Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-18 / 46. szám

KÜLFÖLD. A skót »Free-« és a »United Presbiterian-Church« egyesülése. Foly ó évi október hó 31-én, a reformációi emléknapján Skócia fővárosában, Edinburghban nagyjelentőségű és históriai fontosságú esemény játszódott le, a melv kétségtelenül nagy kihatással leend mind a skót, mind az angol protestantizmus további életére és fejlődésére. E nagy esemény a skót »Free-« és a »United Presbiterian-Churchc-nek egy egyházzá egyesülése volt, a mely megszüntetvén a két egyház eddigi különállását, a »United Free-Church« név alatt olvasztotta őket egy«yé. E nagyfontosságú egyháztörténeti eseményről, azon viszonynál fogva is, a melyben magyar református egyházunk a volt Free-Church-csel állott esztendők hosszú során át, a mennyiben lelkészeink egész serege élvezte az egyház jótéteményeit az edinburghi New-College-ban, — szükségesnek tartjuk lapunkban is megemlékezni. Mind a »United Presb;

tenan«, mind a »Free Church« kialakulása a skót államegyház, az úgynevezett »Established Church« mellett, hosszú küzdelmeknek és a skót független egyházi törekvéseknek volt az eredménye. Történetükből félemlítjük a következő fő momentumokat. A mikor Anna királynő 1711-ben visszaállította az államegyházban a patronátust és ezzel függésbe hozta az egyházat, úgy az állammal, mint a földesurakkal szemben: azonnal megindultak a mozgalmak az egyház függetlenítésére, a melyek azonban benn az egyházban célra nem vezetvén, megteremtették a független érzelműek különszakadását és külön egyháztestté szervezését. Az első ilyen különszakadás, a független presbiteri elvek hangoztatasa mellett 1733-ban történt meg Ebenezer Erskine, Alexander Moncrief, William Wilson és James Fisher vezérlete alatt és megteremtette a »Secession Church «-ot. 1752-ben egy újabb különválás következett be Thomas (íillespie vezérlete alatt, a ki az ú. n. »Rilief Church« megalapítója lett. A harmadik és a legnagyobb jelentőségű különszakadás, tiz évi nehéz küzdelem után 1843-ban történt meg, a melynek a »Free-Church« köszönte létrejövetelét. E szakadásokat nem dogmatikai, hanem csak egyházkormányzati okok hozván létre, s hittani tekintetben semmi különbség sem levén, sem magok az elszakadt egyháztestek. sem ezek és az államegyház között,— mindig fenmaradt a lehetősége a szabad presbiteriánusok egyesülésének. Erre nézve meg is indultak a törekvések már a jelen szazad közepén, s arra vezettek, hogy a Secession Church és a Relief Church 1847-ben egyesült egymássá), s mint ilyen a »United Presbitérian-Church« nevet vette fel. 1863-ban pedig felmerült a United Presbiterian és a Free-Church egyesítésének gondolata is. A gondolatot a United Presbiterian Church ápolta a legmelegebben és igyekezett volna azt realizalni is, azonban ez még akkor lehetetlen volt. Le is került a hivatalos napirendről; de a leányzó nem halt meg, csak aludt. A két egyház legkiválóbb férfiai csendesen érleltek a gondolatot; igyekeztek a két egyházat az egyháztársadalmi s a missziói téren egymáshoz mind közelebb hozni, — s ennek következtében mind sűrűbb, barátságosabb és szorosabb lett az érintkezés közöttük. E testvéri érintkezés oszlatgatta a kételyeket, lágyftgatta a sziveket, s mind inkább belátására vezetett annak, hogy miután a két egyház között sem dogmalikai, sem egyházkormányzati tekintetben semmi különbség sincs, s egyik épen oly tiszta presbiteriánus és szabad egyház, mint a másik: a különélésnek és az egymással versenyzésnek nincs semmi értelme, hanem egyesülniük kellene. Ezt a mind inkább általánossá való meggyőződést aztán valóságos szükségességgé érlelték az utolsó évtizedek néphullámzásai. A század elején Anglia lakosságának körülbelül csak egyharmada élt a varosokban, kétharmad pedig falusi és pusztai lakos volt. A vidéki gyülekezetek népesek, erősek voltak ekkor, s képesek voltak a függetlenséggel együtt járó egyházi terhek hordozására. A század második felében, különösen pedig az utóbbi évtizedekben azonban lényegesen átalakult a helyzet. Az ipar és kereskedelem óriási kifejlődése mind inkább a varosokba tömörítette Anglia lakossagát, úgyhogy ma máiegészen megfordított az arány a népesség eloszlásában, mint volt a század elején. Ma már a lakosságnak kétharmada él a városokban és csak egyharmada a vidéken. E megfordított arány következtében egész természetes volt a vidéki gyülekezetek elnéptelenedése, meggyengülése és a nagy egyházi terhek hordozására való képtelensége. A vidéki gyülekezetek e meggyengülése nemcsak a helyi egyházakban okozott fennakadást, hanem a közös nagy egyházi feladatok megoldásában is; a miért is 1896-ban újra felszínre került a két egyház egyesítésének gondolata. A két egyház legjobbjai karoltak fel az eszmét; agitaltak mellette szóval és tollal, a hivatalos egyházi gyűléseken, az egyháztárgadalmi téren, a minek meg is lett az az első biztató eredménye, hogy a két egyház hivatalosan is foglalkozott az egyesülés kérdésével; ahhoz elvben hozzájárult, s annak érlelésére egy közös bizottságot küldött ki néhány évvel ezelőtt. Ezzel a kérdés a komoly tárgyalás stádiumába került, s most már foglalkoztak azzal az egyes gyülekezetek is. Az érlelés e munkája nem volt ugyan könnyű, különösen a Free-Church gyülekezeteiben, inert sokan vonakodtak az egyesüléstől, sőt néhányan határozottan a különállás fentartását kívánták ; de az eszme mind több hivet hódított, meg a maga részére, úgy hogy végre elérkezett az idő a két egyház egyesülésének hivatalos deklarálására. Ez meg is történt nagy ünnepélyességgel f. évi október hó 31-én, a mely tény a két egyháznak 1700 hazai és 2000 külföldi gyülekezetét egyesítette egy testte. Október 30-án külön-külön jött össze a két egyház Assembly-je s letárgyalta és elfogadta az egyesülés hivatalos kimondását magában foglaló Uniting Act-ot. A United Presbiterian-Church szinodusának elnöke dr. Mair, a Free Churché dr. Ross Taylor volt. Az egyesülésre vonatkozó indítvány megtétele és az azt tamogató hivatalos beszédek elhangzása után megtörtént a szavazás. A United Presbiterian szinódus egyhangúlag, egy szó ellenmondás nélkül elfogadta az indítványt; a Free-Church assembly tagjai közül azonban 27-en ellene szavaztak az egyesülésnek s ezek, valamint az általok képviselt gyülekezetek is, mint külön Free-Church kívánnak maradni. Remélhető azonban, hogy rövid idő alatt ezek is csatlakozni fognak az egyesült egyházhoz. Az egyesülés külön-külön elfogadasa után annak hivatalos deklarálása és az egyesülésről szóló okmány aláírása másnap, október 31-én történt meg. A kél egyház képvií-elői külön-külön jöttek össze e nap reggelén gyűléstermeikben és innen indultak ünnepélyes menetben a közös gyűlés helyére, a Waverly Markét-Hall-ha. Az előre történt megállapodás szerint a két impozáns menet Edinburgh legszebb utcáján, a Princes Streeten, a Royal Institution előtt találkozott össze, s innen egyesülve vonult fel a közös gyűlés helyére. Dacara. hogy szakadt az eső, az utcák és terek, a melyeken átvonult az impozáns