Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-23 / 38. szám

STÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SzerkeMztffwlg : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : llornyfinszky Viktor könyrlcereshedéfie (Akadémia bérháza . hová nv döfi/, és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZÖTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 9 kor.; egész évre: 18 korona. Egyes szám ára 4<) fll. Hegedűs Sándor beszéde. Elmondotta az Irodalmi Társaság szeptember 19-én tartott pozsonyi nagygyűlésén. Tisztelt Nagygyűlés! Főtisztelendő Püspök Urak! Tisztelt tagtiirsalc! Első sorban is fogadják mélyen érzett há­lánk kifejezését, nemcsak azért a meglepő fogad­tatásért, a melyben Társaságunkat részesíteni szívesek voltak, hanem azért a meleg szeretetért is, a melynek épen most kifejezést adtak. Töb­bet mondok : hálánkat fokozza az a körülmény, hogy hivatalos testületek részéről, hivatalos meg­bízás folytán, ma üdvözöltetett Társaságunk leg­először. Ez a tény nevezetes fordulópontot képez Társaságunk életében. Eddig csak társadalmi és félhivatalos tényező voltunk ; mától fogva pedig hivatalos faktor is leszünk. Remélem, hogy ez a jó példa a legszélesebb körben utánzásra fog találni. Ezért kötelezett mély hálára bennünket meleg üdvözlésével, mind a dunáninneni evang. egyház­kerület, mind a pozsonyi evang. egyház. A mi társaságunk a legvakmerőbb társaság a világon, mert a legnagyobb célt a legcseké­lyebb eszközökkel kívánja elérni. Ki akarja kutatni magyar prot. egyházunk történeti múlt­ját; nem azért, hogy azzal kérkedjék, hanem hogy multunk által is bebizonyítsa létjogosult­ságunkat e hazában. Le akar hatolni a történeti mult elmohosodott gyökérszálaihoz, hogy azokat megtisztítsa és azt az erőt, a melyet azokból felszívhatunk, átvigye a való életbe s az által törhetetlen hitet teremtsen, új erőt adjon a csüg­gedőnek és bátorságot a kétségeskedőnek. De ezzel még nem tartja társulatunk kime­rítve a maga feladatait. Nemcsak a mult erkölcsi erejét, hanem az evangelium isteni erejét akarja eljuttatni magához a néphez. Mi nem vetjük meg a szegény parasztot, de elmegyünk hozzá kiadványainkkal, hogy hitünkkel szolgálatot te­gyünk neki és őt erkölcsileg megmentsük. Arra a felvilágosodott erkölcsiségre, a mely az evan­géliumból sugárzik ki, ma sokkal nagyobb szük­ség van, mint volt valaha. Hajdan is viselték az emberek az élet terheit, de akkor mégis voltak bizonyos utak, a melyeket a társadalom kinek-kinek kimutatott; ma azonban az élet utai sokkal bonyolultabbak és a társadalom alá van aknázva. Ma reggeltől-estig, a nap minden órá­jában kísértéseknek van az ember kitéve, és a ki nem hordja szivében az evangélium erkölcsi erőit, az menthetetlenül elbukik. A mikor tehát mi be akarjuk oltani népünk lelkébe az evan­géliumi tiszta hitet és erkölcsöt, azzal nagy szol­gálatot teszünk neki ós képesítjük az élet har­cában való biztosabb megállhatásra. De még ezzel sem érjük be. Fentartjuk az irodalmi összeköttetést a külfölddel is, hogy mint a méhek, édes mézet gyűjtsünk onnan is. Óriási célok állanak előttünk s eszközeink, erőnk oly gyenge azokkal szemben. De ne es­sünk kétségbe; ne kicsinyeljük erőnket. Az a társaság, a mely ily magasztos célokat tűz maga elé, megérdemli a legodaadóbb támogatást, — ós ha egyesülünk, ha vállvetve munkálkodnuk : erő­sek is leszünk. A mi írod. Társaságunk nem foglalkozik politikával ; de merem mondani, hogy mégis az a legjobb politika, a melyet mi folytatunk. Mi nem a szenvedélyeket szítjuk fel, hanem a fel­világosodást és a tiszta erkölcsiséget ápoljuk. Tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy használ­nak egyházuknak a fanatizmussal. Az erők egyen­súlya nem olyan az erkölcsi, mint a természeti világban. A természeti világban a súly ellen a megfelelő ellensúlyt teszszük a mérleg serpe­nyőjébe, — az erkölcsi világban pedig az alan­tasabb érzések és indulatokkal a tisztább érzé­seket és indulatokat kell szembeállítanunk. A mikor mi e szempontbólműveljük- az Ur szőle­jét odaadóan, buzgósággal, akkor magasztos szol­gálatot teszünk egyházunknak. Mi elismerjük minden felekezet jogait; de meg akarjuk Őrizni

Next

/
Oldalképek
Tartalom