Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-11 / 45. szám

Ezt a nagy tanuló sereget az intézet jó hirneve gyüjté össze, s a kik oda viszik gyermekeiket, nem is hiába teszik meg a nagy kiadásokat, mert a gondos, lelkiismeretes tanítás, nevelés és a szép eredmény gazdagon kárpótolják őket. A másik mozzanat, mit a belső tanulmányi rendből meg akarunk említeni, az az ifjúság vallás-erkölcsi nevelésére vonatkozik, mely ennél az intézetnél kiváló gond és figyelem tárgya. Az evangélikus vallású tanulók minden vasárnap istentiszteleten vesznek'részt, még pedig, mivel a helyi gyakorlat szerint magyar nyelvű istentisztelet csak minden második vasárnap van, ezért mikor magyar istentisztelet nincs, a vallástanár tart az összes ágost. tanulóknak ifjúsági istentiszteletet a kis templomban. A mely vasárnap pedig magyar istentisztelet van, az V—VIII. osztályos ág. tanulók ezen vesznek részt, mig az I—IV. osztály ágost. tanulóinak ugyanekkor a vallástanár tart gyermek-istentiszteletet bibliai magyarázattal. A templomgyakorlás felügyelő tanárok részvételével történik és részt vesznek ezeken az istentiszteleteken a többi helybeli középiskolákba járó evangélikus tanulók is, valamint együttesen szoktak részesülni az úrvacsorában is. Említésre méltó még azon körülmény, hogy a konfirmált tanulók a tanári karral együtt okt. 31-én és jún. 8-án az úrasztalához szoktak járulni. Ez a két nap iskolai szabad nap. Végig tekintvén most már cikkeink sorozatán, úgy találjuk, hogy a pozsonyi evang. liceum működésére teljesen találnak a német klasszikus költőnek, Göthének mottóul vett szavai: Majd kutatva, majd faragva, Mitse' hagyva fél- s darabba'; Régit hiven megőrizve, Újat íogva közbe-közbe; Tiszta céllal, kinyilt szemmel: — Megy valamire az ember! Kutasson, faragjon ; régit hiven megőrizve s újat fogva közbe közbe ; tiszta céllal, kinyilt szemmel működjék továhbra is a pozsonyi evangélikus liceum, hasznára a haza közművelődésének és dicsőségére a magyar protestantizmusnak ! Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, ev. ref. főgimnáziumi tanár. BELFÖLD. Naplójegyzetek. — Emlékezés a M. P. I. T. pozsonyi vándorgyűlésére. — (Folytatás.) A közgyűlés, mely jó sokáig tartott, bevégződvén, a belváros aszfaltozott csinos főutcáin keresztül a Duna partjához közel fekvő Magyar Király szálló felé tartottunk, s annak dísztermében jöttünk össze ismerkedő társasvacsorára. Itt tűnt ki, hogy mily szép számmal vagyunk s hogy ép e miatt az »ismerkedés« nem kis feladat. Nem tudom, más társaságok összejöveteleinél hogy megyen ez az ismerkedés, hogy van-e ennek valami praktikus módja ? de csakugyan kívánatos volna, hogy ha már oly különböző tájakról összegyülekezünk, legalább szinről-szinre láthassuk és meg is ismerhessük egymást. Persze, ha évrőlévre minden vándorgyűlésén ott lehetnénk, utoljára a lehető legszélesebbre terjedne ki ismeretségünk köre. De hányan lesznek ily szerencsés helyzetben ! A mi engem illet, áldom Istenemet, hogy idáig még egyik vándorgyűlésünkről sem maradtam el; ott lehettem mind a négyen. De mindössze csak lieten vagyunk, kik ezzel a szerencsével dicsekedhetünk, és pedig Hegedűs Sándor elnökünk s Szöts Farkas titkárunkon kivül: Varga László alsó-némedii, Foldváry László váchartyáni, Zoványi Jenő tisza-földvári lelkészek és Masznyik Endre pozsonyi theol. akad. igazgató. Valamint többen vannak, kik már három vándorgyűlésünkön vehettek részt ; ezek az én feljegyzésem szerint a következők: Gyurátz Ferenc egyházi elnökünk, Antal Gábor, Bartók György püspökeink, Révész Kálmán, Bodor Géza espereseink, Szabó Aladár, Kecskeméthy István, Csiky Lajos, Antal Géza, Stromp László, Benke István tanáraink, Mezei János, Zajzon János lelkészeink, Hornyánszky Viktor és Bendl Henrik világi tagtársaink. Megengedem, többen is lehetnek ebben a kategóriában, a kikkel azonban nem lehettem szerencsés találkozni, de az itt felsoroltakra nagyon jól emlékszem. Hogy azonban az érdeklődés folyton-folyvást nő tagtársaink részéről, arról örömmel győződtem meg mostani összejövetelünk alkalmával, midőn lépten-nyomon olyan ismerősökre akadtam, a kiket egyik vagy másik vándorgyűlésünkön már ott láttam egyszer, s a kik most ime leküzdhetetlen vágyat, éreztek újból elzarándokolni e hovatovább népszerűbbé váló ^protestáns bucsú»-ra —• a M. P. I. T. évi összejövetelére. Hadd említsek meg ezek közül is annyit, a mennyit módomban volt emlékezetem táblájára följegyezni. Ezek: Kiss Áron és Zelenka Pál püspökökön kivül Petri Elek, Hamar István, Erős Lajos, Kiss József, Antal Géza, Radácsy György, Tüdős István, Poszvék Sándor, Bancsó Antal^ Jausz Vilmos, Raffay Sándor, Mayer Endre theol. tanárok. Sütő Kálmán, Szabó Károly, Zsigmond Sándor, Fejes István, Szekeres Mihály, Vörös József, esperesek. Benkő István, Mády Lajos, Gergely Antal, Soltész László, Kutas Bálint, Szabó Sándor, Török Imre, Bodor János, Borbély József, Pajkos Endre, Szobonya István, Ujj József, Varga József, Székely József lelkészek. Nagy Zsigmond, Barta Jenő líceumi, Rácz Kálmán, gimnáziumi tanárok. Mindezek, kiket itt névszerint felsoroltam, mind ott voltak az ismerkedő estélyen, s rajtok kivül nagyszámmal olyanok, kikhez előző vándorgyűléseinken nem volt szerencsénk. Ezek névsorát megolvashatjuk a Prot. Szemléből. Csak azt említem meg, hogy ott volt mind a négy evang. püspök, református püspökeink közül pedig Kiss Áron, Antal Gábor és dr Bartók György. Világi uraink szintén nagy számmal voltak képviselve. Ott voltak az evangélikusok részéről: Prónay Dezső báró, egyetemes egyházfelügyelő, Zsilinszky Mihály, Láng Lajos, Laszkáry Gyula, Ihász Lajos egyházfelügyelők, Zay Miklós gróf, Perlaki Elek stb. Református uraink közül pedig-S zilágyi Dezső, Szilassy Aladár, Puky Gyula, dr. Kiss Károly, Deák Lajos, dr. Bernáth István, Takács László urak és mások. — Nem hagyhatom dicsérő megemlítés nélkül,