Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-04 / 5. szám

nak. Eszközei: a lelkész prédikálása a szószéken, a vallástanár oktatása az iskolában, édes anyánk gyengéd intő szava, az atyai tanácsok, a jó barát figyelmeztetései; sőt még a kis gyermek ártatlan gagyogása is taníthat minket. Más módjai: a természet csodálatosságának szemlélése, a világ dolgainak tudós ismerete, sok derék ember példaadása. Legfenségesebb eszközei azonban a Biblia könyvei, az evangéliumi iratok és lapok. Az említettek mindegyikéről sokat lehetne beszélni; de én ez alkalommal csupán a legutóbb említettekre, az evangéliumi lapokra kívánom a figyelmet felhívni. Evangéliumi lapok alatt oly folyóiratokat értünk, melyeknek célja az evangélium igazságait terjeszteni és az életbe belevinni. Mindenekelőtt az a kérdés merül fel, hogy vájjon ily irányú lapoknak van-e létjogosultságuk ? S vájjon van-e szükség reájok? E kérdésnél nagyon eltérők a vélemények. A hitetlenek ellenvetéseire nem is kívánok reflektálni; de sokan vannak még a magokat hívőknek állítók között is, a kik az evangéliumi igazságok terjesztésének ilyen módjával nincsenek kibékülve. Sokan ugy vannak az ev. igazságaival, mint sok gazdag a szegény emberrel. Szívesen látja a szegényt; de csak ha a templom ajtaja előtt találkozik vele. Olt nyájasan visszaköszön neki; még szóba is áll vele; talán még kezet is szorít; de ha máshol találkozik vele — akkor meg sem akarja ismerni. Sokan azt hiszik, hogy szeretik az Isten igéjét; pedig csak a templomban hallgatják szívesen. Ott talán fel is enged szivük dermedtsége; ott talán megmozdul bennük a vágyakozás Isten után; ott talán fel is tűnik előttük az Úr Jézus szelíd alakja ; — de mikor hazatérnek családi otthonukba, a víg cimborák társaságába, vagy a gyárba, műhelybe, irodába, akkor már nem szeretik, ha vallásos dolgokkal háborgatják őket. Ha nem is azért mennek templomba, hogy ismerőseikkel találkozzanak, vagy hogy szép ruháikat fitogtassák ; sőt még azért sem, hogy az ének szép hangjaiban, vagy a pap remek előadásában gyönyörködjenek, hanem igazán az Isten igéjét akarják ott hallgatni: mindennapi életükben erről az áldott igéről még sem akarnak tudni. Az ilyen emberek cseppet sem tartják kellemesnek, hanem ellenkezőleg zavarónak és kényelmetlennek, ha kezükbe akad egy ev. lap a maga komoly és feddő tartalmával. Ők vallásos életüket csak a templomra korlátozzák s azon kivül a vallás nagy dolgaival törődni kényelmetlennek tartják. De épen az így gondolkozók miatt szükségesek az evangéliumi lapok, hogy külsőleges, élettelen keresztyénségük benső, krisztusi életté alakíttassák át; hogy megtanulják, hogy a vallás és annak igazságai nemcsak a templomban élnek, hanem kell, hogy fundamentumát, mozgató erejét képezzék az egész életnek is. Egy másik ellenvetés szerint az evangélium magasan áll az elmúló századok felett; nem földből való és földi, hanem isteni dolog és épen azért annak terjesztésére nem szabad felhasználnia olyan profán eszközöket, mint a milyenek a hirlapsajtó. Az evangélium fenségéhez csak a templom méltó, nem holmi divatos eszközök. Ez az ellenvetés azonban egyáltalában nem állhat meg. Midőn az Ur Jézus a földön járt, ő az ö magasztos tanainak terjesztésére szintén felhasználta annak a kornak ismeretközlő eszközeit. A mit az Úr Jézus mondott és mívelt, az egészen más volt, mint a mit annak a kornak az emberei tanítottak és miveltek; annak a nagyságához, csodálatosságához és szentségéhez hasonló még sohasem volt eddig és nem is lesz soha ezután sem; de az eszközök, a melyekkel tudományát közölte, nem különböztek a kor divatos eszközeitől. Pld. az Íír elment a zsidók iskolájába tanítani, mint akár Izráel mesterei. Elment más alkalommal a zsinagógába az írást magyarázni. Népgyüléseket tartott, ha nem is teljesen a szó mai értelmében. Tanítványokat]!gyűjtött maga köré, s a míg velők járt a Genezáret partján vagy megpihent az olajfák ligeteiben, oktatta, nevelte, s azután szétküldötte őket a tartományokba, hirdetni az igazságot. Ezek és hasonlók mik voltak egyebek, mint ama kor modern eszközei. Hasonlóképen cselekedtek az apostolok is, a mikor nyilvános szónoklatokat tartottak a városok terein és a népet gyűlésekbe hivták. Az ifjú egyházak követeket küldöttek egymáshoz és leveleket váltottak. Az első keresztyének e levelei valóságos evangéliumi hírlapok voltak, mert egyik egyház átküldte a másiknak s a hívek feljegyezték reájuk élményeiket, szenvedéseiket és örömeiket; üldöztetésüket és győzelmüket; az egyes hívekre vonatkozó személyi híreket, kiváló eseményeket: intéseiket, tanácsaikat, vigasztalásukat és buzdításukat. E levelek az evangéliumi lapok tökéletes mintaképéül szolgálhatnak ma is. A Krisztus, az apostolok és az első egyház ez egybehangzó példája után nekünk is kötelességünk, hogy az összes rendelkezésünkre álló eszközökkel, még a legmodernebbekkel, is terjeszszük az Isten igéjét. Az eszmék terjesztésének, érlelésének leghatalmasabb modern eszközei a lapok. Fel kell tehát használnunk ez eszközöket; teremtenünk kell evangéliumi sajtót, evangéliumi lapokat. Evangéliumi lapokra van különösen szükség; mert a sajtó termékei között a lapok ma a legkelendőbbek. Az emberek úgy hozzászoktak ma már az újságok olvasásához, hogy szinte megkívánják, hogy a reggeli kávé mellett friss újság is legyen. Mohón olvassák, hogy mi történik közelben és távolban; s mivel minden lapnak meg van a maga pártállása vagy egyéni felfogása, a melylyel a viszonyokat és eseményeket megítéli és feldolgozza, — a ki folytonosan egy lapot olvas, az egészen akaratlanul magába szívja az újságíró gondolati s érzelmi világát és sok lényeges dologról ugy ítél. a miként azt kedves újságában olvasta. Ily módon a hírlapok hatalmas irányító befolyást gyakorolnak a közvéleményre; nem csupán a politikai, hanem a vallási és erkölcsi dolgokban is. A lapok ez irányító hatását kellene nekünk is felhasználnunk arra, hogy általuk tiszta keresztyéni alapokon nyugvó közvéleményt teremtsünk és a nagy közönséget az evangélium igazságainak befogadására rá bírjuk. A cél, melyet el kell érnünk, kettős. Egyfelől elő kell készítenünk az Isten igéje számára az utat az emberek szivéhez ; másfelől arra kell törekednünk, hogy az evang. igazságai alkalmazást nyerjenek az életben. Az evangéliumi lap előkészítheti az Isten igéje számára az utat, ha okosan számításba veszi az emberi lélek természetét. Még a vallástalan és a közönyös ember szive legmélyén is ott van a hit gyökere; csak öntözgetni élesztgetni kell, és sudár növény szökken fel a kis gyökérből. Egy költő az emberi szivet hangszerhez hasonlította, melyen ha eltaláljuk a kellő hangokat, gyönyörű zene zendül meg, míg el nem találva csak értelmetlen zűrzavar hangzik! Az evangéliumi lapok cikkeinek keresniök kell a hitnek ama gyökerét, hogy feleleszszék, nagyra növeljék; próbálgainiok azokat a hangokat, a melyekből Istent magasztaló zsolozsma alakul. A jó evangeliumi lapra teljesen ráillenek a felolva-