zsinatig kérte az ügyet halasztani), dr. Farkas Antal, Balogh Ferenc, Mezőssy Béla, Madarász Imre, Dicsőfy József, Ritoók Zsigmond, Horthy István, Simonffy Imre. Szavazatra kerülvén a dolog, a gyűlés az eredeti indítványt 28 szóval 21 ellenében elfogadta s ezáltal a debreceni egyházat a feltelt dilemma elé állította. Az eredmény alighanem az egyház decentralizácijóára fog vezetni, a mikor végkimenetelében, úgy gyakorlati szempontból, mint legfőképen a hivek belső hitéletére nézve nagyon üdvös lesz a hozott határozat. Igy hoz az Ur a keserűből is édeset elő. Az iskolák államosítása ellen nagy animozitással beszélt ZJray Imre és Padrali Sándor; féltő gonddal Ritoók és mások. Általán az egész gyűlés megdöbbent az államosítást kérő tömeges folyamodványoktól (csak a beregi egyházmegyéből egyszerre öt, hozzá oly nagyobb egyházközség, mint Mezőtarpa kéri az engedélyt az iskola államosítására). Ezek jórészét, véleményadás végett, az egyházmegyékhez tették le. A biróság ügyvitelére vonatkozó szabályzatot Ritoók Zsigmond vette erős bonckés alá, s kimutatta, hogy a szabályzat nem egyéb, mint a törvény ismétlése, s kifejtette : mik lennének tárgyai egy ügyviteli szabályzatnak. Ily szabályzat kidolgozására a kerület Ritoók elnöklete alatt egy, Puky Gyula, Márk Endre és Széli Kálmánból álló bizottságot küldött ki. A debreceni joghallgató ifjúság körében elharapódzott párbajozás megszüntetésére, az igazgatótanács javaslata alapján kimondta a kerület, hogy a mely főiskolai tanuló párbajozik, az intézetből kizáratik. Az ügyészi és rendőri hivatalok az esetleg megtörtént párbajok kiderítésére segítségül fölkéretnek; sőt az akad. igazgatóság a hírlapok útján is tudomást tartozik venni a párbajesetekről. Ideje is volt már az ily szigorú fellépésnek! A főiskolai anyakönyvtár ügye is élénk mozgalmat keltett. Tudvalevőleg azt is felszólították, hogy lépjen be az állami felsőbb szakszerű felügyelet alatt létesített orsz. könyvtári szövetségbe, a mely esetben számos előnyben részesül. Ettől némelyek megrettentek, mert az állami beavatkozásban az autonómiát látják veszélyeztetve. A beavatottak, s a dologgal ismerősök ellenben kimutatták az aggodalom hiábavalóságát, s ezzel szemben a könyvtárra háromolható nagy kedvezményeket. Az ügyet utóbb is a főiskolai igazgatótanácshoz utasították, hogy az orsz. szövetség föltételei alapján adjon véleményt. A főiskola korszerű fejlesztésére vonatkozó, s lapunk ban már ismertetett, terjedelmes és nagyfontosságú tanárkari szerves munkálatot az igazgatótanács ezúttal még csak bejelentette, a tavaszi közgyűlésre ad e tekintetben a gazdasági tanács meghallgatásával javaslatot. A gimn. igazgatók számára készített utasításokat, a tanügyi bizottság által jóváhagyott alakban a kerület elfogadta. Állami kaptafa. A formalizmus újabb békója. Egymásután szedjük fel ezeket a nyűgöket, mintha még nem volna elég a bürokratizmusból. Hát prot. szabadság ez? Nem a jó rendnek vagyunk ellenségei, de a jó rend neve alatt, a formák rendszerré avatásának. Ez öli meg a szellemet s csinál ügybuzgó, lelkes prot. emberekből száraz, pedáns, érzéketlen hivatalnokokat. A népiskolai tanügyi bizottság jelentése alapján a forgalomba bocsátott népiskolai olvasókönyvek felől olymódon határozott a gyűlés, hogy Csurka István és társainak, mint az olvasókönyv szerzőinek a 2300 korona