Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-11 / 45. szám

Nézzük az érem másik oldalát is! Felolvastatott a vértesaljai egyházmegye szeptember hó 5-én tartott egyházi értekezletén. (Folytatás.) És aztán nem látjuk-e országszerte a klerikálizmusnak, a felekezeti szellemnek erős térfoglalását a közélet minden mezején, elkezdve az óvódákon, a különböző tanintézeteken, hol apácak s pápista papok korán belecsepegtetik a gyenge gyermeki lélekbe a másvallásúak elleni gyűlölet szellemét; — aztán a valasztási urnánál, hol jelszóvá lett: csak r. katholikusra szavazni! A különböző r kath. körök, Mária-egyesületek, néppárti izü szövetkezetek. mind-mind csak a felekezeti válaszfalak építésen dolgoznak, s régi ellenségök : az eretnekek megbuktatására törekesznek. A felekezetnélküli árvaházakba, kórházakba is szokásba jön újabban mindenüvé irgalmas nővéreket telepíteni. A sűrűn keletkező zárdák, meg-megannyi csalétkek a prot. családok gyermekeinek oda-édesgetésére és rekatholizalására. Egy szerény cselédi vagy szolgai állás, annálinkább egy köztisztviselői állás betöltésénél a r. kath. vallásúak hova-tovább nagyobb előnyben részesülnek. A közvelemeny organumai,a legelőkelőbb hírlapok a r. katholicizmus és annak főpapjai dicséretét zengik örökösen; annak és azoknak felekezetieskedő törekvései előtt egyszerűen szemethunynak, — de jaj a szegény protestánsoknak, ha a terjeszkedő ultramontán reakció ellen magokat védelmezni, hiveik erősítésére a magok körén belől szervezkedni és belső missziót kifejteni iparkodnak! . . . És mit nem mivelnek a helységről-helységre vonuló jezsuita-missziók, melyeknek türelmetlenségét, a mas felekezetbeliek gyalázását már magok a józanabb gondolkozású r katholikusok is sokalják! ... És aztán, nemde, minden r. katholikus templom szószékéről, gyóntatószékéből folytonosan csak a más vallásúak eretnekítése hangzik, s ördöggel, pokollal fenyegetik azt, a kinek eszébe jutna pogányságnak tartani a csalhatatlan pápa egyházának erzékeket kábító fényes szertartását, csillogó pompáját, fülbemaszó zenéjét, művészi oltárait és képeit, aranyos öltözetű papságának impozáns megjelenését! . . . De hagyjuk ezt! Ilyenféléket felemlegetni: felekezeti türelmetlenség, a Vallasos gyűlölet szítása részünkről! Hisz nem ti, protestánsok : mi, szegény elnyomott római katholikusok, panaszkodhatunk üldözésről manapság! — mondják r. kath. atyánkfiai. Hat ilyen szellem lengedez ma Magyarországon! . . . Mindezt pedig csak azért hoztam fel, hogy lássuk, legalabb mi, az érem másik oldalát is, és győződjünk meg s ha lehet, győzzük meg az ügy nevezett közvéleményt is: bogy olyan kizarólagos, türelmetlen, sőt fanatikus szellem uralkodasa mellett, cseppet sem csoda, ha sokat szidalmazott prot. vallásunkat némely hitben gyenge, elámított vagy pénzért vásárolt lelkek oda hagyják, s hogy az ilyenképen kitérték szama ezentúl talán még szaporodni fog. Hiszszük, eljön az az idő is, mikor ellenkezőleg a mi soraink fognak erősödni, mikor majd a népek sorsát intéző legfőbb hatalom szavára új szellem fuvallata suhan végig e szép magyar hazán, s a józan felvilágosodás és lelkiismereti szabadság szellőjének ez erősebb fuvallása felfogja ébreszteni aztán a mi hazánkfiait és leányait is a mesterséges álomból, — miként szomszédunkban, Ausztriában hol a Los von Rom — Rómatói való elszakadás — jelszavára tízezrek tértek az evangéliumi protestantizmus zászlója alá, — és mint Franciaországban, hol az evangéliumi világosság a népek vezetőit: a papok százait és az államférfiak jobbjait kezdi mindinkább áthatni, s remélhetőleg be fog az hatolni a francia nép millióinak eddig sötétségben tartott soraiba is ... E hazánkra is váró jobb jövő reményeben tűrjünk hát még egy kevés ideig és ne lankadjunk meg a küzdelemben, e szép jövő előkészítésének nagy munkájaban soha! V. Van azonban egy rém, mely az egyházpolitikai törvényekkel egyidejűleg ütötte fel fejet hazankban s melyminden vallásfelekezetet kivétel nélkül aggodalomba ejtett : ez a felekezetnélküliség, s illetőleg a polgári hazasság es állami anyakönyvezés behozatalával a felekezetek eddigi befolyásának, tekintélyének csökkenése. Voltak és vannak, kik e szabad szellemű törvényekre a magyar nemzetet kellően megérettnek nem tartották és uem tartjak s azoktól csak a lehető legroszabb visszahatást vártak és várják, mind a valláserkölcsi életre, mind a különböző felekezetű egyházakra nézve. Ezek s mindannyinak aggodalmait, nem tudom, alkalmas lesz-e megszüntetni az a statisztikai kimutatás, melyet ugyancsak Homola lelkesztársunk állított össze a központi statisztikai hivatal évkönyve alapján, s melynek főbb adatait már csak azért is érdemes tudni és szem előtt tartani, mivel a közpéldabeszéd szerint is legjobb a bajnak, a fenyegető rémnek egyenesen a szemébe nézni. A mi először is a felekezetekből kilépettek számát illeti, a jelzett kimutatas szerint : a református egyházból kilépett s illetőleg más felekezetbe át nem tért, 1896-ban 1540, 1897-ben 1884, 1898-ban 817; e 3év alatt tehát összesen 4241 lelek. Az evangelikus egyházból ugyanezen idő alatt 1635, a római katholikusból 2507, a görög-keletiből 2904. Mind a hét felekezetből 1896 —1898 ig kilépett és felekezetnelkülivé lett összesen : 11,445 lélek. S ezek közül csupán 281-en tértek újra vissza egyik-másik felekezet kebelébe. — Valóban, ez a 11 ezer lélek-veszteség a 16 millió 489 ezer lakost számláló Magyarország törvényesen bevett vallásfelekezeteit érzékenyen nem érintheti; különösen ha tekintetbe veszszük, hogy e 11 ezer felekezetnelkúlinek bizonyára túlnyomó része csupán a törvényesen bevett felekezetek kötelékéből lépett ki, vagyis a törvény nyújtotta szabadsággal elve, e hitfelekezetekkel addig is csak laza összeköttetésben volt nazarénusok és baptisták váltak el vegre az illető egyházak testétől, a nélkül azonban, hogy a vallásos és erkölcsi élet jótékony befolyasa alól magokat végkép kivonni akartak volna.