Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-07 / 40. szám

volt Kiss Bélára nézve. Mint okleveles lelkész, részint a gyönki, részint a kecskeméti gimnáziumnál 12 évig volt helyettes, 2 évig rendes és 4 évig óraadó vallástanár, tehát összesen 18 évet töltött el, és pedig okmányai szerint sikeres működéssel, a felekezeti iskola legelső tantárgyának, a vallástannak tanításában, és íme most, odahagyva ezt a tért, tornatanárrá lett. Ne gondoljuk, hogy önszántából, hanem hogy kenyerét biztosíthassa; mert rendes gimnáziumi vallástanárrá sohasem lehetett és mert a kecskeméti főgimnáziumnál viselt vallástanári hivatalát is más emberrel töltötte be a fentartó testület. Miért ? Mert az 1897-ben, a gimnáziumi rendes vallástanárokra vonatkozólag hozott konventi szabályzat nem kvalifikáltnak minősítette a rendes vallástanárságra. Kiss Bélának volt ugyan 18 évi, okmányilag is sikeresnek minősített vallástanári működése, — de nem volt sem jeles papi oklevele, sem theol. magántanári vizsgája, — s igy, nem levén gimnáziumi vallástanári kvalifikációja : másnak kellett átengednie helyét, s eltéve szekrényébe a megélhetést nem biztosító papi oklevelet, elő kellett vennieaz ugyan sem 8 gimnázium, sem 4 évi akadémia végzését nem igénylő, de a megélhetést biztosító tornatanári oklevelet. Minden vádolás nélkül, pusztán magát a tényt tekintve, kérdem: nem szatíra- és nem a papi kvalifikáció lealacsonyítása-e ez? Kiss Béla váltig küzdött ez ellen a szomorú megoldás ellen. Tudjuk, hogy 18 évi vallástanári sikeres működése alapján kérte a kerülettől az 1897. évi konventi szabályzatnak reá nem alkalmazását és a gimnáziumi vallástanárságra kvalifikáltatását, — de siker nélkül, mert kérelmével elutasíttatott. Mit volt mit tennie, mint tornatanárnak mennie? S épen ebben van a szomorú szatíra. Tizennyolc évi sikeres működés nem kvalifikál, de kvalifikál egy, talán épen amúgy frissen kiállított jeles papi oklevél, a melyen meglehet, még az aláírások sem száradtak meg. — Ismételve is kijelentem, hogy ezt nem a kecskeméti vallástanár választásra vonatkozólag mondom; kijelentem azt is, hogy a gimnáziumi vallástanárságra vonatkozó konventi határozatot is, mindaddig, mig megváltoztatva nem lesz, tiszteletben tartom; — de nem fojthatom el keserűségemet a felett, hogy megtörténhetik az, hogy egy, hosszú esztendőkön át becsülettel működött és a gyakorlati sikeres működés által érdemileg kvalifikált embernek oda kell hagyni pályáját s más megélhetési módot kell keresnie, csak azért, mert a jóval későbben megszabott formai kvalifikációval nem rendelkezik. E tekintetben Kiss Béla esete, tudtunkkal már a második. Hasonló eset történt pár évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön is. Ezek az esetek pedig csak azt mutatják, hogy a mi egyházi törvénv-és szabályrendelethozásunk sokszor nem számol a gyakorlati élet való viszonyaival s leszorít némely működésnek a teréről olyanokat is, a kik pedig a legelső sorban alkalmasak volnának annak becsületes betöltésére. Mert tisztelet és becsület adassék ug^an minden frissen kiállított jeles papi oklevélnek, de a ki nem csak a papirosra, hanem a gyakorlati élet mezején felmutatott és sok évekre terjedő sikeres működésre is tekint, az csak sajnálattal láthatja, hogy a mérleg serpenyőjében amaz emezt lebillentheti és birtokosát leszoríthatja. Jó lesz azért, ha e felett komolyan gondolkoznak egyházunk törvényhozói. Ha gondolkoznak felette, meg vagyok győződve, hogv meg fogják szüntetni a gyakorlatnak, az érdemnek és a lelkészi oklevélnek azt a megszégyenítését, a mely az 1897- ki konventnek a gimnáziumi vallástanárságra vonatkozó határozatában foglaltatik, s igyekezni fognak arra, hogy az elmélet és a gyakorlat ellentéte ne irjon több olyan szatírát, mint a Kiss Bela esete. A nagykörösi gimnázium tanári személyzetében anynyiban történtek változások, hogy Vass Sámuel, testi gyengélkedésére tekintettek, szabadságoltatott, majd 1900. január 1-vel, 26 évi buzgó és sikeres munkálkodás után nyugalomba vonulván, helyébe Olasz József h. tanár választatott.— A mértani és szabadkézi rajz tanítására Elekes Sándor tanárt, a tornára Sebestyén Bálint népiskolai tanítót alkalmazta helyettesekül az egyháztanács, — végül a túlnépesség miatt az I. osztály számára felállított párhuzamos osztály tárgyainak ellátására Danóczy Antalt választotta meg helyettes tanárnak. A budapesti főgimnázium Értesítője szerint: a tanári kar, bár többek betegsége miatt »e tanév sem folyt le rendesen és nyugodtan*, minden tőle telhetőt megtett arra, nézve, hogy a tanítás rendes mederben haladjon, a mennyiben a beteg tanárok óráit a többiek magok között felosztva, sokszor maguk megterheltetésével igyekeztek az iskola céljának megfelelni. A tanári kar ez évben egy kiváló erővel szaporodott. Lakg Dániel ugyanis a vallástani órákról lemondván s Baráth Ferenc nyugalomba vonulásával a vallástani tanszék szabaddá levén, s az egyetemes konvent határozata szerint az intézetnél rendes vallástanár lévén alkalmazandó: ezen tanszékre az Egyháztanács Csűrös István püspök titkárt választotta meg egy évre helyettes tanárul, olyképen, hogy minden ujabb választás nélkül 1901. szeptember 1-től rendes tanárrá lép elő. A kunszentmiklósi és a gyönki algimnáziumok tanáii karában a lefolyt tanévben nem történt semmi változás sem. Tanári székfoglalót tartottak a következők: a budapesti főgimnáziumban Ábrahám István: »A fényhullám hosszúságának mérése üvegrácscsal* és Török Tivadar: »A gerinces állatok táplálkozó szervéről* c. alatt Mindkét értekezés nemcsak a tudományos emberre, hanem a laikusra nézve is nagyon érdekes és tanulságos. A kecskeméti főgimnáziumban Jeney Pál és dr. Balázs István. Amaz a »telefonról,* emez »a francia és svájci Júra-hegység természeti és politikai földrajza* címmel. A valláserkölcsi nevelésre, az Értesítők tanúsága szerint, minden gimnáziumban nagy gond fordíttatott; de legnagyobb a budapesti főgimnáziumban, a hol külön rendszeres istentiszteletek tartattak az ifjúság részére. Az ifjúság ez irányú nevelésében most is Szabó Aladár dr. theol. akad. tanáré az érdem, ki az istentiszteleteken kívül máskor is, tanításban és azon kivül is valóságos lelki gondozója volt az ifjúságnak. Rajta kívül az ifjúság