Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-04 / 5. szám
korán felismerve, soha ne akarnának olyat, ami egyéni életükre káros, a társadalomra nézve pedig veszedelmes lehet. De hát az iskolákban keveset, vagy épen semmit sem törődnek az akarat fejlesztésével és erkölcsileg jó irányba terelésével. Az akarat gyengesége, az erkölcsi önuralom hiánya jellemzik a mai kort általában. A fölismert és megkezdett jó útról sokakat eltántorít egy csábító szó, az anyagi haszon és más önzü érdek és csak igen ritkák az igazi, kiforrt nagy jellemek, a kik erős, edzett akarattal küzdenek a fölismert jó diadaláért. És ez természetes is. Akinek nincs a jóban erős akarata, a ki a szépet és igazat nem magáért a szépért és igazért akarja; az, mint gyenge nádszál, hajlik hol ide, hol oda; attól a jóért, igazért való hü és önzetlen küzdelmet hasztalan várjuk. Az ilyenek erkölcsi ellenállása az első csábításnál megtörik ; mert nincs leikökben szilárd alap, a melyen megállhatnának. Ma oly kevés az igazi nagy jellem s a tudományosság és műveltség haladásával épen nem fejlődnek arányban az igazi nagy emberek, a kik példányképekül szolgálhatnának. Ennek legfőbb oka az, hogy a tudománynak, az ismereteknek rohamos fejlődésével nem igyekeztünk öszhangba hozni a lélek érző és akaró tehetségét. Az ismereteknek roppant halmazát akarjuk felöleltetni gyermekeinkkel; az értelmet túlterheljük, az ismerő tehetséget tulostúl fejleszteni akarjuk, de elfeledjük, hogy a gyermek, a fejlődő ember érző és akaró lény is, és hogy a jellem kialakulásához nemcsak ismeretek kellenek, hanem a sziv érzelmeinek nemes irányban való fejlesztése és az akaratnak a nemes érzelmek által elhatároztatása is. Ez az oka korunk jellemgyengeségének, erkölcsi akarat-hiányának. S ezen a téren sok mulasztás terheli mind a családi, mint az iskolai képzést. Ma a szülők legnagyobb része megelégszik azzal,] ha gyermekeik elsajátítják az intelligencia látszatához szükséges ismereteket, a társaságban való forgolódás rutinját; — az iskola megelégszik azzal, hogy növendékeivel közölje az általános műveltségre vagy a megélhetésre tartozó ismereteket; — de mindkettőnél hiányzik a tanítás mellől s a tanításból az érzelmi és akarati nevelés. Némely tantárgyak szólnak ugyan az érzelmekhez s impulzusokat adnak az akaratnak is, pl. az irodalom és a 'történelem ismertetése ; de a tanítás egésze nem az érzelmi és akarati alapokon nyugszik, nem erre irányul, hanem általános jellegében csak érzelmi, az észhez, okossághoz szóló. Ily módon a mai nemzedék szerez ugyan tudományt és ismeretet, szerez rutint a társaságban való forgolódáshoz ; de lelke kincsei nélkülözvén az igaz alapot, csak a levegőben lógnak s az egyéni s a társadalmi önző érdekek különböző szelei által könnyen hajtathatnak az erkölcsiséggel, az igazi jellemmel meg nem egyeztethető felhasználás mezejére. Önerejében elbizakodva s önző vágyait betölteni akarva, a mint vágyai hirtelen váltakoznak, úgy változik akarata is, s midőn hajótörést szenved s célját el nem éri: akarata vagy egészen ellágyul és tehetetlen lesz, vagy még roszabb irányt vesz, s magának s övéinek átkává, kárhozatává válik. Hogy ezen a jellemgyenge és züllött viszonyokon változtathassunk, vissza kellene térnünk családi és iskolai nevelésünkben a régi, igazi alapokra, a melyeken állva a mult nagy alakjai állottak s lelkökben felépültek. Vissza a nemes érzületi neveléshez, az erkölcsi akarat fejlesztéshez. E célra felhasználható ugyan minden ága a tudománynak és ismeretnek, mert mindnyájában felmutatható a szép, az igaz, a jó, s ezeknek a lélekbe bevitele által nemesen irányítható az akarat is; de mégis az érzelmi és akarati nevelés leghatalmasabb eszköze a vallás, s a vallások között a Krisztus tudománya. Ennek érzelemtisztító, akaratfejlesztő erőit kellene bevinni családi és iskolai nevelésünkbe egyaránt; mert erkölcsi akarat, erkölcsi jellem vallásos alapok nélkül ki nem fejlődhetik sohasem. A független morál és a független akarat csődjét megmutatja korunk jellemgyengesége és a bűnöknek körülöttünk hullámzó tengere. Lássuk be azért, hogy tévesztő útra tértünk, s térjünk vissza arra, a melyen a mult nagy jellemei jártak és képződtek: a valláserkölcsi alapokon nyugvó neveléshez. Vigyük be gyermekeink lelkébe Isten szeretetét, örök törvényeinek megbecsülését; az önmagában jót, szépet, igazat; a tökéletességre törekvés szent vágyát; a meg nem rendülő hitet; az önmérséklést, lemondani tudást, az emberek megbecsülését, s a mikor ezekkel áthatottuk, megtermékenyítettük az érzelmeket, támaszszunk azokból erkölcsi akaratot, a mely szilárd, önzetlen s a mely nem határozódik el soha másra, csak az Isten törvényei szerint való akarásra. Az akaratnak ily valláserkölcsi alapokra fektetése s azokon való kifejlesztése szülheti ujjá társadalmi, politikai és egyházi életünket. Ne késsünk azért neki fogni a munkához; de indítsuk sarlóinkat az aratásra, mert a gabona immár megérett és az aratni való bizony hogy sok. Keresztesi Samu. TÁRCA. Terjeszszünk evangéliumi lapokat!* II. Tim. 2:24—26. A felolvasott igében az apostol tanításra buzdítja az Úr szolgáit. Nemcsak a papokat, kiknek az Isten tisztelete hivatalos foglalkozásuk, hanem minden keresztyént, a ki szívében igazán Urának vallja az Urat, legyen bár az illető gazdag vagy szegény, öreg vagy fiatal; kereskedő iparos, lelkész vagy jogász. Minden keresztyén hivatva van a keresztyéni tanításra, a mely alatt nem az ismereteknek iskolaszerű oktatását kell értenünk, hanem az ellenkező értelműek alázatos felvilágosítását, a végből, hogy megtérjenek. Az ilyen tanításnak sokféle eszközei és módjai van* Felolvastatott a Lorántffy- és az Ifj.-egyesület által rendezett vallásos estélyen, január1 10-én.
