Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-25 / 47. szám

ISKOLAÜGY. A gimnáziumi tanterv-revizió kérdéséhez.* Vélemény az egyetemes tanügyi bizottság előadói tervezetére a gimnáziumi tanítás-rendszert illetőleg. A Ref. Egyetemes Tanügyi Bizottság gimnáziumi tanításrendszer-tervezetének vizsgálatánál mindenekelőtt két elvi kérdés tisztázását tartjuk szükségesnek. Az egyik az önálló ref. gimnáziumi tanításrendszer alkotásának szükségességét illeti. Ugyanis jelen körülményeink között, midőn egyfelől az állam rendelkezése és vezetése alatt álló iskolák, kedvezőbb anyagi helyzetüknél fogva, domináló erővel irányítják a magyar közoktatás ügyét és jelenleg épen közeledést tanúsítanak a régi ref. tanterv felé; másfelől pedig ref. iskoláinknak is túlnyomó többsége, az állammal kötött szerződésnél fogva, az állami tanterv követésére kötelezte magát: méltán kérdésbe tehetőnek és megfontolandónak tartjuk, hogy vájjon célszerű és helyes dolog-e azt a néhány intézetünket, mely még államsegélyt nem élvez, csak valamennyire is önálló tanrendszer által kiszakítani abból a szellemi kapcsolatból, melyben a tanár-képzés közössége s ugyanazon célok szolgálata folytán továbbra is maradnia kell az államsegélyes testvéri intézetekkel, távolabbi fokon pedig az állam rendelkezése és vezetése alatt álló iskolákkal? Nem az országos törvényekben biztosított autonomikus jogainknak feladására akarunk ezzel célozni. Elismerjük, sőt hangsúlyozzuk, hogy reformált egyházunknak létérdeke, hogy befolyást gyakoroljon azoknak az intézeteknek a szellemére, a melyek intelligens közönségét nevelik s a melyeknek fenntartására annyi anyagi áldozatot hoz. Ennek a befolyásnak érvényesítésére azonban ma már nem elegendő az önálló ref. tanrendszer, mert ennek úgyis csak az államsegélyt nem élvező iskolákban volna érvénye, mig az államsegélyes gimnáziumok e tekintetben jóformán kisiklanának egyházunk befolyása alól. Másfelől pedig nem is alkotható oly tanrendszer, mely a tananyag megválasztásában az állami tanterv követelményeinek, meg az egyházias nevelés érdekeinek is egyaránt megfeleljen, mert ez okvetlenül túlterhelésre vezetne. És véleményünk szerint nem is a tanrendszer, hanem a rendszerbe a tanár által öntött elevenítő lélek biztosíthatja legjobban a nevelés irányát. Már pedig a nevelés szellemének irányelvei sokkal részletesebben és behatóbban foglalhatók egy céltudatos »Utasítás« keretébe, mint akármiféle tanrendszerbe. A mi nézetünk azért az volna, hogy iskolai autono* E »Véleményt«-t kecskeméti ref. főgimnáziumunk tanári testülete azzal a célzattal küldötte be lapunkhoz, hogy mielőtt a tanterv-revizió kérdése az egyet, tanügyi bizottságban érdemlegesen tárgyaltatnék, az, az eszmék tisztázódása végett, megelőzőleg egy kis hírlapi mozgalmat támaszszon. Szivesen adunk azért neki helyet, és a hozzászólásokra készséggel ajánljuk fel Lapunk hasábjait. Szerlc. mikus jogaink fenntartása mellett, sőt épen e jogra támaszkodva, mondja ki legfőbb egyházi hatóságunk, az Egyetemes Konvent az állami tantervnek kötelező használatát minden gimnáziumunkban; és azután készíttessen egy, a protestáns nevelés elveit és követelményeit lehetőleg minden humán tárgynál kidomborító, de egyébként a tanítás egész rendszerére kiterjedő »Utasítás«-t, a melynek méltó figyelembevételére s ily módon a protestáns szellemű nevelés biztosítására kötelezhetné államilag segélyezett intézeteinket is. Ebbe az »Utasítás«-ba felvehető volna az Egvelemes Tanügyi Bizottság előadói javaslatának prof. vonatkozású tananyag-meghatározásából is annyi, a mennyi az állami tanterv kereteit nem bontja meg és az ott kitűzött cél elérését nem kockáztatja. Hogyan és milyen terjedelemben ? — kitűnik az alábbiakból, az egyes tantárgyak vizsgálatánál. Említettük fentebb, hogy ily, egyházi különleges érdekeinket is tekintetbe veendő »Utasítás* kibocsátására Egyetemes Konventünket tartjuk illetékesnek. Tudjuk ugyan, hogy az Egyetemes Tanügyi Bizottságnak ama kijelentése, mely szerint a Konvent határozza meg az egyes tantárgyakban az egész tanfolyan alalt elérendő célt és a megszerzendő ismeretek mértékét, mig a tantervet az egyházkerületek állapítják meg, összhangban van egyházi törvényeink rendelkezésével : mindazáltal nem habozunk kijelenteni, hogy a kerületek jogainak ez a, kétségkívül törvényszerű visszaállítására nagy és hátrányos visszaesést jelentene az eddigi, közel két évtizedes gyakorlattal szemben, mely a konventi tantervet tette kötelezővé hazánk minden ref. iskolájában, még az 1891/93-iki zsinati törvények életbe lépte óta is, habár e törvények 473. paragrafusának 2-ik bekezdése a tanterv megállapítását az egyes egyházkerületekre bízta. És épen erre a körülményre vonatkozik ama másik elvi jelentőségű kérdésünk, a melynek tisztázását jelen véleményünk kezdetén szükségesnek mondottuk. Nem tarthatjuk ugyanis, sem egyházunk és iskoláink érdekével, sem korunk egységesítő és összpontosító törekvéseivel megegyeztethetőnek annak a régi állapotnak a visszaállítását, hogy mást tanítsanak ugyanazon fokon a debreceni kollégiumban, mint a sárospatakiban ; hogy a kerületek határai ismét választófalként emelkedjenek fel testvér-intézeteink között, a melyeknek a közös cél szolgálata és egymás támogatása végett közös eszközökre s ezek között a tantervben is egyöntetűségre kellene törekedniök. Elszigetelni intézeteinket egymástól; megnehezíteni az egyik intézetből a másikba menő tanulók munkáját; rontani a kerületenként változó tantervből származó kellemetlenségek által a közönség jó véleményét iskoláink felől; különféleséget teremteni ott, hol eddig egység volt, 's bénítani ily módon az egyöntetűségből származó erőt: nem lehet feladata egyházi kormányunknak. Épen ezért ismételten hangsúlyozzuk, hogy az elmondottak tekintetbevétele mellett, s az eddigi gyakorlat