Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-14 / 41. szám

nemcsak a pap a templomban, hanem az anya a kisdedek között, az apa a családban, az ifjú legény és leány a vasárnapi iskolákban, a felnőtt férfi és nő a számtalan nő-, ifjúsági-, mértékletességi-, és másnemű egyesületekben. Evangéliumot hirdet ott a napi és a heti sajtó s a roppant kiterjedésű vallási irodalom, mely ezrével termeli a szebbnél szebb vallásos füzeteket ós könyveket. Ez az evangéliumi vallásos légkör, ez az intenzív vallásos környezet, ez az egyetemes paposkodás tartja épségben a hitet, növeli nagyra a buzgóságot, tartja ébren az áldozatkészséget a mi külföldi hitfeleinknól. Ezért az evangéliummal való szerves és állandó kapcsolatért tisztább, épebb ós termékenyebb a hit náluk, mint nálunk, a hol az evangéliummal való életközösséget egy csomó dogmatikai ós filozófiai emberi elegyítés zavarja. Másik fényes pontja a külföldi protestáns egyházaknak az erkölcsi tisztaság. Nem mintha ismeretlen volna náluk a bűn és az erkölcsi hitványság. Nem. Az embernek mindenütt fejéhez van kötve a gyarlóság és vele jár a bűnre való hajlandóság. Hanem mivel a bűn ellen tervszerűleg küzdenek, s a Jézus evangéliumából merített erkölcsi védő eszközökkel rendszeres erkölcsnemesítóst és erkölcsvédelmét folytatnak. Papjaikat evangéliumi kegyességben, erkölcsi tisztaságban nevelik és kegyes keresztyén életet követelnek tőlük. Presbitereiket, gondnokaikat és diakónusaikat a legkegyesebb ós legbuzgóbb hitfelek közül választják ; mert a lelki gondozásnak és egyházkormányzatnak az az alapfeltétele, hogy az igehirdető és az egyházkormányzó az Istenigét meg ne hazudtolja, hanem életével bizonyságot tegyen róla. Politikát ós nepotizmust az egyházban meg nem tűrnek ; mert az egyházban a közvetlen egyházi tekinteteknek kell uralkodniok. A vasárnapi iskolákban hit- és erkölcsnemesítő veteményes kerteket rendeztek be a gyermeksereg evangólizálására. Az ifjúsági egyesületekben evangéliumi várakat építettek az intelligens ifjúságnak, a melyet, kivált nagy városokban, az erkölcstelenség és a hitetlenség veszedelme fenyeget. Az evangéliumi nöegyesületekben evangéliummagyarázattal, szeretet-munkákra szoktatással, szegények látogatásával valóságos női papságot nevelnek. A diakonissza-intézetekben ezrével képezik a betegápolókat, kisdednevelőket, női evangélistákat, a kik valóságos apostoli munkát végeznek az árvaházakban, züllésnek kitett gyermekek, a bukott nők stb. számára emelt szeretet-házakban, s bámulatos önfeláldozó tevékenységet fejtenek ki a beteg ápoló kórházakban. A fehér-kereszt és kék-kereszt-egyesületekben szembeszállanak a rószegeskedés és a paráznaság test- ós lólek-pusztító 18 bűneivel. A legény-egyesületekben menhelyeket, otthonokat állítottak az iparos-ifjaknak, hogy megvédjék őket a városi élet kísértéseitől. A cseléd-menhelyekben fáradhatatlan diakonisszák tapintatos vezetése ós önkénytes női evangélisták támogatása mellett vallás-erkölcsi gondozást, nemes szórakozást,^ de e mellett erkölcsi védelmet, anyagi gondozást ós gondos képzést nyújtanak a fiatal cseléd- és munkás-lányoknak. Városon az evangélizáló termekben, falu helyen a protestáns népkörökben estónként összegyűjtik a felnőtteket, különösen a templomkerülőket, a kiket Isten igéjéből s más vallásos előadások, felolvasások tartásával, továbbá szervezett ének-karok közreműködésével szilárdítanak az evangéliumi hitben, nemesítenek a keresztyén erkölcsökben, látnak el erkölcsi ellenálló erőkkel az élet küzdelmeire. Ebben a belterjes erkölcsi nemesítésben mindenütt a papság jár elől; de nem maga végez minden munkát. Mindenütt a papság vezeti a munkát; ele melléje minden gyülekezetben az önkéntes munkásoknak, a hitbuzgó presbitereknek, a lelkes ifjúságnak, a nemeslelkű evangéliumi nőknek egész csapatja sorakozik. Mert a valódi protestáns egyházakban, a Jézus igaz egyházában, sem a férfiak, sem a nők, sem a legények, sem a leányok nem szégyellik a Krisztus evangéliumát. Itt tehát valóban érvényesül a bibliai »királyi papság és szent népre dicső elve; itt tehát valósággal megtestesülve látjuk a reformáció elvét, az egyetemes papságot; itt a szó teljes értelmében megvalósul az a keresztyén ideál, hogy a gyülekezet maga az Isten papsága. Ilyen erkölcsi nemesítés ós ilyen erkölcsi védelem mellett a lelkek igazán közelebb jutnak az Istenhez; az egyháztagok valóban érzik és tapasztalják, hogy a keresztyén egyház »a szentek közössóge«, a »világ világossága«, a »föld sava« ós az »ólet nemesítő kovásza«. Az ilyen kegyesség ós az ilyen erkölcsi nemesség ismét tiszteltté teszi a keresztyónsóget és föltárja a sziveket az élő Krisztus előtt. Mert még a legsivárabb lélek is, ha látja, hogy az egyházban az utolsó koldusra is kiterjed a szerető gond és a nemesítő szeretet; ha látja, hogy az elzüllósnek indultak százait és ezreit becsületes polgárokká nevelik ; ha tapasztalja, hogy a részeges családapákat kimentik a hínárból, az anarkistákat és atheistákat Krisztushoz térítgetik ; hogy a szociális bajok s a testi és lelki nyomor ellen ily nemes küzdelem folyik: akkor még r

a legsivárabb lélek is hinni kénytelen a világmeggyőző és világnemesítő keresztyén szeretet az isteni hatalmában. Nem folytatom tovább. Csak rá akartam