Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-11 / 45. szám

hez akarja szabni Jézust és az ő evangéliumát; az az egyoldalú intellektualizmus, a mely dicséretes buzgósággal szolgálja a tudományos ós értelmi haladás nagy céljait, de tudománya Isten nélkül, művelődése erkölcsi s pláne evangéliumi erkölcsi tartalom nélkül szűkölködik ; cLZ cLZ házi, társadalmi ós politikai liberalizmus, a melyben a szabadság mellett nincs ott »az Úr Lelke«, a mely nélkül pedig nincs »valódi szabadságcc ; az a protestantizmus, a mely a jézusi mentő, könyörülő és lemondó szeretet erőit és türelmét nem tudja bevinni sem az emberi szivbe, sem a családi és a társadalmi életbe; clZ clZ elvilágiasult protestantizmus, a mely vagy nem akar, vagy nem képes a bűn ellen küzdeni, hanem együtt úszik a világ bűnös árjával : az ilyen és ehhez hasonló korcs protestantizmus szintén nem a keresztyén haladást mozdítja elő, sőt egyenes akadálya az ember ós a világ krisztianizalásának, ós teljességgel nem számottevő tényező »a keresztyénség örök igazságainak érvényre juttatásában«. Haladás, ha a keresztyénség ellenségeit legyőzzük: mondja tovább a mélyen járó elnöki megnyitó. A keresztyénség ellenségei még mindig számosak. Korunkban legszámosabb ós legerősebb ellenségei: az anyag, az élvezet, a testiség, az önzés bálványozása. Az a materialisztikus tévhit, a mely az anyagi haladástól reméli az emberiség boldogulását. Az a nihilizmus, a mely csak abban hisz, a mit érzékeivel fölfoghat ós élvezhet. Az az anarkizmus, a mely nem tisztel sem földi, sem égi felsőséget, sem isteni, sem emberi rendet és tekintélyt. Az a szertelen egoizmus, a mely korláttalan hírvágyának és ólvvágyának áldoz fel mindent, égen és földön. Ezek mind ellenséges eszmeáramlatok. — Nagy igaza van Prónay bárónak, midőn abban látja a keresztyén haladás másik tényleges vonását, ha »a keresztyénség ellenségeit legyőzzük«. Nagy feladat ez : bevinni az erkölcsileg elfajult emberbe és világba a keresztyénség újjászülő erkölcsi erőit. Óriási munka az: az állat-embert Isten emberévé átnemesíteni. Emberfeletti küzdelem : a gonosz világban úgy érvényesíteni az evangélium megváltó erőit, hogy ez a világ az Isten országává magasztosuljon. Már pedig a keresztyénségnek ez az Isten-adta dicső missziója. Ti vagytok a világ világossága, ti a föld sava : mondá Jézus tanítványainak. Haladás, ha az igazi keresztyének száma megszaporodik: ezt a harmadik vonását is hangsúlyozza Prónay báró a keresztyén haladásnak. — A keresztyének szaporodása számszerűleg, de főleg belterjileg szintén Jézus által kiszabott keresztyén kötél-ssóg. Menjetek el széles e világon, tanítsatok meg minden népeket, hirdessétek széles e világon az evangéliumot: így szól a Jézus parancsolatja, Hithű keresztyének, élő egyházak, kivált az utolsó száz év óta, dicséretes buzgósággal végzik a pogány-missziót, a keresztyénség terjesztését. Hat-hét millióra teszi a statisztika a XIX. százazadban megkeresztelt pogányok számát. De mi ez a még vallási setótsógben botorkáló ezer millió pogány óriási számához képest? Elvhű keresztyének, szintén a XIX. század energikusabb keresztyén munkássága folytán, tömérdek alakját, módját és eszközét alkalmazzák a névleges keresztyének megtérítésének, az úgynevezett belmissziónak, a mely szó rövid summája mindamaz önkénytes tevékenységnek, a mely az evangélium erőivel növelni és nemesíteni akarja az emberek hitét; fokozni ós hatályosb bítani kívánja a jézusi emberszeretetet; rendszeressé ós szervezetté teszi a testi ós lelki nyomor, a bűn és a szenvedés elleni küzdelmet. S az erőteljes, ólő egyházak sokra vitték a keresztyén hitébresztés és szeretetfokozás ez áldásos munkáját; erő, gyarapodás, lendület, haladás támad az igazi krisztusi belmisszió nyomában. Oh de hány helyen nem nyilik meg még, sem a munkára hajló sziv, sem az áldozatra kész kéz a keresztyének ilynemű szaporítására! Hány helyen hangzik még a hittől elszakadtak, kitértek, elesettekkel szemben a könyörtelen pogány szó : Hadd hulljon a férgese ! Bizony a jelenkor evangéliumi protestáns egyházainak, külföldön is, hazánkban is, a keresztyén haladás zászlaja alá kell sorakozniok, s Jézus, a közös fővezér vezetése alatt teljes erejükből arra kellene törekedniök, hogy a keresztyénség örök igazságait érvényre juttassák; hogy a keresztyénség ellenségeit legyőzzék és az igazi keresztyének számát megszaporítsák. Haladás nélkül visszafejlődik, aláhanyatlik az élet, minden élet; az egyházi élet is. A reformáció, a melynek évfordulóját a napokban ünnepeltük, vezető elvéül, jelszóul választotta a Jézus és az ő evangéliuma felé való haladást. Legyünk hivek őseink elvéhez, őseink hitéhez. Tartsuk szem előtt az apostol intését : »Megemlékezzetek az előttetek járókról, a kik szólták néktek az Istennek beszédét® (Zsid. 13:7.) Sz. F.