Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-14 / 41. szám
ISKOLAÜGY. Az iskola jóltevőirői. A budapesti ev. ref. főiskolában IbOO. október 6-án a jóltevők emlékünnepélyén emondott beszéd. Tiszteli Közönség! »Elvész az én népem, minthogy tudomány nélkül valói« Ez isteni kijelentés igazsága mindig hatalmas erő vei dobogtatta s dobogtatja ev. ref. egyházunk tagjainak kebelét, a vezérekét és közkatonákét egyaránt. Ez isteni igazság hatása alatt állottak elő mindjárt a reformáció kezdetén a nagyenyedi, sárospataki, debreceni, pápai főiskolák, menedékhelyeiül a múzsáknak s világító gócpontjaiul a tudománynak. Éz isteni igazság ereje ihlette meg a Bethlenek, Bákóczyak, Lorántffy Zsuzsannák lelkét, kiknek száma mindig nagy vala, s a kik közül számosan ma is itt élnek s fáradoznak közöttünk, mindnyájunk boldogságára. Ez isteni igazság erejének, élő hatásának köszöni fennállását iskolánk, a székesfővárosnak ezen reánk, reformátusokra nézve fő fontosságú intézete, melyet — a város és az állam jótékony segítsége mellett — máig a ref. hivek hitbuzgósága s áldozatkészsége tart fenn, s a melynek minden köve a ref. önzetlenségnek és áldozatkészségnek egy-egy beszélő bizonysága. A nagy jóltevők Török Pál, Gönczy Pál, BaHagi Mór emlékének a mult évek október 6-ki ünnepei méltóképen áldoztak. A mai ünnep legyen ama kevésbé hírneves, de ép oly érdemgs jóltevők, ama »névtelen hösök« emlékének szentelve, kiknek hült tetemei országunk különböző vidékein már rég porlanak, de a kiknek lelke itt jár közöttünk, érinti lelkünket, s kényszerít bennünket, hogy érdemeiket magasztaljuk s példájokon buzdulva, belőle hasznos tanulságokat meríthessünk. De mielőtt ezt tennők, álljunk meg egy kissé sirjok mellett; idézzük fel tisztelt alakjokat a mult idők homályából, a mint azt Farkas József theologiai tanár úrnak »A pesti református egyház 101 éves története* című könyve lapjain megrajzolva találjuk. 1. Szíjj Sámuel, egykori jómódú pesti polgár, értelmes gépész-iparos, buzgó református háztulajdonos, saját jószivétől és nemes lelkű házi orvosától és barátjától ösztönöztetve, 1868 június 22-én tett végrendeletében Két-nyúl (ma Lónyay-)utcai 78/11. számú házát, illetőleg annak árát — némi terhek levonása és két mellék-örökös kielégítése után — a pesti reformált egyháznak hagyományozta, oly kikötéssel, hogy a tőke »Szíjj Sámuel alapítványa« címen kamatoztatván, -»a jövedelem fele szegény tanulók segélyezésére stipendiumképen fordŰtassék«, oly formán, hogy egy tanuló legalább 100 frt segélyben részesülhessen. A jövedelem másik fele a tanári kar lizétése jobbítására szolgáljon. A segélyezett tanulók, >szegény, de múlhatatlanul szorgalmas és legföképen jó erkölcsű fiúk lehetnek csuk.* Az évenként igy kiosztandó összeg 990 frt, illetőleg, — minthogy Laky Dániel tanár úr az ezen alapból fiának megszavazott 100 irtot az alaptőke gyarapítása -végett visszaajándékozta volt, — 995 frt, mely is az J883/84. iskolai évtől kezdve rendesen kiadatott. 2. A Balassa Antal-féle alapítvány. Alapította Balassa Antal, volt kápolnás-nyéki, 1870. évi januárban nőtlenül elhalt földbirtokos, a ki 353 holdas birtokát; a rajta levő házakkal^ fundus instructussal, terméssel stb., továbbá budai (tabáni) házát, jövedelmeivel együtt^ örök alapítványképen gimnáziumunknak hagyta, oly módon, hogy az alapítvány fele jövedelme a pesti ref. főgimnáziumot illeti, ennek céljaira fordítandó; a jövedelem másik fele a kápolnás-nyéki Balassa-családból származó, bárhol tanuló ifjak és a Szőllősy Pál székesfehérvári ügyvéd családjából származó egy tanuló ifjú között egyenlő arányban kiosztandó. Kiadatík pedig évenként 10—15 folyamodónak, a kik bármely hazai középiskolába (tehát a mienkbe is) járó tanulók lehetnek, mintegy 2000 frt; igv egy-egy. ösztöndíjasnak 160—180 frt jut, a kik azonban a pápai ref. főiskolánál, ugyanezen alapító által tett földbirtok-alapítvány kamatait is élvezhetik. Balassa Antal emlékét a budapesti ref. egyház méltó tiszteletben tartja. Tetemeit az 1871 okt. 29 én a helyszínén Török Pál részvételével tartott gyászünnep alkalmával a régi süppedékes temetőből a birtokon levő dombos helyen elkerített temetőbe vitette át; díszes sírját emlékszoborral jelölte meg és a birtok bérlőjével gondoztatja; arcképét lefestetvén, tanácstermében őrzi. 3. Szalay István, volt pesti'polgar, egyházunk tagja és presbitere. 1877. évben kihirdetett végrendeletében a pesti ref. főgimnázium részére 10,000 forintot hagyott, oly meghagyással, hogy az összeg .»Szalay István-alapitvány« néven a pesti ref. egyház által gyümölcsözőleg kezeltessék, s annak 6 %"ös kamataiból szegénysorsú, ref. vallást követő s a pesti ref. középtanonába járó és szor galmas tanulók segélyeztessenek. A kijelölés joga a^z egyháztanácsot illeti. Ez alapból az 1881/82 isk. évtől kezdődőleg 250 frt osztatik ki, 50—50 frtos ösztöndíj alakjában, öt szegény sorsú, ref. vallású növendék közt. 4. A báró Majthényi László alapítvány. B. Majthényi Lászlóné szül. Peéli Ludovika, 1884-ben két ízben, összesen 8500 frtot küldött, 5 %'kal kamatozó papirjáradékban egyházunk elnökségéhez öszlöndijalapítványul, kikötvén, hogy a tőke 15,000 frtra felszaporíttassék, s akkor a 750 frtot tevő kamatok, évenként három szegénysorsú, gimnáziumunk VII, és VIII.. osztályába járó tanuló segélyezésére lesznek fordítandók. 1895 óta a kamatok (az értékpapírok 4 °/o~r a szállván alá) 600 frtra rúgnak s az 1896/97. év óta három ifjú között kiosztattak. A fenkölt lelkű örökhagyó hült tetemei 1884. évi szept. 23-án az egyháztanács részvéte mellett, ravatalára diszes koszorú helyezésével, a kerepesi temetőbe tétettek örök nyugalomra. 5. Roboz Károly baracskai (fehérmegyei) földbirtokos, ottani lakos, 1879 június 1-én kelt végrendeletével terjedelmes földbirtoka nagy részét (46 és a /2 hold híján 636 holdat), a rajta levő épületekkel együtt közvetetlenül iváncsai, 325 hold birtokát pedig unokája halála esetéré a »pesti ref. főiskolá«-ra hagyta. A vérszerinti rokonok köteles része 60,000 írton megváltatván, 1881-ben az egész birtok az egyház kezére szállott; azonban a fentebbi válság-ár törlesztése stb. miatt most még csak 8360 frt tiszta jövedelmet hoz évenként, melynek fele a theologia, fele a1 gimnázium költségeire fordíttatik. 6. Szalücsy Farkas, fiatalon elhunyt komárommegyei földbirtokos, 1881. évi március 8-án 15,000 frtot hagyott gimnáziumunknak. Az összeg kamatait most még az elhunytnak özvegye élvezi. 7. Balassa Lajos budapesti lakos, egyházunk volt presbitere, 1858. ápril 12-én 200 frtot hagyott egyházunknak, azzal, hogy a tőke 500 frtra növeltessék, 5'°/0 -os kamataiból (25 frt) pedig egyházunkhoz tartozó, árva, vagy szegény szülőktől származott fiúgyermekek neveltessenek. Az 1883. év óta a 25 frtos ösztöndíj oly tanulónak adatik ki, a ki a magyar nyelv elsajátításában kiváló előmenetelt tesz.. - ... v
