Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-07 / 40. szám

lelkéhez alkalmazott egyházi beszédeket tartottak még Gergely Antal, Csűrös István, Makay Lajos és Mészáros János. Szabó Aladár felügyelete alatt ez évben is fennállott és működött az intézetben a »konfirrnált ifjak egyesülete.* A többi öt gimnáziumban is éber őrködés tárgya volt a valláserkölcsi nevelés. De kérdem : miért nem tartanak mindenütt rendszeres ifjúsági istentiszteleteket ? A vallástanárok szépen elvégezhetnék ezeket. S miért tartják, a hol tartják is, ez istentiszteleteket csak télen, a mikor az ifjúságot a meghüléslől féltik? A róm. kath. egyház nem törődik se hideggel, se meleggel; ifjúságának ott kell lenni a templomban minden alkalommal. A mi iskoláinkat azért építették őseink a templomok mellé, hogy a tanuló ifjúság annál könnyebben látogathassa azokat. Felekezeti iskolában nem lehet annál előbbvaló kötelesség, minthogy vallásukhoz, egyházukhoz hű, azokért áldozni is kész egyháztagokat neveljünk. A hazafias nevelésre minden iskolában nagy gond fordíttatott; de óhajtandó, sőt joggal megkövetelhető, hogy ezzel teljesen egyenlő mértékben történjék gondoskodás a valláserkölcsi nevelésről is. A mi iskoláink kell, hogy ne csak szellemileg képzett, ne csak igaz hazafias érzésű, hanem igaz protestáns érzésű és öntudatú ifjúságot is adjanak hazának és egyháznak egyaránt. E tekintetben nem tartjuk elegendőnek még az ifjúsági istentiszteleteket és a rendszeres hitoktatást sem. A szellemben, a tanítás és a nevelés általános irányzatában is az egyház iskoláinak kell lenniök iskoláinknak. Hogy e tekintelben menynyire felellek meg hivatásuknak a dunamelléki ref. egyházkerület iskolái? —arra nézve az Értesítők felvilágosítást nem adnak ugyan, de szeretjük hinni, hogy a tanári karok nem feledkeztek meg, s nem fognak megfeledkezni ezután sem arról, hogy ők az egyház iskoláiban működnek és hogy ezek az iskolák »mindenestől az egyház testéhez tartoznak* és annak » veteményes kertjei* tartoznak lenni. K. TÁRCA. Politika és morál. I. Mióta Junet P. megirta >A politikai tudomány története a morálhoz való viszonyában* c. nagyszabású művét, azó'a többen is foglalkoztak a politikának és a morálnak egymáshoz való viszonyával. Kérdésünknek is csak javára szolgál az a nagy érdeklődés, a melyet újabban az ethikai problémák iránt tanúsítanak, úgy hogy ahg van olyan ethikai rendszer, a melyben helye nem volna a politika és a morál egymásra való hatása kérdésenek. Hegebben az ethikus jogbölcselö, Ahrens előszeretettel foglalkozott vele. Behatóan tárgyalta e kérdést nálunk Birtevicey Albert »A politika és a morál* c. jeles ifjúkori tanulmányában. Legújabban nagy tért szentelt a kerdesnek Stem Lajos a maga »Szociálfilozófiájában*. s nagy ethikai rendszere mellett egy külön nagyszabású tanulmány tárgyává tette azt Paulsen a »Christliche Welt« hasábjain. Paulsen, mélyen járó ethikai s a gyakorlatnak szánt politikai fejtegetéseit azzal kezdi, hogy: van-e morál a politikában ? Joggal megkivánhatjuk-e a politikusoktól, hogy politikai ténykedéseiben is a morál parancsát kövesse? E kérdés a gyakorlati bölcselet egyik legnehezebb kérdése. Ismeretes Bismarck nagyhangú kijelentése: nincs morál a politikában, s a feleletek máig is nagyon elágazók. Mint Paulsen mondja: Bejahung und Verneinug stehen sich hier mit scharfen Gegensatze gegenüber. A politikusok, publicisták és történettudósok körében máig is sokan, sőt a legtöbben azt vallják, hogy a morálnak nincs jogosultsága a politikában. Néhány évtizeddel azelőtt az ellenkező nézet volt az uralkodó. A legszélesebb körökben még a politikai kérdéseknek is a morál s a jog zsinórmértéke szerint való megítélését vitatták. Ma ellenben ezzel az »ósdi< nézettel szemben sokan azt tartják, hogy a politikában a célszerű hasznosság a fődolog, — a hatalom az egyedüli eszköz, s az eredmény a főcél. A poliiikai viszonyok óriási újabbi átalakulásaiban leljük magyarázatát a politikáról alkotott e nézeteknek. Az a nézet, hogy a politikának semmi köze a morálhoz, a jogbölcselet történetirodalmának tanúsága szerint új nézetnek épen 'nem mondható. Legmerevebb formájában megtaláljuk azt már a modern politikai elméletek elején, az olasz Machiavelli művében, »A fejedelemről* szóló fejezetben. Szerinte a fejedelemnek csak egy akarata van, s ez az ő hatalmi állásának megtartása és növelése, s a mi azt szolgálja, politikailag is szükséges, az ellenkező pedig elvetendő. A morál mértéke tehát a politikai cselekvőségek megítélésénél nem használható-A hazugság, a csalás, a kétértelműség és kétszinűség, a megtévesztés s az erőszak vagy kegyetlenség a politika szükségképi eszközei, s csakis a tekintetben ítélhetők meg, hogy ügyesen vagy célszerűen használják-e fel azokat a politikusok? »Mások — mondja — törekedhetnek képzelt dolgok elérésére, én azonban a való dolgok elérésére törekszem. Azért az oly fejedelemnek, ki a maga uralmát fentartani akarja, értenie kell ahhoz is, hogy alkalmilag, ha a szükség kívánja, rosz is legyen. Csak arra kell igyekeznie, hogy oly bűnök hírében ne álljon, a melyek miatt az uralom elveszthető; de ne óvakodjék az olyanoktól sem, a melyek nélkül uralom fenn nem tartható. Mert vannak látszólagos erények, a melyek mellett tönkre megy az ember, és vannak látszólagos hibák, a melyek nélkül jólétünk nem biztos és nem maradandó*. És tovább a 18-ik fejezetben igy ir Macchiavelli: »A fejedelemnek csak arra legyen gondja, hogy a tekintélyt és az uralmat megőrizze ; — az eszközöket a világ mindig tiszteségeseknek és dicséreteseknek fogja tartani. Mert a tömeg mindenkor csak a látszathoz tartja magát és a beállott események szerint itél. A világban mindig csak tömegek vannak*. A fejedelem róka és oroszlán legyen egy személy-