Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-18 / 46. szám

tanítsatok meg minden népeket«, »prédikáljátok széles e világon minden népnek az evangéliumot«, »a házak fedeléről is hirdessétek azt«. — Az evangélium lelkes hirdetésére magyar hazánkban különösen nagy a szükség és sok az alkalom. Ezerek és ezerek botorkálnak a vakhit szürke ködében s a hitetlenség sötétségében. Tömérdek a hitetlenek, a csak névleges keresztyének száma. Sok oldalú itt az egyesek és a nemzet erkölcsi elerőtlenedése. Ezeket mind vissza keltene vezetni az evangélium életadó és életfrissítö kútfejéhez, hogy életre támadjanak. Mikor ébred a magyar protestantizmus e nagy keresztyén és legfontosabb nemzeti missziójának tudatára? azt én nem tudom. De reménygerjesztő jeleket látok a szellemi látóhatáron. Ila a Los von Rom jelszó Ausztriában komoly és mélységes evangelizáló mozgalmat tudott teremteni, a melynek már közel húszezer evangéliumi áttérés, 35—40 új gyülekezet és csaknem 100 új lelkészi állás a látható gyümölcse ; ha Franciaországban épen napjainkban úgy dolgozik az evangéliumi kovász, hogy harmadfélév alatt 316 plébános, több ezer laikus tért a pápa felekezetéből a Krisztus anyaszentegyházába; ha az utolsó 25 év alatt az evangéliumi protestantizmus általános növekedési arányszáma pár százalékkal immár túlszárnyalta a róm. kath. egyház szaporodási arányszámát; ha a pogány misszióban az evangéliumi hittérítés az utolsó tizév alatt felülmulta a római katholikus hittérítést; ha az evangéliumi belmisszió az elvhű protestáns egyházakban a lelkek hitre ébresztésében és erkölcsi megmentésében immár elébe vágott a római egyháznak : miért ne volna lehetséges a jelenleg mutatkozó vallási érdeklődés fokozódása mellett Jézus magyar egyházában is olyan hitébredés, hogy százados mulasztásaink rohamos kipótlása és ellankadt egyházi erőnknek az evangéliumból való megújítása mellett az említett nagy keresztyén és nemzeti célokra is fel tudjunk emelkedni lelkünkben és akarjunk áldozni munkát, erőt és pénzt is? A kit az evangélium ereje áthat, nagy dolgokra képes az az egyén, az az egyház, az a nemzet; csak ki kell előbb bontakozni a római rendszer polyp karjai közül és visszatartás nélkül az Ür Jézusra bíznia magát. Sz. F. Nézzük az érem másik oldalát is! Felolvastatott a vértesaljai egyházmegye szeptember hó 5-én tartott egyházi értekezletén. (Folytatás és vége.) VI. De itt is egy más bökkenőre akadunk. Arra t. i., hogy igaz ugyan az a mondás, hogy »ereseit sub pondere palma«, hogy a pálma nő a teher alatt: ámde az az anyagi teher, mely a magyar protestantizmus eddig oly életerős fájára hova-tovább nagyobb erővel nehezedik, — az már oly túlságos, hogy alatta anyaszentegyházunk e féltett pálmája előbb-utóbb összeroppan. — Hát egykét szót erről is kell még ejtenem. Miután pedig már benne vagyunk a statisztikában, hadd beszéljenek itt is a számok. — Sajnos azonban, hogy a magyar prot. egyház s illetőleg a református egyetemes egyház anyagi helyzetét csak megközelítőleg is híven feltüntető statisztikai kimutatással ez idő szerint még nem rendelkezünk. Csak azokra az adatokra szoritkozhatom tehát, a miket egy szorgalmas tudósunk (dr. Bartha Béla) az Egyetemes egyházi névtár alapján az 1885-ik évről összeállított volt (Prot. Szemle. 1890. 592. 1. Statisztikai tanulmányok a magyar protestantizmusról). Bartha Béla kimutatása szerint a ref. egybáz egyetemét képező 1980 eklézsiának 1885-ben az összes készpénzbevétele mintegy 2 és fél millió frtra, terménybeli jövedelme mintegy fél millió forintra rúgott, vagyis összes évi bevétele mintegy 3 millió frt volt. De ez összegbe nincsenek beleértve sem a papi, sem a tanítói fizetések, azok t. i., miket az egyházak e belső hivatalnokai közvetlenül a hívektől kapnak, a mely szolgáltatásokkal együtt az egyházak egy évi bevétele bizonyára a 4 milliót is fölözi. Hogy e sok millióból mennyi teher esik egy-egy ref. családra? — azt szám szerint ugyan kimutatni nem tudom, de annyit igenis mindannyian tudunk, hogy pl. Felső-Baranya legtöbb gyülekezetében a hivek egyházi adója az állami adóknak 100, 200. sőt 300%-át teszi. Annyit mindannyian tudunk, hogy mig a dús földi javakkal ellátott római kath. egyház hívei aránylag vajmi csekély, igen sok helyütt pedig úgyszólván semmi egyházi adót nem fizetnek: addig a csaknem kizárólag a maga erejére utalt magyar prot. egyház tagjai, bármelyik részét lakják e hazának, mindenütt jelentékeny, számos helyen pedig tetemes egyházi adó fizetésével tudják csak jól-roszul fentartani egyházukat. S nem kell felednünk, hogy a rendes egyházi adószolgáltatáson felül a gyülekezetek túlnyomó része még, önkénytes adomány cimén is mily tekintélyes összeggel áldoz évenként oz Úr oltárán, Istennek dicsőségére! Az én lelkem határtalan csodálattal telik el, valahányszor hallom vagy olvasom, hogy ebben vagy abban a kicsiny egyházban, például az egy telekkel biró református gazdára 100, 200, sőt több száz forint volt kivetve abból a sok ezer frt költségből, a mibe egy új iskola vagy új templom építése került. . . . Csak egy példái a sok közül, a mi 91*