Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-14 / 41. szám
Magyarországon évtizedről-évtizedre fokozatosan, megszakítás nélkül hanyatlik. Azt nem is említve, hogy volt idő, a XVI-ik század vége felé, midőn kevés kivétellel az egész Magyar- és Erdélyország lakossága az evangéliumi protestáns hitet vallotta: még csak ezelőtt mintegy 100 évvel is, az 1790— 1791-iki országgyűlés idejében, a több százados üldözések következtében különben nagyon lefogyott mindkét hitvallású evangélikusok száma még mindig fölözte a róm. katholikusok számát Magyarországon. Mert mikor a mondott országgyűlésen a klerikális párt azzal állott elő, hogy Magyarországon mind a főurak, mind a nemesség és a nép többsége r. katholikus: az evangélikus rendek erre azt válaszolták: »nem lehet megengedni, hogy a nemesség nagyobb része róm. kath. volna; a népről pedig bizonyos, hogy nagyobb része evangélikus annak, mint katholikus* ; s ugyanez tünt ki a későbbi hivatalos összeírásokból is. (Kovács Albert Egyházjogtana 1.213.1.) Nem tudom, mennyire megbízhatók ez adatok, de előttem valószínűnek látszik, hogy a XlX-ik század elején a protestánsok, »megfogyva bár, de törve nem«, még mindig voltak hazánkban legalább is annyian, mint a római katholikusok. S íme, hová hanyatlott egy fél század alatt a magy. protestantizmus' 1840-ben, a melyről már hiteles statisztikai adataink vannak, a reformátusok (az evangélikusokról nincsenek adataim) már csak 14 34 %"át tették a magyar birodalom összes népességének. Ha a reformátusokhoz képest rendszerint felényi evengélikusok számarányát 7%"r u teszszük, még akkor is 21—22 %"ot nyerünk, vagyis a protestánsok 1840-ben már csak mintegy negyedrészét képezték Magyarország összes lakosságának. Ettől kezdve aztán, sajnos, a protestánsok számereje lassan bár, de viszonylag folytonosan csökkent. Igy, a mint már említettem, 1840-ben mi reformátusok még 14'34 %"á t tettük az összes népességnek. 1850-ben azonban már csak 13 50 %-át, 1857-ben 13 37 %-at, 1869-ben 13*13 %-át, 1880-ban 12 99 %-át, 1890-ben pedig csak 12'83 %-á t > — mig ellenben a róm. kath. egyház hivei 1890-ben az összes népességének 50*84 %"á t tették. (Dr. Wargha Gyula: Néhány statisztikai adat az ev. ref. egyházról. Protestáns Szemle. 1894. 219 lap.) A legújabb 1898-iki statisztikai kimutatás természetesen szintén kedvezőtlen ránk reformátusokra, a mennyiben arányszámunk e 8 év alatt 12 83-ról 12'65-re szállott alá, ellenben a róm. katholikusoké 50 84%-ról 51-25 °/0 -ra emelkedett. (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1890. 11. szám. Ez utóbbi adatai nem egyeznek meg mindenben a Wargha Gyula közlötte adatokkal.) Megcáfolhatatlan tény tehát, hogy a magyar kálvinistaság a róm. kath. vallásű lakossághoz viszonyítva lélekszámban fokozatosan apad, és pedig nem csupán az egyházpolitikai törvények életbe lépte óta, hanem rég időtől fogva és állandóan hanyatlik az egykor túlnyomólag protestáns hitű Magyarországban. Hogy honnan ez a szomorú jelenség ? — erre a kérdésre egy kitűnő szakember és buzgó kálvinista iró (dr. Vargha Gyula idézett felolvasásában 224. 1.) a következő feleletet adja: »A ref. egyháznak ezt a sajnos számbeli elmaradását nem a kivándorlás, nem a túlságosan nagy halandóság, hanem a gyér születés okozza. A kevés születés a reformátusoknál nem faji sajátság, nem fiziológiai okok következményei hanem egyenesen felekezeti jellemvonás. . . Nem találunk példát, hogy a reformátusoknál annyi gyermek születnék, mint a róm. katholikusoknál. Ha — úgymond tovább — a reformátusoknál a születési arány szintén olyan magas volna,mint a róm. katholikusoknál, évenkint 17 ezer gyermekkel születnék több, mint jelenleg, — a mely szám jóformán kétszeresét teszi a vegyes házasságok után törvényesen minket illető összes gyermekek számának S mig 10—20 elkeresztelt gyermekért betöltjük panaszainkkal az egész országot: közönyösek maradunk ama felekezeti belső bajjal szemben, mely évenként sok ezeH,gyermektől fosztja meg egyházunkat, fosztja meg a hazát*. — Kemény de megszívlelésre méltó szavak! Vajha mennél tágasabb körben meghallanák ezt a mi kedves hitsorsosaink, és meggondolnák, hogy ugyancsak a jeles iró szavaival élve — »a ref egyház híveinek ez a gyöngébb szaporasága elvégre is oda vezet, hogy más felekezetektől túlszárnyaltatva, évtizedről-évtizedre fogy egyházunknak az a természetes súlya, melyet a számbeli erő biztosít*. És meggondolnák különösen a dunántuli vidéknek az egy-gyermek-rendszer miatt szomorú hírnévre jutott református lakosai, hogyha kárhozatos szokásaikkal fel nem hagynak: »a leggyászosabb sorsot, a mi egy népre várhat, a föld színéről való elpusztulást idézik fejökre«. Kétségkívül igaza van a jeles irónak s tudósnak abban, hogy a kálvinistaság lassú szaporodását a gyér születés okozza. Magunk, gyakorló lelkészek előtt is régóta ismeretes, hogy mig pl. a római kath. atyafiaknál a születések száma folytonosan emelkedik: nálunk reformátusoknál úgyszólván évről-évre mindig kevesebb gyermek születik Sőt már az egyházkerületi közgyűlésen is feltűnt és szóvá tétetett egy alkalommal az egyházkerületben levő iskolakötelesek létszámának rohamos és szemmel látható csökkenése. De ez a megcáfolhatatlan szomorú jelenség, szerintem, még csak részben adja okát a kálvinistaság számbeli hanyatlásának; arra a kérdésre pedig hogy mi okozta a protestánsoknak oly nagy mértékű megfogyását a XIX. század folyamán?— erre épenséggel nem fogadható el kielégítő megoldás gyanánt. Hiszen az az átkos egy-gyermek-rendszer hazánkban alig néhány évtized óta honosodott meg, s ha megengedjük is, hogy azon a réven folytonosan és rendkívül sokat vesztettünk az újabb időben; de azért sem az utóbbi évtizedek, sem különösen a mult század vége óta szenvedett veszteségeinket nem tulajdoníthatjuk csupán és kizárólag a propagativ erő szomorú hanyatlásának, hanem kétségkívül van az éremnek egy másik oldala is, mely szintén oly sötét és figyelemre méltó, mint az imént rajzolt kép, s ez — a protestáns egyházaknak a vegyes házasságok útján történt meg tizedelése. Lévay Lajos, (Folyt, köv.) sárkeresztúri lelkész.
