Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-18 / 46. szám

szállási igazgatónak, dr. Pallagi Gyulának: »Mit tanultak 100 év előtt ?* cimü tanulmánya, melyet »A kis Vjj Szállási Reformata Szent Ekklésiának Fiúi és Leányi Oskoláiban lévő Tanítók számára készíttetelt Jegyzőkönyv* alapján állított össze. Az igazgatók megnyitó beszédeiből különösen tetszik nekem a karcagi gimnáziumnál Horváth, Ferenc igazgatónak a beszéde, melyben a valláserkölcsi nevelés szükségességét hangsúlyozza, és pedig oly erővel, olyan szép szavakkal, olyan példák felállításával, hogy olvasásakor igazi örömet éreztem szivemben. A Krisztus lelkétől áthatott vallásos ember, s a tanítványok javáért buzgólkodó tanár nyilatkozik minden szavában. »Hogy az iskola az erkölcsinevelés céljának megfelelőleg legyen berendezve, — mondja többek között, — ez a nevelés és oktatásügy intézőinek feladata. És pedig nem könnyű feladata ! Mert az erkölcsi nevelés céljának szolgálatában kell állania, s azt kell szem előtt tartania, kezdve az épületen, berendezésen, — mindennek ; rendtartásnak, iskolai kormányzásnak, tanárképzésnek, s tantervnek egyaránt. Az ötletszerű intézkedések sehol, de különösen a nevelés körében, nem vezetnek igazi sikerre*. Más helyen: »A humánus tárgyak előtérbe állításával az erkölcsi törvények, vallásos igazságok, erények szemléltetése, világos és teljes átértése levén célunk, mivel életet csak élet kelthet, élő személyeken, az illető anyag körében szereplő személyeken tárja az oktatás a növendekek elé, s fejtse, magyarázza meg a vallási s erkölcsi igazságokat. A vallási és erkölcsi élet terén ott áll Krisztus, mint vallási és erkölcsi eszmény; körülötte s mellette a nagy apostolok, vallásújítók. A történelemtanítás is csak akkor tölti be igazán nevelő szerepét, hogy ha a nemzeti, vagy az általános történet korszakos alakjainak lelkébe világít be, s ha azoknak életén és példáján mutatja fel s ismerteti meg a növendekkel, hogy mi az igaz hazaszeretet, hogy kell élni, s hogy kell tudni meg is halni a hazáért, a polgári vagy vallási szabadságért*. A hol a tanárok ilyen irányelvek alapján tanítanak, ott igazán jó helyen, rnert mindenkor templomban vannak a tanítványok! A hazafias és valláserkölcsi nevelésre mindenütt nagy súlyt helyeztek. Hazafias ünnepélyek tartattak, hogy már a gyermekszívben meggyökereztessék azt a tiszta honszerelmet, mely a magyar kálvinistákat mindenkor lelkesítette és jellemezte. Több helyen rendes ifjűsági istentiszteletet is tartottak ; de kár, hogy azt nem rendszeresítik minden iskolában. Ma már annyival könnyebben megvalósítható volna az, mert minden gimnáziumban van rendes vallástanár, a kinek hivatása, de egyszersmind kötelessége is volna, hogy a gondjaira bizott növendékek lelkében az istentiszteleteken is ébreszsze és erősítse a vallásos érzést és felekezeti öntudatot, a melyre nagyobb szükségünk van, mint volt bármikor. K. TÁRCA. Politika és morál. (Folytatás és vége.) A feladat tehát ez volna: ragaszkodni a fennálló joghoz, mint az erősebb önkényének korlátozásához; — egyúttal azonban a valóság iránti érzékkel felismerni a viszonyok és szükségletek változásait, melyek csakis a legvégsőbb esetekben követhetik a fenálló jogrenddel szemben azt a maximát: salus populi suprema lex! Pauhen szerint a nagy államférfi rendkívüli adománya, »dass er die schmale Lienie der Rechten und Nothwendigen mit divinatorischem Taet trifYt, und trotz aller Versuchung von dieser und aller Einsprache von jener Seite seinen Weg geht*. A merev formalista jogásznak nem fog tetszeni, és viszont a morál formalista képviselőinek is vissza fog tetszeni az, ha azt mondjuk, hogy a politikában nem járhatunk el az érintkezés morális szabályai szerint, a mint azokat p. o. követjük a magánéletben, a családban, baráti körökben stb. A küzdelem mellett nem lehetünk kedvesek, szeretetreméltók, bizalmasok, nyíltak és őszinték. Azt lehet követelni, hogy ne legyen küzdelem; — de ha már megvan, s ugylátszik az emberi természettől s a nyilvános élettől elválaszthatatlan az, nem vehetjük el annak természeti törvényét. A politikai élet küzdelmeiben mindig a játék s a kereskedelmi érintkezés szabálya áll fenn, mert mindenki azon van, hogy a maga dolgát célhoz juttassa. Fel fogja használni az ellenfél gyengeségeit és szövetségesek után fog látni ellenfelének gyengítésére. Jézus sem tekintett a farizeusokkal és főpapokkal folytatott küzdelmeiben arra, a mi eljárásukban relatíve jogosult volt, hanem igenis kérlelhetlenül földerítette vétkeiket és gyarlóságaikat. Természetes, hogy ennek is határai vannak, s hogy az elkerülhetetlen át nem mehet a tisztességtelenbe és a szofisztika és praktika haszontalan eszközeire. De ezeket a határokat nem lehet merev formákkal megvonni, hanem csakis erkölcsi tapintattal meghatározni; mert a mi az egyikkel szemben talán lehetséges vagy megengedhető, az a másikkal szemben talán már helytelen eljárás volna. E tekintetben Puulsen azt az általános elvet állítja fel: »Rede und handlé so, dass du die vorhandenen Spaltungen zwar nicht verdeckst, aber auch nicht mutvillig vertiefst, vielmehr ím Sinne der Herstellung von Eintracht und Vertrauen wirkst*. Nem lehetsz mindenkor nyilt és őszinte, de óvakodjál »vor politischer Hrunnenvergiftung*. S aztán azt is figyelembe kell vennünk, hogy az igazság elhallgatása még nem azonos annak megtagadásával. Áll ez különösen azokról, a kiknek részén a hatalom van. A, gyengébbnél, mivel lehet, hogy az az egyetlen fegyvere, inkább meg van engedve a csel é3 a rászedés. A hatalom bírása ellenben az igazságra kötelez. A közélet morálját mi sem rontja meg annyira, mintha maga az államhatalom, vagy annak hordozója, a kor-